Szerzők: 

Hankó Gergely, Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, ügyvezető igazgató

Bedő Károlyné, Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, társadalmi kapcsolatok koordinátora, klímareferens

Magyarországon több évtizedes hagyománya van a formális és informális környezeti nevelésnek, mely az első pillanattól kezdve az élhető környezet védelméért folytatott cselekvést helyezi előtérbe. Mindez magába foglalja a civilek, pedagógusok innovációit, mindazokat a tartalmakat és módszereket, amelyekkel tájékoztatva, érzékenyítve felhívták a figyelmet bolygónk egyre romló állapotára, a tennivalók, intézkedések sürgősségére és fontosságára. Ennek első gyümölcsei érnek most be.

2015 óta új lendületet kapott az ügy (Párizsi-egyezmény, ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok, EU körforgásos gazdaság cselekvési terv), és állami szinten is elvárásként jelent meg a környezettudatosság és a szemléletformálás. A környezeti nevelésben való jártasság immár bekerült a pedagógus kompetenciák közé. A közelmúlt nagy hazai sikere, hogy megjelent a Zöld Föld[1] tankönyv, amely oktatási segédanyagot és színvonalas tananyagot biztosít, valamint a közeljövőben ez a tananyag már választható érettségi tantárgy is lesz. Kijelenthetjük, hogy az alapok jók, s a most pozícióba kerülő fiatal vezetők egy része már ezzel a háttérrel és szemlélettel is bír(hat). De hogyan tovább? 

„Az oktatás, mint az egyik legfontosabb szocializációs tényező, kulcsfontosságú eszköz lehet társadalmunk fenntarthatóság felé történő elmozdításában, és elősegítheti a hallgatók zöld gazdasággal és társadalommal összhangban álló viselkedésének és attitűdjeinek kialakítását.”[2]

Felpörgő képzési háttér

A hazai oktatási intézmények, elsősorban szakképző centrumok (Szakképzés 4.0 stratégia[3]), a kereslet alapú képzés és az OKJ-t felváltó új szakmajegyzék, valamint a képzési rugalmasságot és továbbfejlesztés lehetőségét biztosító Ágazati Készségtanácsok (MKIK)[4] biztosítják a szervezeti kereteket. E fórumokon az érintett szakmai, társadalmi szervezetek, hatóságok, minisztériumok, köztestületek dolgoznak azon, hogy megfelelő képzési kínálatot biztosítsanak.

Munkaerőpiaci szempontból jelentős lépés lesz az ún. „mikrotanúsítványok”[5] bevezetése, amely a felnőttek személyes és szakmai fejlődéséhez szükséges rövid tanulási folyamat során megszerzett tanulási eredményeket igazolják, valamint az „egyéni tanulási számla” a szakképzésben és a felnőttképzésben, amely személyre szabott jogosultságokat és támogatásokat biztosító finanszírozási eszköz. A friss kormányhatározat[6] megjelenése után jelentős fejlesztési folyamat indul el ezen a területen, amely a vállalatok számára is jelentős könnyebbséget jelenthet a továbbképzés, átképzés területén, hiszen mindkét eszköz a keresletalapú képzési rendszert támogatja.

Emellett színvonalas - és folyamatosan bővülő – egyetemi- és felnőttképzési programok közül lehet válogatni, de az ezek által nyújtott „papír” nem mindig nyújt megalapozott tudást és nem feltétlenül biztosít gyakorlati hasznot a cég számára. Pár alkalmas képzésekkel lehet friss tudáshoz jutni, s ez alkalmas a munkavállalók fejlesztésére, de az átképzéshez és a felelősséggel járó pozíciók feltöltéséhez a folyamatos, fejlesztő képzésekben való részvételük elkerülhetetlen. 

Bizonyíthatóan jobbá kell válni

Az a vállalat, aki most a fenntarthatóság, rendszerszemlélet irányába tudja fejleszteni, érzékenyíteni dolgozóit és folyamatos érzékenyítést végez, könnyebben meg tud felelni a kor kihívásainak és akár versenyelőnyhöz is juthat. Ahogy Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés elnöke Szövetségünk (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) egyik rendezvényére küldött videóüzenetében elmondta: 

„Mi magunk is, a természet szerves része vagyunk. Ha a befektetéseinket úgy tervezzük, hogy megőrizzük a természeti környezet egyensúlyát, azt a természet megjutalmazza, növekvő értékű szolgáltatások formájában. Üzletileg, társadalmilag is racionális döntés és megéri a környezetkímélő fejlődésbe, megoldásba fektetni.”[7]

Ugyanakkor a tudás, az ismeretek, a technika és a gazdaság bővülése, sikerei mellett mintha lemaradt volna az a korszerű szemlélet, attitűd, amellyel meg lehetne őrizni az emberi környezet megfelelő minőségének egyensúlyközeli állapotát, a változó körülmények (klímaváltozás, Covid-járvány, energiaproblémák, háború stb.) mellett is.

