Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést Alexandra Ioannidou föltötte fel angolul.

Egy korábbi blogbejegyzésben beszéltünk az inkluzív készségfejlesztési lehetőségekről, és azt állítottuk, hogy az inkluzív tanulási lehetőségek biztosítása sok ember – ideális esetben az alapkészségekkel nem rendelkezők – számára a szakpolitikai prioritásokon és a társadalmi igazságosságon múlik. Tekintettel arra, hogy az európaiak között nagy számban vannak alacsony szintű írástudással, számolási és digitális készségekkel rendelkező emberek, a Bizottság 2023-at a  Készségek európai évének nyilvánította. Emellett arra ösztönözte a tagállamokat, hogy a kompetenciafejlesztéssel és a digitális készségekkel kapcsolatos lehetőségek és kezdeményezések tekintetében tegyenek sokkal több erőfeszítést.

Mi is felvetettük a kérdést: mi készteti a fiatalokat arra, hogy kimaradjanak az iskolából, vagy mi akadályozza meg őket abban, hogy megtanuljanak olvasni, írni, számolni és IKT-technológiákat használni? A gyenge készségek személyes kudarc, illetve egyéni döntés eredményei lennének? Ha igen, akkor hogyan magyarázzuk azt a tényt, hogy gyenge készségekkel és korai iskolaelhagyással inkább a kiszolgáltatott helyzetben lévő népességcsoportokban (pl. a romáknál, a külföldön született migránsoknál) vagy az úgynevezett lemaradó európai régiókban találkozunk, vagyis olyan helyeken, ahol jó ideje rendkívül alacsony növekedés tapasztalható, mint például Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában vagy Olaszországban? 

A Horizont Európa program CLEAR projektje keretében – nyolc uniós országban található partnerekkel együtt – azokat a tényezőket vizsgáljuk, amelyek az egyéni tanulási eredményeket és a készségek elsajátítását befolyásolják az európai régiókban. Az OECD PIAAC felmérése és az uniós munkaerő-felmérés adatainak felhasználásával többszintű elemzést végeztünk, és kvantitatív, összehasonlító értékelést készítettünk a fiatal (18 és 34 év közötti) európai felnőttek iskolai (alul)teljesítéséről. 

A korai iskolaelhagyók kifejezést az iskolai alulteljesítés és a gyenge tanulási eredmények szinonimájaként használtuk. A korai iskolaelhagyás az Európai Bizottság monitoringrendszerének egyik fő mutatója, amely az uniós lakosság elégtelen képzettségi szintjének és alulteljesítésének számszerűsítésére tett kísérlet része. 

De miért fontos ez a felnőttoktatás szempontjából? Azért, mert az alapszintű oktatásban való részvétel és a továbbtanulás között meglehetősen egyszerű kapcsolat van. Számos tanulmány világított már rá arra, hogy az iskolarendszerű oktatásban meglévő egyenlőtlenségek az ember egész életére nézve állandósulnak, és halmozott hátrányokhoz vezetnek.

Korai iskolaelhagyás: az okok 

Mit derítettünk ki?

A korai iskolaelhagyók gyakrabban külföldi születésűek, és sokszor rendelkeznek olyan szülői háttérrel, amelyet az alacsonyabb iskolai végzettség jellemez. Tízből hatan fiatal férfiak. 

Talán nem meglepő, hogy ezek az emberek jellemzően gyengébb írástudást, számolási és digitális kompetenciákat mutatnak, mint azok, akik nem hagyták el idő előtt az iskolát. Ráadásul ezek a személyek kisebb valószínűséggel vesznek részt nem formális felnőttoktatásban és -képzésben (24%, szemben a nem korai iskolaelhagyók 43%-ával), és általában kevesebb munkatapasztalattal rendelkeznek. Ez arra utal, hogy az alulteljesítésből eredő hátrány az oktatásból és képzésből a munka világára is átterjed, és így jelentős különbségeket eredményez a felnőttkori kompetenciák és a munkavállalási kilátások terén.

A korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló 2011-es tanácsi ajánlás óta következetesek a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemre irányuló európai és nemzeti szakpolitikák. Volt-e ezeknek valamilyen hatásuk? Úgy véljük, hogy pozitív hatásuk volt, mivel a korai iskolaelhagyás aránya Európa-szerte a 2011-es 13,4%-ról 2022-re átlagosan 9,6%-ra csökkent. Az EU azt a cél tűzte ki, hogy 2030-ra (a 18 és 24 év közötti korcsoportban) 9% alá csökkenti az oktatást és képzést korán elhagyók arányát. 

