A felnőttoktatás kulcsszerepet tölthet be az összetett tudományos folyamatok demisztifikálásában és a félretájékoztatás leleplezésében. Hogyan segíthetnek a művészeten alapuló megközelítések?

Volt-e a közelmúltban Európában vagy a nemzetközi porondon olyan hír, amely a pesszimizmustól eltérő érzéseket váltott ki? Lehet, hogy az Olvasó nem ért egyet, de én azt mondanám, hogy igen. A NASA nemrég tett közzé olyan képeket, amelyek gyakorlatilag az univerzum kezdetére tekintenek vissza; ezek elképesztőek.

Természetesen a 2021 decemberében elindított és azóta teljes mértékben működőképessé vált James Webb űrteleszkóppal készített képekre utalok. A Webb teleszkóp képes új információkat feltárni a csillagokról, az exobolygókról és a galaxisokról; már az univerzumról eddig készült legrészletesebb képeket is elénk tárta. Amikor először láttam a képeket, nem hittem el, hogy elsődlegesen nem műalkotásnak szánták őket. Nézze meg a saját szemével!

A művészet történetesen fontos szerepet játszik a Webb teleszkóppal, a küldetésével és – a jövőben – az eredményeivel kapcsolatos kommunikációban. A teleszkóp fellövése előtt huszonkét művészt kértek fel arra, hogy készítsenek műalkotásokat annak alapján, amiről a projekt munkatársai röviden tájékoztatták őket. De nem kell a NASA által kiválasztott művésznek lenni ahhoz, hogy valaki megmutassa a művészetét: bárki elküldheti az alkotását a Webb teleszkóp ihlette Flickr-csoportba.

A művészet és a tudomány közötti együttműködésben rejlő lehetőség Európában sem maradt észrevétlen. Az Új európai Bauhaus kezdeményezés mindenkit arra bátorít, hogy a tudományt és a technológiát a művészettel és a kultúrával összekötve képzelje újra a jövőt. Az alap- és a középfokú oktatásban a tanárok azt kérik, hogy a tantervbe a TTMM (angol betűszóval: STEM) helyett a TTMMM (angol betűszóval: STEAM) kerüljön (azaz a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika mellé kerüljenek be a művészetek is). Az EU „Oktatás az éghajlatért” koalíciójának van néhány olyan inspiráló segédanyaga és kezdeményezése, amely a művészetet használja a klímaválsággal kapcsolatos oktatáshoz. Sajnos, ha a saját segédanyagainkat próbáljuk hozzáadni, gyorsan észrevehetjük, hogy a „felnőttoktatás” nem szerepel a választható ágazatok listájában.

Ez két kérdés felvetésére sarkall: van-e hely a művészeten alapuló megközelítések számára a felnőtteknek szánt természettudományos oktatásban? És egyáltalán, miért van szükségünk a művészetre ahhoz, hogy a természettudományról kommunikáljunk?

Miért érdemes a művészetet felhasználni a természettudományos oktatáshoz?

A legnyilvánvalóbb okok közé tartozik először is az, hogy a művészet szemléltetheti a természettudomány szépségét, amely egyébként bonyolultnak és megközelíthetetlennek tűnhet. Megint csak példának hozhatjuk erre a Webb teleszkóp által készített és ihletett képeket. A művészet teret adhat az „esztétikai távolságtartásnak” is: jól ismert problémákat helyezhet új megvilágításba. Az esztétikán túl egyes tanulmányok szerint a művészet jobban megszólítja az embereket, és érzelmeket vált ki azáltal, hogy a tanulásnak inkább az affektív, mint a kognitív aspektusára helyezi a hangsúlyt. Ez különösen hasznos az éghajlattudományi oktatásban. A klímaválsággal kapcsolatos tanulmányok különféle – gyakran negatív – érzelmeket válthatnak ki, például szorongást, tehetetlenséget vagy lehangoltságot. A művészet alkalmazása nemcsak cselekvésre ösztönözheti a polgárokat, hanem segíthet is nekik ezeknek a bonyolult érzelmeknek a feldolgozásában és a saját értékeik átgondolásában.