E lemaradást hivatott pótolni a Fenntartható Fejlődési Célok[8] rendszere, az Európai Unió szabályozása, irányelvei, amelyek között már megjelentek a környezeti-, társadalmi- és irányítási szempontok is.[9] Ezek egyike a sokat hallott ESG (Environmental - környezeti, Social - társadalmi és Governance - vállalatirányítási),[10] keretrendszer, amely a tervezéstől kezdve, a cég teljes működése során tekintettel van a társadalom, így a környezet biztonságára is. A klímasemleges gazdaságra való átállás gyökeres átalakulást fog megkövetelni és eredményezni az iparágak és ágazatok széles körében, s az erre irányuló intézkedéseket már a fenntarthatósági jelentésben is alá kell támasztani, mégpedig pontos adatokkal (CSRD[11], ESRS[12]). A gazdasági élet szereplői számára ez egy nagy felismerés, működésük ezer szállal kötődik a természeti, társadalmi közeghez, környezethez, így nemcsak a szigorú hatósági előírásokkal, hanem társadalmi felelősségükkel is tisztában kell lenniük. A jelentések elkészítése komoly szakértelmet kíván, de az oda vezető intézkedések, az adatgyűjtés, az adatok gondosabb kezelése, a nagyobb adatbiztonság még több plusz erőforrást és ráfordítást igényel, melyhez elengedhetetlen a vezetői támogatás és a megfelelő kompetenciákkal, készségekkel és tudással bíró szakértő, aki felelős a területéért és többedmagával, rendszerszemléletben átlátja ezt az interdiszciplináris területet.

Rövid időn belül nagyságrendekkel több fenntarthatósági vezetőre, körforgásos gazdaság menedzserre, környezetvédelmi és biomérnökre, klímareferensre, EHS (Munkavédelmi, üzembiztonsági és környezetvédelmi) vezetőre lesz szükség, hogy a fenti elvárások teljesüljenek (s ép bőrrel megússzuk a felmelegedést). Ők lesznek azok, akik kidolgozzák és megvalósítják a vállalatirányítás új rendszertanát és ezzel kulcsszerepet fognak betölteni a klímasemlegesség elérésében. Lássuk be, ez nem kis felelősség. 

Employer-branding: Gokartozás helyett Tisza-takarítás

Mindemellett az employer branding (munkáltatói márkaépítés) is egyre több figyelmet igényel a vállalatok részéről, hogy a meglévő munkatársaikat meg tudjuk tartani, az újakat pedig be tudjuk vonzani. Tehát a fenti fenntarthatósági törekvéseknek kifelé is jól kell látszódnia és a hétköznapokat is át kell itatnia, hiszen az ESG-ből az „S”[13], egyre fontosabb a fiatal munkavállalók körében. Jó példa erre Szövetségünk felmérése[14], ami igazolja, hogy a munkába állók szívesebben dolgoznak olyan cégnél, amely zöld szemlélettel működik és ezt el is várja dolgozóitól. Ismert, hogy a „vonzó munkahely” jellemzője a fenti elvárás mellett az is, hogy többségükben olyan cégnél kívánnak dolgozni, ahol fenntartható munkakörülményeket biztosítanak (pl. önkéntes napok, pihenőszoba, home office lehetőség, egészségügyi szolgáltatások), ugyanakkor lehetőséget nyújtanak a személyes fejlődésre, képzésre is. 

A vállalatok fenntarthatósági programjainak minősége sokat fejlődött az elmúlt időszakban, a dolgozók érzékenyítésének palettáján a megszokott ismeretterjesztő előadások mellett megjelentek a zöld napok, vagy esetenként a zöld önkéntes csapatok létrehozása is, a szabadon felhasználható önkéntes napok, üzemlátogatások, s a céges rendezvények, csapatépítők zöldülése (gokartozás helyett Tisza-takarítás). 

Egyes vállalatoknál a nonprofit, civil akciók támogatására vállalati alapítványt hoznak létre, hogy a támogatás ne csak önmagában álljon, hanem szervesen illeszkedjen és hosszú távon kapcsolódjon, fejlődjön a cég fenntarthatósági vállalásaival párhuzamosan. 

A vállalások és intézkedések kommunikációjánál pedig már figyelni kell a greenwashing-ra vonatkozó irányelvekre[15] is, hogy csak olyat állítsunk magunkról a vállalati kommunikációban, ami alá is tudunk támasztani. 

Gyakorlati példák első kézből

A jövő munkavállalóinak érzékenyítése is kulcsfontosságú, ezért a zöldiparban tevékenykedő szakemberek már szakképző centrumokban, egyetemeken, vállalati képzéseken rendszeresen előadásokat tartanak[16], hogy bemutassák életútjukat, azt, hogy milyen önismerettel, készségekkel és képességekkel indultak a pályán, milyen meggondolásból választottak olyan hivatást, amellyel a legtöbbet tehetnek a környezet, az ember védelméért, a szennyeződések megelőzéséért, azok elhárításáért. A zöldgazdaság kialakításáért tett erőfeszítések, együttműködések lehetőséget biztosítanak a cégek és a hallgatók duális képzésének fejlesztésében, a szakmai gyakorlatok érdemi gyakorlattal való megtöltésében, szakdolgozati témák kidolgozásában, amely révén a friss, fiatal tudás, kreativitás, innováció már a zöldgazdaság hasznára válik. Ezért is hozta létre Szövetségünk a www.zoldallasportal.hu weboldalt, amely az álláskereséstől a felnőttképzésen át az önkéntességig fogja át a zöldgazdaság ezen dimenzióját. 

A cél közös: az oktatási intézmények és a vállalatok olyan közös, rendszerszintű elméleti és gyakorlati képzést és szemléletformálást kell biztosítsanak, amely során a végzettek képesek hozzájárulni az egészséges környezeti állapot megőrzéséhez és a vállalat fenntarthatósági céljaihoz. Részben ezt dolgozza fel a Zöldgazdaság2021 c. tanulmánykötet[17] is, ami azóta az említett képzések tananyaggá is vált és friss változata év végén újra kiadásra kerül. Az eddigi tapasztalatokat egy új oldalon gyűjtöttük össze, ahol a vállalatoktól az önkormányzatokig, mindenki talál érzékenyítő, szemléletformáló lehetőségeket[18].

A cikk eredetileg az EPALE Szakmai anyag gyűjtemény 2023. évi kiadásában jelent meg.