A Lifelong Learning Platform volt a házigazdája 2024. március 19-én az EPALE online beszélgetésének, amely a felnőttoktatás és -képzés szerepét vizsgálta a zöld készségek erősítésében. Az online formában kibontakozó beszélgetés során felhívták a figyelmet arra, hogy a felnőtt tanulók és oktatók milyen kulcsfontosságú szerepet játszanak egy olyan átállás támogatásában, amely nemcsak a sürgető környezeti problémákat kezeli, hanem a méltányosság és a befogadás területével is foglalkozik. 

Ebben az összetett témában két meghívott vendég segítette az eligazodást: Barbara Archesso, a fenntarthatósági tanulmányok uniós munkacsoportjának tagja, és Katharina Wiese, az Európai Környezetvédelmi Iroda gazdasági átmenetért és a nemek közötti egyenlőségért felelős szakpolitikai menedzsere, „A munka újragondolása az igazságos átmenet érdekében” című jelentés társszerzője; a vitát Andrea Lapegna, az Lifelong Learning Platform igazgatóhelyettese moderálta. 

Fenntarthatóság és transzverzális készségek

Az utóbbi években kiemelt téma lett a fenntarthatóság az oktatásban és képzésben, a környezeti szempontoktól kezdve egészen a társadalmi igazságosságig és persze az oktatásig. Éppen ezért különösen aktuális, hogy foglalkozzunk ezzel a témával a zöld átállás fényében, amely azt ígéri, hogy Európa 2050-re eléri a várva várt klímasemlegességet. Pillanatnyilag azonban a zöld készségek fogalmát is sokféleképpen értelmezik. 

A tisztánlátás érdekében a megbeszélés kezdetén meg kellett teremteni az előttünk álló beszélgetés terminológiai alapjait. Az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy különbséget tegyünk a technikai készségek és a transzverzális készségek között. Ha egyrészt a zöld technikai készségek létfontosságúak a gazdaság számára, akkor ugyanilyen fontosak – ha nem fontosabbak – azok a transzverzális készségek, amelyek elősegítik a fenntarthatóság másfajta értelmezésének megerősítését, és hozzájárulnak a termelés és fogyasztás másfajta mintáinak népszerűsítéséhez. Ezek elismerése és érvényesítése természetesen felveti a különböző rendszerek harmonizálásának kérdését, de ettől még alapvető jelentőséggel bír. 

A szakértők emellett megjegyezték, hogy a zöld készségeket életünk minden területén használjuk: minden munkakörben (nemcsak azokban, amelyek közvetlenül kapcsolódnak például az energiához vagy a környezetvédelmi ágazatokhoz), de még az egyén személyes és társadalmi életének pillanataiban is, életkortól függetlenül. Ha már az életkorról van szó, fontos, hogy a zöld szemléletmódot már egészen kicsi korban elsajátítsuk, mert ez döntő mértékben járulhat hozzá a zöldebb jövő kialakításához. 

Befogadás és közösség

Abban mindenki egyetértett, hogy a zöld átállás nem tud megvalósulni az összes szereplő aktív közreműködése nélkül, a legalacsonyabb szinttől kezdődően. Ebből kiindulva a szakértők felhívták a figyelmet a közösségek és a közösségi tanulás jótékony szerepére, mivel ezek döntő tényezők abban, hogy a zöld átállás egyben igazságos átállás is legyen. A kiszolgáltatott csoportok – különösen a minőségi oktatáshoz kevéssé hozzáférők – lemaradása jelentette veszély tudatában a szakértők újból felhívták a figyelmet a zöld készségek szociális vonatkozásaira, azaz a zöld átálláshoz szükséges készségek biztosítására, amelyek egyúttal a kiszolgáltatott emberek anyagi helyzetének javítását is célozzák. Az éghajlati válság sikeres kezelése ugyanis végső soron az egész életen át tartó tanulás kérdése. 

A felnőttképzésnek különösen meghatározó szerepe van abban, hogy „perspektívát adjon a jövő nemzedékek számára”, és az egész életen át tartó tanulásnak ez a nemzedékek közötti aspektusa jól illeszkedik abba, ahogyan a közösségi tanulást elképzelik. Ami az egész életen át tartó tanulást illeti, a vita mindenekelőtt a nem formális és informális tanulási környezetekkel foglalkozott, különös tekintettel a szabadtéri tevékenységekre, amelyek elősegíthetik a zöld kompetenciák mélyebb gyakorlati megértését és általában véve a zöld mentalitás kialakulását.

A tanárok és oktatók szerepe

Ha a zöld készségekről és azok elsajátítási módjáról beszélünk, ez közvetlenül elvezet a tanárok és oktatók szerepéhez ebben a „zöld forradalomban”. Az EPALE közösség különösen aktív volt ebben a témában, amikor arról kérdezte a szakértőket, hogy nem lenne-e érdemes változtatni a módszertanon és azon, hogyan képezzük a tanárainkat és oktatóinkat. Ami azt illeti, érdemes lenne: a tanárok szükségleteinek kezelése a képzés és továbbképzés terén egész Európában megoldatlan probléma, és bár az Európai Unió számos, gyakorlati jelentésekre épülő keretrendszert határozott meg, országos szinteken még sok a tennivaló. Ez az igény ösztönzőleg hat a zöld átállás fényében, amely arra késztet minket, hogy sürgősen és teljes mértékben gondoljuk át azt, hogyan tanulunk, és főleg, hogy miért tanulunk. Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák ebben ismét segítenek, mivel a 2018-as tanácsi ajánlás olyan mérföldkövet jelent, amelyre a jövőbeni fellépést alapozni lehet. 

A beszélgetés az EPALE platformon folyt, ahol a felhasználók megosztották a szempontjaikat. Itt jól láthatóak a zöld készségekkel és ezek elsajátításának módjával kapcsolatos kétségek, ugyanakkor az is érzékelhető, hogy sürgősen cselekednünk kell. A felhasználók annak érdekében, hogy támogassák a klímacélok és tartalmak szisztematikus beépítését az oktatásba, segédanyagokat osztottak meg, például ezt az online könyvtárat; rámutattak arra, hogy a család és életünk korai szakasza kulcsfontosságú tényezőt jelent a holnap felnőtt lakossága zöld szemléletének kialakításában; valamint ígéretet tettek arra is, hogy helyi szinten egyesítik erőiket a helyi közigazgatással, esetleg az UNESCO Tanuló Városok Globális Hálózata révén, amely a felnőtt tanulóknak szól. Ezzel kapcsolatban a felhasználók megosztották a különböző uniós országokban bevált gyakorlatok releváns példáit, az adatok pedig biztatóak: a tanulók törődnek a környezettel, szeretnének tanulni róla, és a zöldebb hozzáállást szívesen beépítik a mindennapi életükbe. 

Milyen tanulság vonható le ebből az egész beszélgetésből? Mint az egyik felhasználó az írásbeli vitában megállapította, „az aktív felnőttek oktatása és képzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a közeljövőben fenntarthatóvá tegyük a jövőt”, és ennek megkezdésére nagyon is alkalmas a GreenComp keret a meglévő kompetenciák felméréséhez és újak elsajátításához!