Ez a cikk fordítás. Az eredet blogbejegyzést Christin CIESLAK töltötte fel angolul.

Az elmúlt évtizedben, és különösen a Covid19-világjárvány óta a technológia és a digitalizáció életünk központi elemévé vált. Ami korábban luxus volt, ma már alapszükséglet: a technológiához és a digitális készségekhez való hozzáférés létfontosságú lett. Sok, szegénységben élő felnőtt számára azonban a digitális szakadék nem egyszerűen akadály, hanem egyre növekvő akadály. Ez a szakadék az élet számos aspektusát érinti, beleértve az alapvető szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz és a munkalehetőségekhez való hozzáférést. Bár egyes európai országokban súlyosabb ez a probléma, az egész kontinensen kihívást jelent. Ebben a blogbejegyzésben azt vizsgáljuk meg, hogyan hatott a digitalizáció a nehéz társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkezőkre, és mit kell még tennünk ennek orvoslása érdekében.

A digitális szakadék megértése

A digitális szakadék a digitális technológiákhoz könnyen hozzáférők és nem hozzáférők közötti szakadékot jelenti. Ezt számos tényező befolyásolhatja, többek között a társadalmi-gazdasági helyzet, a földrajzi hely és az iskolai végzettség. Gyakorlatilag ez azt jelentheti, hogy csak korlátozottan vagy egyáltalán nem férünk hozzá számítógépekhez, az internethez, illetve a digitális világban való hatékony eligazodáshoz szükséges készségekhez. Egyes esetekben a probléma lehet a digitális infrastruktúra hiánya, de előfordulhat az is, hogy az egyének rendelkeznek ugyan a szükséges hardverrel, de nincsenek meg a digitális eszközök és szolgáltatások használatához szükséges készségeik vagy érdeklődésük.

A digitális jártasság fontossága

A digitális jártasság nem csupán a számítógép- vagy az okostelefon-használat képességéről szól – sokkal inkább az online térben való eligazodáshoz, a digitális tartalmak értelmezéséhez és a digitális eszközök problémamegoldásra való használatához szükséges készségekről. A digitális jártasság tehát magában foglalja a kritikai gondolkodást, a személyes adatok védelmét és az online információk értékelését.

Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert hatással van arra, hogyan férnek hozzá az egyének az alapvető szolgáltatásokhoz. Egyre több kormányzati szolgáltatás, egészségügyi erőforrás és közösségi támogatási program kerül át az online térbe. Digitális jártasság nélkül az emberek nehezen férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz, ami jelentős akadályt képezhet.

Ezen túlmenően a digitális jártasság azt is befolyásolja, mennyire tud valaki továbbképzésben részt venni. Számos tanfolyam és segédanyag ma már kizárólag online érhető el, ami lehetőséget kínál a személyes fejlődésre és a szakmai előmenetelre. Digitális készségek nélkül azonban az emberek lemaradhatnak ezekről az ingyenes tanulási lehetőségekről.

Végül pedig ne feledkezzünk meg a foglalkoztatásról sem. Az állásra való jelentkezés és a felvételi eljárás sok esetben már online zajlik. Digitális készségek nélkül az emberek lemaradhatnak a munkalehetőségekről, vagy nehézséget okozhat számukra az online jelentkezések kitöltése. Még azokban az esetekben is, amikor a jelentkezési folyamatok még offline zajlanak, előfordulhat, hogy az online jelentkezéseket előnyben fogják részesíteni.

Mit sikerült eddig elérni?

Szerencsére Európa-szerte számos felnőttoktatási program sikeresen integrálta tantervébe a digitális jártasságot. 

