Szerző: Dr. habil. Fordor Szilvia

A pozitív pszichológia megjelenése óta (Seligman és Csíkszentmihályi, 2000) egyre népszerűbbek azok a fogalmak és pszichológiai intervenciók, amelyek az egyéni, közösségi és társadalmi szintű fejlődést célozzák meg, illetve egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az általános jóllét, elégedettség, kiteljesedés kérdései is. A szociális és érzelmi készségek, kompetenciák fejlesztése hozzájárul a pszichológiai erősségek fejlődéséhez, az egyént olyan erőforrásokkal gazdagítva, amelyek a teljes élet, a gyarapodás és a hatékony munkavégzés szempontjából elengedhetetlenek.

A pozitív szervezeti viselkedés jellemzői alapján kibontakozó pszichológiai tőke hasonlóan jelentős erőforrásnak tekinthető, hiszen olyan ismert fogalmakat (énhatékonyság, optimizmus, remény, reziliencia) foglal magába, amelyek külön-külön már számos pozitív pszichológiai kutatás alapját képezték a korábbiakban is. A pszichológiai tőkét, mint pszichológiai „befektetési”, fejlődési lehetőséget különösen sokat vizsgálták munkahelyi környezetben. A kutatások alapján a pszichológiai tőke túlmutat a készségekre, képességekre vonatkozó humán és a kapcsolati hálót jelentő szociális tőkén, hiszen fejlesztése olyan pozitív pszichológiai erőforrásokon keresztül történik, amelyek nemcsak a teljesítményre, hanem az elégedettségre, a jóllétre és más pozitív pszichológiai erősségekre is kedvező hatást gyakorolnak (Luthans és mtsai, 2007). A pszichológiai tőke mérhető és fejleszthető, ezért egyének és szervezetek számára is meghatázozó erőforrást jelent. A pszichológiai tőkét alkotó énhatékonyság, optimizmus, remény és reziliencia a munkahelyi hatékonyság mellett iskolai eredményesség és jóllét szempontjából is meghatározó (Fodor és Korényi, 2019). Az iskola alapvető formálója a kognitív, szociális és pszichés fejlődésnek, ezért nagyon fontos, mit és hogyan tanít diákjainak, milyen pszichológiai erősségekkel felvértezve bocsátja el őket a felnőtt életbe. Éppen ezért a pszichológiai tőke fejlesztése olyan lehetőséget kínál az iskolák számára, ami hozzájárulhat a jó iskolai eredményekhez, a tanulók lelki egészségéhez, és megalapozhatja a későbbi boldogulást a munka világában.

Pszichológiai tőke, mint pozitív pszichológiai erőforrás

A pszichológiai tőke a pozitív szervezeti viselkedésből (positive organizational behaviour) ere-deztethető (Luthans, 2002), és olyan befektetést jelent, ami jelentősen hozzájárulhat a szervezeti és az egyéni teljesítményhez. A humán tőke egyre nagyobb értéket képvisel a munkahelyeken, ezért a hagyományosan befektethető anyagi javak mellett nagy hangsúlyt fektetnek a szervezetek a különféle képességek, készségek megtalálására, fejlesztésére. A ’tőke’ fogalma olyan erőforrások összességét jelenti, amelyek befektethetők jövőbeli előnyökért. A hagyományos gazdasági tőke mellett beszélhetünk humán, szociális és újabban pszichológiai tőkéről is: a gazdasági tőke a kézzelfogható erőforrásokat, anyagi javakat jelenti („mivel rendelkezel?”), míg a humán tőke a tudásra, készségekre, képességekre vonatkozik („mit tudsz?”), ezért nehezebben pótolható és nagyobb értéket képvisel, mint a javak. A szociális tőke, vagyis a szűkebb és tágabb kapcsolati rendszer („kit ismersz?”) szintén meghatározó a sikeres működés szempontjából. Ezen is túlmutat a pszichológiai tőke fogalma, amely az egyén pszichológiai erőforrásait („ki vagy te?”) kiemelten fontosnak tartja a teljesítmény szempontjából.