FA nem formális felnőttoktatásban dolgozó kollégáink számára valószínűleg jól ismert a részvételen alapuló és a tanulóközpontú megközelítések koncepciója. Nem meglepő módon ezek az eredményes művészetalapú tanulás központi elemei is. A ParCos elnevezésű, a Horizont 2020 programba tartozó, részvételen alapuló természettudományos kommunikációra irányuló projekt eredményei szerint a művészeten alapuló módszerek elősegíthetik a tudományos adatok értelmezésének részvételen alapuló folyamatait. A projektpartnerek által készített kézikönyv azt vizsgálja, hogyan alkalmazhatók a művészeten alapuló módszerek ahhoz, hogy a résztvevőket saját adatok gyűjtésére és értelmezésére ösztönözzék. Ennek példája egy videók alapján összeállított kiállítás, amely személyre szabott időjárás-jelentést készített a résztvevők számára. A VRT flamand közszolgálati műsorszolgáltató és a LUCA School of Arts által közösen létrehozott kiállítás arra kérte a részt vevő családokat, hogy vizsgálják meg a korábbi időjárási adatokat, és azok alapján vonjanak le következtetéseket. Meg kellett adniuk születési idejüket is, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó adatokat tágabb kontextusban láthassák.

Végezetül egyre inkább elismert tény, hogy a művészeti oktatás fontos szerepet játszik a tudományos szakemberek felkészítésében munkájuk szélesebb közönséggel való megismertetésére. Vizsgáljuk meg egy tudományos szakember történetét, aki részt vett egy improvizációs színházban, és ennek eredményeként az „igen, és” koncepciót, azaz más előadóművészek mondanivalójának elfogadását és gondolatmenetének követését alkalmazta. Az improvizáció területén szerzett tapasztalata különösen hasznosnak bizonyult a természettudományos szemináriumok résztvevőivel való interakciók során, mivel nemcsak hogy leküzdötte a nyilvános beszédtől való félelmét, hanem az összes feltett kérdést is elfogadta.

Művészeten alapuló természettudományos oktatás a tanteremben és azon kívül

Biztató, hogy már számos olyan gyakorlat létezik a nem formális felnőttképzésben, amelyből inspirációt meríthetünk a művészet és a természettudományok közötti kapcsolat feltárásához. Európa-szerte számos olyan értéknövelő újrahasznosítási projekt fut, amely szépművészeti és iparművészeti alkotások készítésével szemlélteti a műanyaghulladék hatását. Erre példaként hozható fel a görögországi leszboszi Mozaik Támogató Központ által szervezett Humade iparművészeti workshop, amely arra ösztönzi a tanulókat, hogy eldobott holmikból készítsenek kézműves tárgyakat. Az elmúlt év júniusában az egyesült királyságbeli South Kensingtonban tartott Great Exhibition Road Festival keretében worskopokat, beszélgetéseket, kiállításokat és előadásokat tartottak, amelyeken többek között lehetőség nyílt arra, hogy a résztvevők elkészítsék saját hangszerüket vagy átalakítsák régi ruháikat. A múzeumok szintén lenyűgöző helyszínt biztosítanak a tudomány művészeten keresztül történő felfedezéséhez, amint azt néhány hónappal ezelőtt EPALE-podcastunkben is megvitattuk. Én személy szerint még mindig emlékszem arra, amikor ellátogattam Helsinkiben a Formatervezési Múzeum egyik kiállítására, amely az óceánok jövőjére vonatkozó, kreatív – ugyanakkor tudományos szempontból lehetséges – radikális forgatókönyveket mutatott be.

Mégis felmerülhet a kérdés: a művészet lehet ugyan radikális, inspiráló és gondolatébresztő, de biztosíthat-e tényleg gyakorlati eszközöket a felnőttek számára a valós élethelyzetekben felmerülő kihívások kezeléséhez? Talán nem; talán nem mindig ez a lényeg. Búcsúzóul hadd osszak meg még egy példát. Az immerzív színház rajongójaként kíváncsisággal telve szereztem tudomást egy Londonban játszott, „Space Plague” (Űrpestis) című, teljes mértékben immerzív színdarabról, amely arra invitálta a részt vevő családokat, hogy reagáljanak egy képzeletbeli pandémiára. A sors fintora, hogy a színdarab premierje 2020 februárjában volt, röviddel azt megelőzően, hogy az Egyesült Királyságban és a világ más részein kitört a Covid19-világjárvány. Bár etikai okokból rövid időn belül leállították, az előzetes kutatások arra utaltak, hogy a résztvevők hasznosnak találták ezt a tapasztalatot az utána tényleg bekövetkezett világjárvánnyal való megbirkózásban.

Mi a helyzet Önnel? Vannak-e inspiráló példái a művészet segítségével megvalósított természettudományos oktatásra? Alább ossza meg velünk a tapasztalatait!

Képek (a megjelenés sorrendjében)

Picture by Daniele Levis Pelus, Unsplash

Picture by Jeswin Thomas, Unsplash

Picture by ephst, Shutterstock