Az egyes országok és demográfiai csoportok között azonban még mindig jelentős különbségek vannak; a migráns hátterű személyek, a fiatal férfiak és a vidéki területeken élők nagyobb valószínűséggel hagyják el az iskolát a tankötelezettségi korhatár előtt. Ez azt jelenti, hogy a fő probléma – és annak okai – továbbra is fennállnak, bár most már valamivel kevésbé hangsúlyosak. 

Az egyik ok annak tudható be, hogy a diszkrimináció többféle formája (pl. az osztály szerinti megkülönböztetés, a szexizmus és a rasszizmus) összetett és kumulatív módon fedi át és keresztezi egymást az oktatási és társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésében. A diszkrimináció ezen egymást erősítő formái befolyásolják az iskolai végzettség megszerzésével kapcsolatos egyéni döntéseket és tetteket. Egy másik okot abban a tényben lehet tetten érni, hogy a társadalmi-térbeli összefüggések negatív és pozitív hatással is lehetnek az egyénekre és a csoportokra az iskolai végzettség és a készségek elsajátítása tekintetében, ami a lehetőségek igazságtalan elosztását, az egyetemes jogokhoz való egyenlőtlen hozzáférést, valamint a közjavak és a közszolgáltatások, például az oktatás és a képzés rossz elosztását eredményezi. 

Korai iskolaelhagyás: a hatások

Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt 15 évben az egész EU-ban jelentősen csökkent a korai iskolaelhagyók száma, és az uniós területeken összességében mérséklődött a korai iskolaelhagyás terén mutatkozó regionális különbség. Ha bizonyos időtávon nézzük ezt, a csökkenés még hangsúlyosabb az olyan országokban, mint Portugália, Spanyolország vagy Görögország, amelyekben a korai iskolaelhagyók száma kezdetben magas volt. Portugáliában ez a legtöbb régióban a 2007-es 30% feletti arányról 5–6%-ra csökkent. Például a lisszaboni régióban drasztikusan, 31,7%-ról 4,8%-ra esett vissza a korai iskolaelhagyók aránya. 

Úgy tűnik azonban, hogy más területek továbbra is lemaradnak e téren: az Azori-szigetek autonóm régióiban a korai iskolaelhagyók aránya 2022-re 49,5%-ról 26,5%-ra csökkent, ami még mindig nagyon magas szám. Spanyolországban Katalónia a 2007-es 31,2%-ról 2022-re 16,9%-ra, Madrid 25,8%-ról 13,2%-ra, Andalúzia pedig 37,1%-ról 15,3%-ra csökkentette ezt az arányt. Görögországban a regionális különbségek meglehetősen állandóak: a korai iskolaelhagyók aránya Attikában nagyon alacsony (10,3%-ról 3,9%-ra esett vissza), ami éles ellentétben áll az olyan régiókkal, mint Közép-Görögország, ahol ez az arány továbbra is magas (25,3%-ról 16,9%-ra csökkent). 

Más országokban, például Németországban, Finnországban és Ausztriában a korai iskolaelhagyás alacsony aránya az országon belüli eltérések mérséklődésével párosul. 2022-ben az összes finn régióban 8 és 9% közötti volt a korai iskolaelhagyók aránya. Németországban a javulás kevésbé hangsúlyos, de a legtöbb régióban a korai iskolaelhagyók aránya a 2007-es évhez hasonlóan 10–15% között van.

Az egyes országok közötti és azokon belüli jelentős széttagoltság segített kiemelni annak fontosságát, hogy a gyenge tanulási eredményeket mind az egyéni, mind az országspecifikus jellemzőkkel összekapcsoljuk. 

Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a nemzeti környezet befolyásolja az egyéni iskolai végzettséget és a munkaerőpiaci eredményeket. Az iskolai végzettség és az oktatás munkaerőpiaci megtérülése nagymértékben függ az oktatási rendszer felépítésétől, valamint a termelési és szociális rendszerekkel való integrációjától és kapcsolódásaitól. 

Mit árul el tehát a nemzeti környezet annak kockázatáról, hogy valaki korai iskolaelhagyóvá válik?

A szülők iskolázottságának a fiatal felnőttek iskolai végzettségére gyakorolt hatásáról rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre. Ez az egyik legfontosabb mutató a generációk közötti mobilitásnak, az oktatási rendszer igazságosságának és a társadalmi egyenlőtlenségek oktatáson keresztül történő újratermelődésének értékeléséhez.

Mit árulnak el tehát az egyéni jellemzők annak kockázatáról, hogy valaki korai iskolaelhagyóvá válik?