A pszichológiai tőke a következőképpen definiálható: „Az egyén pozitív pszichológiai fejlettségi állapota, amely az alábbiakkal jellemezhető: (1) magabiztosság a feladatok sikeres végrehajtásában a szükséges erőfeszítések által (énhatékonyság), (2) pozitív attribúciók a jelen és jövő sikereivel kapcsolatban (optimizmus), (3) kitartás a célok elérésben, és ha szükséges, irányváltoztatás a siker érdekében (remény), (4) problémák, nehézségek esetén kitartani és tovább küzdeni a célok eléréséért (reziliencia)” (Luthans és mtsai, 2007, 3.). Angolul a ’HERO’ betűszóval jelölhető, és összetevői ezáltal könnyebben megjegyezhetőek (Hope, Efficacy, Resilience, Optimism).

Négy elem – egy fogalom

A pszichológiai tőke a pozitív szervezeti viselkedés mellett a pozitív pszichológia fejlődésközpontú szemléletéből alakult ki, és összetevői olyan pszichológiai erőforrásokat jelentenek, amelyek külön-külön is hozzájárulhatnak a fejlődéshez, a jólléthez, a jó teljesítményhez és más pozitív pszichológiai jellemzőkhöz. A pszichológiai tőke összetevői külön-külön is érvényes és mérhető konstruktumok, de közös működésmódjukon keresztül fejtik ki igazán hatásukat (Avey és mtsai, 2011). Az egyes dimenziók különféle modellezése után arra jutottak, hogy az egész (pszichológiai tőke) több lehet, mint a részek (énhatékonyság, optimizmus, remény, reziliencia) egésze (Luthans és mtsai, 2007), ezért a pszichológiai tőke egy többdimenziós konstruktumként fogható fel. Az egyes összetevők közös eredetére számos hasonlóság utal. A jóllét a személyes hatékonyság optimista szemléletét jelenti, valamint a siker lényege, hogy a kudarc ellenére is kitartunk, amiben segítségünkre lehet az énhatékonyság rugalmassága, rezilienciája. Snyder (2002) a remény és az optimizmus hasonlóságát vizsgálva megállapítja, hogy „az optimizmus egy célorientált kognitív folyamat, amely működésbe lép, ha a kimenetelt jelentősnek értékeljük” (Snyder, 2002. 257.), vagyis nagyon hasonlóan működik, mint a remény, ami szintén a kitartás fontosságát hangsúlyozza. A reményteljes személyek, akik hisznek saját hatóerejükben és keresik a lehetséges megoldási módokat, feltehetően motiváltabbak lesznek a nehézségekkel való megküzdésben, vagyis reziliensebbnek tekinthetők. A magas énhatékonysággal rendelkezők használni tudják optimizmusukat, hatóerejüket és rugalmasságukat az élet kihívásai során.

Mindezek alapján megfogalmazhatjuk, hogy a pszichológiai tőke megismerése és fejlesztése az iskolai munkában nagymértékben elősegíti a későbbi hatékony munkavégzést, de a személy általános jóllétére, mentális egészségére is pozitív hatást gyakorol.

Olvassa el a Pszichológiai tőke az iskolában és a munkaerőpiacon című témahét további cikkeit:

Az énhatékonyság

A reziliencia

Optimizmus és remény

A pszichológiai tőke fejlesztése az iskolában - gyakorlatok, lehetőségek

Felhasznált irodalom:

• Avey, J. B., Reichard, R. J., Luthans, F. & Mhatre, K.  H.  (2011).  Meta-analysis of the impact of positive psychological capital on employee attitudes, behaviors, and performance. Human Resource Devel­opment Quarterly, 22(2), 127–152.
• Fodor Szilvia & Korényi Róbert (2019).  Jóllét és teljesítmény az iskolában – A kibékíthető ellentét. In Polonyi T., Abari K. & Szabó F. (szerk.), Innováció az oktatásban.  Budapest: Oriold ésTársai Kiadó. 83–103.
• Luthans, F. (2002). The need for and meaning of positive organizational behavior. Journal of Organ­izational Behavior, 23(6), 695–706.
• Luthans, F., Youssef, C. M. & Avolio, B. J. (2007). Psychological capital: Developing the human com­petitive edge.  New York: Oxford University Press.
• Seligman, M. E. P., & Csikszentmihalyi, M. (2000). Positive psychology: An introduction. American Psychologist, 55(1), 5–14.
• Snyder, C. R. (2002). Hope theory: Rainbows in the mind. Psychological Inquiry, 13(4), 249–275.