Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést Philipp Assinger töltötte fel angolul.

Az előzetes tanulás elismerése (azaz a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítése, illetve más megfogalmazásban az előzetesen megszerzett tudás értékelése) az európai felnőttoktatási szakpolitikák központi témája. Az egyik prioritás az oktatási vagy munkaerőpiaci rendszerben hátrányos helyzetben lévő emberek támogatására irányuló intézkedések végrehajtásának ösztönzése. Az előzetes tanulás elismerésére vonatkozó eljárás lebonyolításával lehetőséget kell biztosítani ezeknek a személyeknek, hogy hivatalosan elismert szakképzettséget szerezzenek anélkül, hogy végigjárnák a formális oktatási rendszer szokásos oktatási útvonalát (az Európai Unió Tanácsa, 2012). Különösen a nem formális vagy informális tanulásból származó, a mindennapi munkavégzés gyakorlatában létrejövő és ugyanott alkalmazott eredményeket kell elismerni.

A munkáltatók és a vállalkozások bevonása fontos, de kihívást jelentő feladat

Az oktatási és tanácsadási szolgáltatások nyújtói, az érdekképviseletek és a harmadik szektorban működő szervezetek az előzetes tanulás elismerésére vonatkozó intézkedések fontos szolgáltatói. A szakpolitikai programok meghatározzák ezek feladatait és felelősségi köreit a tanácsadás és a tanulási eredmények érvényesítése (vagyis meghatározása, dokumentálása, értékelése és igazolása) terén. A vállalkozások és a munkáltatók azonban ugyanilyen fontos, ám gyakran alábecsült szerepet játszanak. Ők azok, akik döntenek a bizonyítványok elismeréséről és arról, hogy egy személy nagyobb értéket képviselhet-e az elismerés eredményei alapján. Bár a vállalkozásokat és a munkáltatókat a szakpolitikák is említik (az Európai Unió Tanácsa, 2012), feladataik és felelősségi köreik továbbra is kissé átláthatatlanok.

A foglalkoztató vállalkozások és az előzetes tanulás elismerésére vonatkozó intézkedések összekapcsolása gyakran elég nagy kihívást jelent. Az ausztriai Grazi Egyetem egy csapata a Valid Holz elnevezésű kutatási projektben foglalkozott egyes kihívásokkal (Assinger 2022b). Többek között fafeldolgozó vállalkozások vezetői gyakorlatát vizsgálták az előzetes tanulás elismerése és az elismerés révén előmozdított kompetenciafejlesztés tekintetében. A kutatási eredményeket a közelmúltban tették közzé a Studies in Continuing Education című folyóiratban megjelent cikkben (Assinger 2022a).

A munkahelyi elismerés elemzése egy új fogalmi megközelítésen keresztül

A cikk három feltevésen alapul: 1. A munkahelyek újratermelik a társadalom hatalmi viszonyait. Következésképpen a munkáltatók és a munkavállalók előzetes tanulás elismerésével kapcsolatos érdekei eltérnek egymástól, és nem minden munkavállaló kap egyforma elismerést a vezetők, a felettesek vagy a kollégák részéről (Berglund és Andersson, 2012). 2. Az a koncepció, amely szerint az előzetes tanulás elismerése a tanulási eredmények meghatározását, dokumentálását, értékelését és igazolását magában foglaló folyamattal (vagyis az érvényesítéssel) történik, nem alkalmas a munkahelyi elismerés elemzésére. 3. Az előzetes tanulás elismerésének ösztönöznie kell az informális, nem formális és formális környezetekben való további tanulást, és ezáltal támogatnia kell a folyamatos kompetenciafejlesztést. Fogalmilag ez a három feltevés azt sugallja, hogy a munka, az elismerés és a tanulás összefügg egymással, és nem választhatók el egymástól (Andersson 2017).