• Online tanulási platformok: Olyan platformokat hoztak létre, mint az EUacademy és az EPALE, amelyek ingyenes online segédanyagokat, tananyagokat és tanfolyamokat kínálnak a digitális jártasság fejlesztéséhez. Ezeket a szolgáltatásokat folyamatosan fejlesztik annak érdekében, hogy a lehető legjobban megfeleljenek a felnőtt tanulók igényeinek, és segítsenek nekik magabiztosabban használni a digitális eszközöket.
• Helyszíni projektek: Vegyük például a Médiaműveltség Palesztinában projektet. A 2015-ben indult, folyamatban lévő program célja a médiaműveltség fellendítése Palesztinában (Ciszjordániában és Gázában). Az egész életen át tartó tanulással foglalkozó finn KVS Alapítvány által működtetett projekt tananyagok előállításával és a tájékoztatáshoz való jog előmozdításával támogatja a médiaműveltség fejlesztését. A projektben finn médiaszakemberek és diákok vesznek részt önkéntes oktatókként, akik a program keretében médiaszakembereknek, civil szervezetek munkatársainak és aktív polgároknak tartanak képzéseket a digitális jártasság és a médiaműveltség különböző területeiről.
• Kutatás: A szegénység oktatási törekvésekre gyakorolt mélyreható hatását vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a szegénységben élő emberek gyakran szembesülnek jelentős akadályokkal az oktatásban, ami visszariaszthatja őket a tanulási lehetőségek keresésétől. Ugyanakkor arra utaló bizonyítékok is vannak, hogy az oktatás hatékony eszköz lehet a szegénység körforgásából való kiszakadáshoz. Paul C. Gorski például a hátrányos helyzetű diákok támogatásában használható hatékony stratégiákat vázol fel, valamint azt hangsúlyozza, hogy az oktatás kiutat jelenthet a szegénységből. Hasonlóképpen Colin Power és Rupert Maclean kiemeli az egész életen át tartó tanulásnak a gazdasági körülmények javításában és a fenntartható fejlődés elérésében betöltött szerepét. Mindezeken túlmenően a tanulmányok együttesen megerősítik, hogy bár a szegénység jelentős kihívásokat támaszt, az oktatás továbbra is döntő mozgatórugója az emberek szerepvállalásának és a strukturális változásnak.
• Szakpolitika: A digitális jogokról és elvekről szóló európai nyilatkozat az emberközpontú, biztonságos és fenntartható digitális átalakulást támogatja Európában. A nyilatkozat kötelezettségeket fogalmaz meg az EU és tagállamai számára a következők tekintetében: annak biztosítása, hogy a technológia valamennyi ember javát szolgálja, a digitális konnektivitáshoz és oktatáshoz való egyetemes hozzáférés támogatása, a tájékozott döntések meghozatalának lehetővé tétele a digitális környezetben, valamint a sokszínű és többnyelvű online környezet előmozdítása. Az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a NextGenerationEU alapból 250 milliárd euróval támogatja a digitalizációt annak érdekében, hogy 2030-ra az uniós lakosság 80%-a rendelkezzen az alapvető digitális készségekkel. Emellett 43 milliárd euró összegű, szakpolitikai célú beruházás fogja támogatni 2030-ig a csipekről szóló európai jogszabályt, megerősítve ezzel a digitális infrastruktúra és készségek fejlesztése iránti elkötelezettséget. Ez az EU digitális stratégiáját vezérlő, valamint a digitális szakadék csökkentésére irányuló szakpolitikai keret.

Bár mindezzel tisztában vagyunk, és már számtalan erőfeszítést tettünk, még mindig jelentős nehézségekkel kell szembenéznünk:

• A technológiához való hozzáférés: Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az emberek számítógépekhez és megbízható internethez férjenek hozzá. Ez azért elengedhetetlen, mert ez határozza meg, hogy az emberek egyáltalán képesek-e digitális szolgáltatásokat használni, és digitális oktatási lehetőségeket igénybe venni. Hozzáférés nélkül a világ összes digitális készsége sem számít semmit.
• A programok testreszabása: A digitális jártasságra irányuló programokat továbbra is a különböző felnőttoktatási közösségek sajátos igényeihez kell igazítani. Ez olyan tényezők figyelembevételét jelenti, mint a nyelv, az oktatási háttér és a technológiával kapcsolatos korábbi tapasztalat.
• Folyamatos támogatás: A digitális jártasság nem olyan készség, amelyet elég egyszer elsajátítani ahhoz, hogy egy egész életre szóljon. Nem olyan, mint a biciklizés, hanem folyamatos gyakorlást és támogatást igényel. A folyamatos tanulási lehetőségek és technikai támogatás biztosítása segít az embereknek a készségeik fenntartásában és fejlesztésében.

Az előttünk álló út

A digitális jártasság és a szegénység keresztmetszetének kezelése nem csupán a technológia biztosításának kérdése, hanem sokkal inkább arról szól, hogy a fejlődésével megnyílik a társadalomban való egyenlő részvétel lehetősége. Mint láthattuk, a digitális jártasság elengedhetetlen az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a tanulás folytatása és a foglalkoztatás biztosítása szempontjából – ezek a szegénység leküzdésének kulcsfontosságú tényezői. Bár a különböző programok és szakpolitikák révén jelentős előrelépés történt, még állnak előttünk kihívások. Biztosítani kell a technológiához való hozzáférést, a programokat a különböző igényekhez kell igazítani, és folyamatos támogatást kell nyújtani a készségek fenntartása és fejlesztése érdekében.

A digitális jártassággal kapcsolatos kezdeményezésekbe való befektetéssel nem csupán technikai képzést kínálunk; képessé tesszük az egyéneket a jövőjük alakítására és a szegénység körforgásából való kilépésre. Ha a tanulás révén az emberek több dologra lesznek képesek, ez áthidalhatja a szakadékokat, csökkentheti az egyenlőtlenségeket, és elősegítheti egy befogadóbb társadalom kialakulását. Ugyanakkor továbbra is elkötelezetten kell törekednünk az ilyen erőfeszítések kiterjesztésére, és gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül minden embernek lehetősége legyen boldogulni az egyre digitálisabb világban.