Gyógypedagógusként több mint 30 évnyi gyakorlati tapasztalattal rendelkezem dislexia prevenció és reedukáció területén. Mi is az a diszlexia? Diszlexián az ép intellektus mellett mutatkozó olvasási zavart értjük. A Meixner Ildikó által kidolgozott speciális írás-olvasás tanítási módszer elsődlegesen gyerekekre fókuszál. Tudvalevő, hogy minél fiatalabb korban fedezik fel a diszlexia veszélyeztetettséget annál könnyebb és gyorsabb az orvoslása, de a módszer tapasztalataim alapján sikeresen alkalmazható felnőttek esetében is.

Kép forrása: Freepik

A diszlexiás felnőttek esetében gyakran találkozom azokkal a problémákkal, amelyeket gyermekkorban nem sikerült megfelelő terápiával orvosolni. Tapasztalataim szerint ezek az emberek – bár intellektuálisan teljesen épnek bizonyulnak – gyakran szenvednek az olvasás és az írás területén fennálló hiányosságok miatt. Amikor szókincs-vizsgálatot végzek velük, sok esetben ugyanazokat a jellegzetes hibákat fedezem fel, mint amelyeket korábban a diszlexiás gyerekeknél tapasztaltam, mint például szótorzítások, szinonimák összekeverése, hosszabb szavak kiejtésének vagy írásának nehézségei.

Egy eset különösen emlékezetes számomra: egy negyvenes éveiben járó ügyfél, aki a munkájában kiválóan teljesített, ám minden hivatalos írásos feladat, e-mail megfogalmazása, jelentésírás hatalmas szorongással töltötte el. Ő maga is azt mondta: „olyan, mintha a fejemben ott lenne minden, de amikor le kell írnom, valahol elakad”. Ez a mondat tökéletesen összefoglalja azt a belső küzdelmet, amit sok diszlexiás átél.

Az ő terápiájában – és több más hasonló esetben – az afáziás betegek terápiás módszereiből merítettem. Meixner Ildikó módszertanának egyes elemeit, például a multiszenzoros megközelítést, a hang-betű összekapcsolás játékos gyakorlatait, nagyon jó eredménnyel tudtam alkalmazni. Ezek révén sikerült javítani az írott szöveg felismerését, valamint csökkenteni az olvasási és írási hibákat. Bár a felnőtt agy plaszticitása már nem olyan, mint gyermekkorban, mégis lehetséges, hogy a sérült agyterületek funkcióját más agyi régiók átvegyék, ha megfelelő módon, rendszeresen foglalkozunk velük.

Fontos tapasztalatom, hogy a diszlexiás felnőttek önértékelése sérült. Számos kliens mesélt arról, hogy gyermekkorában „lustának”, „figyelmetlennek”, „butának” bélyegezték, és ez a stigma felnőttkorban is végigkísérte. Éppen ezért a terápiás folyamatban nemcsak a nyelvi készségek fejlesztésére kell figyelmet fordítani, hanem a pozitív megerősítésre, az erősségeik tudatosítására is. Egyik kliensem, aki kiváló vizuális memóriával rendelkezett, az általa készített színes gondolattérképekkel segítette elő saját tanulását – ez a módszer nemcsak hatékony volt, hanem önbizalmat is adott neki.

A foglalkozások során gyakran használok olyan játékos elemeket, melyek segítenek oldani a feszültséget, és fokozzák a tanulás iránti motivációt. Hiszem, hogy a felnőtt diszlexiások számára is elengedhetetlen a tananyag élményszerű, interaktív feldolgozása. Tapasztalataim szerint a homogén gátlást okozó témák (olyan feladatok, melyek túl hasonló ingereket kínálnak, pl. a zöngés, zöngétlen hangzópárok és a vizuálisan hasonló betűk megkülönböztetése) különösen frusztrálóak lehetnek számukra – ezeket igyekszem fokozatosan, egyénre szabott ütemben beépíteni a terápiába.

Egy másik fontos szempont, hogy a felnőttkori tanulás során kulcsfontosságú az egyéni igények feltárása. Kérdőívek segítségével, személyes interjúkkal igyekszem megismerni a hozzám fordulók céljait, nehézségeit és motivációit. Ezek alapján tudom kialakítani azt a személyre szabott fejlesztési tervet, amely segíti őket abban, hogy a tanulás sikerélménnyé váljon, és erősítse önbizalmukat. Fontos, hogy a terápiának intenzívnek kell lennie, minimum három foglalkozásra kell járnia egy héten az egyénnek ahhoz, hogy a játékos pedagógiai módszerekkel folytatott fejlesztés sikerre vezessen.

Úgy vélem, hogy a felnőtt diszlexiások fejlesztésében elengedhetetlen a holisztikus szemlélet, amilyen a Meixner módszer is: az egyéni erősségekre építő, pszichológiai támogatással és motivációval kiegészített komplex terápia adhat esélyt arra, hogy ne csak „túléljék” a mindennapi olvasási-írási feladatokat, hanem sikerélményként éljék meg azokat.