Az első lépés egy fogalmi keret felvázolása volt. A munkahelyi elismerés Stephen Billett (2016) meghatározásával összhangban a munkahelyi pedagógia egy formáját jelenti. Ekként a munkahelyi elismerés egy olyan gyakorlatra utal, amely kibővíti a meglévő tanulási lehetőségeket, vagy újakat teremt. Továbbá Ulrich Weiß (2018) munkájára utalva Assinger az elismerésnek két módját határozta meg: az érvényesítést és az interpellációt. Végül – Wallo és munkatársai (2021) koncepciója alapján – három gyakorlati orientációt épített be a keretrendszerbe: a teljesítményorientációt, a fejlődésorientációt és a szakmai orientációt, amelyek adaptív, fejlődési, illetve szakmai tanuláshoz vezetnek. Ezt követően Assinger e fogalmi keret alkalmazásával elemezte a fafeldolgozó iparban készített interjúkat.

Az elismerés mint a termelési teljesítmény fejlesztésének eszköze

A vizsgált vállalkozásoknál a teljesítményorientáció volt az uralkodó megközelítés. A vezetők és a felettesek elsősorban akkor ismerték el a kompetenciákat vagy a munkateljesítményt, ha az hozzájárult a vállalkozás termelési teljesítményének javításához. A következményi tanulási folyamatok leggyakrabban adaptív tanuláshoz vezetnek, azaz a munkavállalók új feladatokhoz vagy új technikai eszközökhöz való alkalmazkodását szolgálják. Az ilyen jellegű teljesítményorientáció mellékhatása, hogy a magasabb képzettségű és várhatóan nagyobb termelőképességgel rendelkező munkavállalók nagyobb figyelmet és elismerést kapnak, mint a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő társaik. A fejlődésorientáció inkább az interpellációs módszerben, mintsem az érvényesítési módszerben jellemző. Amikor a munkavállalóknak lehetőséget biztosítanak arra, hogy új feladatokat és felelősséget vállaljanak, vagy megbeszéléseken megvitassák az ötleteiket (azaz interpellálják a kompetenciáikat), az hozzájárulhat a fejlődési tanuláson alapuló egyéni fejlődésükhöz. Ez a fajta kompetenciafejlesztés általában informális keretek között zajlik a munkahelyen.

A tanulásra és fejlődésre pozitív hatással lehet, ha a munkavállalókat tapasztaltabb kollégák támogatják. Az egyik vállalkozásnál például egy képesítési mátrixot használtak a kompetenciák felmérésére, majd a munkavégzési gyakorlatok mentor támogatásával történő továbbfejlesztésére. A munkavállalói értékelések szintén alkalmat biztosítanak a munkahelyi elismerésre. Fontos azonban, hogy az értékelést végző felettes a munkavállaló erősségeire összpontosítson, mert ellenkező esetben az értékelés kontraproduktív lehet, csakúgy, mint a kompetenciamátrixok esetében, ha nem adnak visszajelzést, vagy figyelmen kívül hagyják az egyéni igényeket. Meglepő módon az interjúk során a szakmai orientáció bizonyult a legritkábbnak. Úgy tűnik, hogy a formális továbbképzések és a szakképesítések a vezetők és a felettesek számára kisebb jelentőséggel bírnak. Az iskolai jellegű szakképzés tekintetében leginkább a foglalkoztató vállalaton belüli karrierre törekvő gyakornokokat támogatják.

Az oktatáspolitikától a munkaerő-politikáig?

A tanulmány nem tart igényt univerzális érvényességre vagy az eredményei más iparágakra történő átvitelére. Egy ismétlő tanulmány mindenképpen hasznos lenne annak felméréséhez, hogy más környezetekben miként viszonyul a vezetői gyakorlat az előzetes tanulás elismeréséhez. Mégis tartalmaz néhány olyan összefüggést, amely a felnőttoktatási szakpolitika és gyakorlat szempontjából is érdekes lehet.