Az uniós munkaerő-felmérés mikroadatainak felhasználásával a CLEAR projektben tovább vizsgáltuk a) azt, hogy milyen hatással van a szülők iskolázottsági háttere a fiatal (20 és 34 év közötti) felnőttek iskolai végzettségére, és b) hogy ez a hatás milyen mértékben függ attól, milyen nemzeti körülmények között élnek a fiatal felnőttek.

Kiderült, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége és a fiatal felnőttek iskolai végzettsége között a hatás tekintetében negatív korreláció áll fenn, és ez minden országban rendkívül szignifikáns. Az alacsonyan képzett szülők gyakran csekély jövedelemmel és társadalmi tőkével, ennélfogva kevesebb (pl. további tanulási lehetőségekre vagy ösztönző tanulási környezetre fordítható) erőforrással rendelkeznek, ami viszont csökkenti a gyermekek lehetőségeit. A gyermek- és fiatalkori oktatási hátrányok következésképpen az egyén egész életére nézve állandósulhatnak. Képes-e kompenzálni az állam az ilyen hátrányokat a felnőttoktatásba és -képzésbe, a továbbképzésbe és az átképzésbe való befektetéssel?

Egyéni szinten a szülők iskolai végzettsége hasznos tényező annak meghatározásában, hogy a fiatal felnőtteknél mekkora a korai iskolaelhagyás kockázata. A lemorzsolódás átlagos valószínűsége több mint 13%-kal nő azoknál a fiatal felnőtteknél, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. 

Mindazonáltal egyértelmű különbségek mutatkoznak az egyes országok között, amikor azt vizsgáljuk, hogy a korai iskolaelhagyás egyéni kockázata milyen mértékben függ a társadalmi háttértől. Úgy tűnik, hogy a kelet-európai országokban különösen szoros a kapcsolat a szülők iskolai végzettsége és gyermekeik oktatási lehetőségei között. Bulgáriában 63%-kal nagyobb a korai iskolaelhagyás valószínűsége, ha a szülők alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Szlovákiában ez a szám 58%. Ezzel szemben Horvátországban csak 3,3%-kal nő a fiatal felnőttek korai iskolaelhagyásának kockázata, ha a szülők csak alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. 

Tehát ha a szüleid alacsony iskolai végzettségűek, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy a középiskola befejezése nélkül morzsolódsz le az oktatási és képzési rendszerből. Ez a kockázat egyes országokban sokkal nagyobb, mint máshol. Úgy tűnik, hogy ezek a különbségek összefüggésbe hozhatók az országok arra irányuló oktatási és szociális szakpolitikáival, hogy célzott beavatkozásokkal kompenzálják a származás ilyen hátrányos hatásait. 

A PIAAC felmérés adatai azt mutatják, hogy az alulteljesítés leírható interszekcionális nézőpontból. Az oktatási és képzési rendszerből lemorzsolódók alacsony szintű kompetenciákkal rendelkeznek, amelyekhez az alacsony iskolázottságú szülők jelentette háttér, migrációs háttér, a továbbtanulásban és továbbképzésben való korlátozott részvétel, valamint a munkalehetőségek csökkent száma és értéke is társul, így a hátrányok halmozottan interszekcionális jelleget mutatnak. Az alulteljesítéssel kapcsolatos területi egyenlőtlenségek továbbá összefüggésbe hozhatók a sajátos regionális társadalmi-gazdasági feltételekkel: például a korlátozott oktatási és képzési kínálatot felmutató vidéki térségben, a kevéssé innovatív termelőágazatra támaszkodó, illetve az alacsony GDP-vel rendelkező, a szegénység és a társadalmi kirekesztés magas kockázatával jellemezhető térségben élés szintén befolyásolhatja az egyén boldogulási esélyeit.

Összefoglalva, még ha az általános tendencia az EU országainak közös vonásaként a jelentős javulást és az alulteljesítés csökkenését mutatja is, egyedi minták is kirajzolódnak, amelyek több, egymást keresztező kockázati tényezőre utalnak. Még az oktatási lehetőségek területi eloszlása is egyenlőtlen.

A gyenge tanulási eredmények felhalmozódhatnak az ember élete során, ami súlyosan negatív hatással lehet a jövőbeli boldogulási esélyekre és a szakmai pályafutásra. Így tehát a bizonyos kompetenciaszint elérésének elmaradásáért vagy a tanulási lehetőségek felnőttkori kihagyásáért az egyének saját felelősségére helyezett hangsúly meglehetősen félrevezető. Ebben az összefüggésben inkább azt a kérdést kellene feltennünk, hogy ehelyett mit tehetnének a szüleik és az országuk e tekintetben!