A vezetőket és a feletteseket fel kell ruházni az ahhoz szükséges tudással, hogy felismerjék és kihasználják a munkahelyi elismerésnek a munkavállalók szakmai és egyéni fejlődése, valamint a vállalat termelékenysége szempontjából meglévő értékét. Ehhez sokkal több, az előzetes tanulás elismerésével kapcsolatos információk vállalkozások és munkáltatók körében történő terjesztését célzó erőfeszítésre és erőforrásra van szükség. A tájékoztatásnak mind a munkahelyi elismerést, mind pedig a teljesen vagy részben formális szakképesítések megszerzésére irányuló intézkedéseket elő kell mozdítania. Nagy előnyt jelentene, ha az előzetes tanulás elismerése elterjedne, és a humánerőforrás-stratégiák tényleges részévé válna. Az azonban szakpolitikai kérdés, hogy az előzetes tanulás elismerése továbbra is kizárólag az oktatáspolitika ügyeként jelenik-e meg – mint ahogy az EU-ban és számos tagállamban alapvetően ez a helyzet –, vagy pedig a munkaerő-politika ügyévé is válhat (Casano 2016). E tekintetben ez erős felnőttoktatási közösséget igényel.

Ez a blogbejegyzés a Studies in Continuing Education folyóirat 25. számában (2022. október) közzétett, a https://doi.org/10.1080/0158037X.2022.2109615 címen szabadon hozzáférhető eredményeken alapul.

Referenciák

Council of the European Union. 2012. Recommendation of the Council of 20 Dezember 2012 on the validation of non-formal and informal learning. (2012/C 398/01). https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32012H1222(01)&from=EN

Andersson, Per. 2017. “Validation as a Learning Process.“ In The Learner at the Center: Validation of Prior Learning strengthens lifelong learning for the learner, edited by Ruud Duvekot, Dermot Coughlan, and Kirsten Aagaard. 121-128. Aarhus: EC-VPL. https://ec-vpl.nl/downloads/book-2017-english-vplbiennale-the-learner-at-the-centre.pdf

Assinger, Philipp. 2022a. “Recognition of Prior Learning in Workplaces: exploring managerial practice by the means of a heuristic conceptual framework.” Studies in Continuing Education. https://doi.org/10.1080/0158037X.2022.2109615

Assinger, Philipp. Ed. 2022b. Betriebliche Bildung in der Holzwirtschaft: Digitalisierung und Kompetenzentwicklung. Bielefled: wbv Media. https://doi.org/10.3278/9783763971589 

Berglund, Leif, and Per Andersson. 2012. “Recognition of Knowledge and Skills at Work: In Whose Interests?” Journal of Workplace Learning 24 (2): 73–84. https://doi.org/10.1108/13665621211201670

Billett, Stephen. 2016. “Apprenticeship as a Mode of Learning and Model of Education.” Education+ Training 58 (6): 613–628. https://doi.org/10.1108/ET-01-2016-0001

Casano, Lilli. 2016. “The Future of European Labour Law and the Right to Employability. Which Role for the Validation of Non-formal and Informal Learning?” European Labour Law Journal 7 (3), 498-519. https://doi.org/10.1177/201395251600700311

Wallo, Andreas, Henrik Kock, Cathrine Reineholm, and Per-Erik Ellström. 2021. “How do Managers Promote Workplace Learning? Learning-Oriented Leadership in Daily Work.” Journal of Workplace Learning 34 (1): 58–73. https://doi.org/10.1108/JWL-11-2020-0176

Weiß, Ulrich. 2018. “Arbeitsintegrierte Kompetenzentwicklung Ohne Anerkennung? Adressierung und Validierung in Beruflichen und Betrieblichen Anerkennungsverhältnissen.” In Betriebliche Kompetenzentwicklung in Heterogenen Lernkonstellationen Gestalten, edited by Gabriele Molzberger, 13–23. Münster: Waxmann.

A szerző

Philipp Assinger a Grazi Egyetem Neveléstudományi Intézetének szakmai továbbképzéssel foglalkozó adjunktusa. Kutatási és oktatási tevékenységének témája: a szakképzés mint a munkahelyi részvétel fokozásának eszköze. Kutatási projektjei az előzetes tanulás érvényesítésével és elismerésével, a munkahelyi tanulással, a második esélyt nyújtó oktatással és a felnőttoktatási szakpolitikával foglalkoznak. Személyes weboldala: https://homepage.uni-graz.at/de/philipp.assinger/