Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést Davide Muraro töltötte fel angolul.

Európa idősödik: az Eurostat szerint 2021-ben az EU népességének mintegy 20% volt 65 éves vagy idősebb. Több mint 40 millióan vesznek részt rendszeresen informális gondozásban. Ezenfelül az európai háztartások 29%-ában élnek gyermekek. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy sok európai érintett a gondozásban és a gyermeknevelésben.

Mit jelent ez a felnőttoktatás és -képzés számára az egész életen át tartó tanulás perspektívájából? Hogyan támogathatjuk jobban a gondozókat és a szülőket? Milyen szerepet tölthet be az EU? A Covid19 világjárvány fokozta az egyenlőtlenségeket, és további terheket tett a szülők és a gondozók vállára, különösen a hátrányos helyzetűekére. Ezért ezek olyan kérdések, amelyeket (a továbbiakban) nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ebben a blogbejegyzésben a gondozás, a gyermeknevelés és a tanulás világa közötti, meghatározó kapcsolódási pontokat próbálom elemezni.

Gondozás és gyermeknevelés: az informális tanulás rejtett lehetőségei

Gondozás és gyermeknevelés közben az emberek új helyzetekkel és tapasztalatokkal szembesülnek: megtanulják, hogyan egyeztessenek össze egyszerre több feladatot, megtanulnak váratlan problémákat kezelni, empátiát és kommunikációs készségeket kifejleszteni. Ezek – ahogyan a LifeComp keretrendszer szemlélteti – olyan humán és transzverzális készségek, amelyek nemcsak hozzájárulnak a gondozók és a szülők személyes fejlődéséhez, hanem más összefüggésekben, a munkaerőpiacon és a társadalom egészében is nagyon relevánsak. Ennek ellenére a bekövetkező informális tanulás láthatatlan, és azt megbecsülés sem övezi.

Az e készségek érvényesítéséhez tartozó útvonalak kialakítása hozzájárul ahhoz, hogy az emberekben tudatosodjanak egyedi lehetőségeik. Fontos emlékeztetni arra, hogy ez egy nemi szempontokkal átszőtt kérdés: a gondozási és a gyermeknevelési feladatok aránytalanul nagy mértékben hárulnak a nőkre, és ez a fontos munka túlságosan gyakran láthatatlan, nincs megfizetve, és elismerés sem jár érte. A gondozás és a gyermeknevelés révén elsajátított kompetenciák megbecsülése fontos lépés e dinamikák kezelésében. A Forma.Azione az EAEA-val együttműködésben irányítja az e témával kapcsolatos, Move-UP elnevezésű, közelmúltban indított Erasmus+ projektet, amely az anyaságra, a humán készségekre és a munkaerőpiaci beilleszkedésre összpontosít: az érvényesítési folyamat támogatása érdekében több eszköz kidolgozására kerül majd sor. Hamarosan további információkkal szolgálunk.

Biztonságos tanulási terek kialakítása

A gondozás és a gyermeknevelés nem formális oktatásra is lehetőséget teremt. A családok és az informális gondozási hálózatok tulajdonképpen mindenki számára biztonságos terekké válhatnak új tanulási tapasztalatok megszerzéséhez. Minden szülő és gondozó számára lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy bekapcsolódhasson az ismeretei gyarapítását, új készségek elsajátítását és látóköre bővítését célzó, személyre szabott oktatási programokba. Ennek számtalan előnye lehet: az egészségügyi oktatás jobb gondozási eredményeket hozhat, a digitális készségek fejlesztésére irányuló képzések segíthetnek a szülőknek abban, hogy a gyermekeket biztonságosan ismertessék meg a technológiákkal, a pénzügyi oktatás támogathatja a jobb családi költségvetés-tervezést stb.

Az ismereteken és a kompetenciákon túlmenően van egy kulcsfontosságú szempont, amelyről nem szabad megfeledkezni. Nevezetesen az, hogy az oktatás képes új, minőségi, egész életen át tartó kapcsolatok kialakítására, a közösségek erősítésére és a hálózatok támogatására. A tanulás társas dimenziója ily módon hozzájárul a nagyobb jólléthez és a jobb mentális egészséghez, amelyek a gondozók és a szülők esetlegesen aggasztó élethelyzeteire tekintettel fontos tényezők.

Ráadásul a szülők nem formális oktatásban való részvételének pozitív hatásai továbbgyűrűznek a gyermekek iskolarendszerű oktatáson belül elért eredményeire is. A nem formális oktatási programoknak köszönhetően a migráns hátterű szülők például hozzájuthatnak az oktatási rendszerben való boldoguláshoz szükséges eszközökhöz, így a nyelvi készségekhez. A tanulásnak azonban nem kell magányos vállalkozásnak lennie: a duális és többgenerációs tanulási szemlélet alkalmazásával a családok, a gondozók és a gondozottak közösen fedezhetnek fel kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeket kapcsolataik gazdagítása közben.

Az egész életen át tartó tanulás akadályainak felszámolása

Annak ellenére, hogy a felnőttoktatási programok előnyei nyilvánvalóak, az egész életen át tartó tanulásban való részvételt még mindig számos tényező akadályozza. Amint arról az OECD beszámolt, a családi kötelezettségek miatti időhiány és a pénzügyi korlátok továbbra is a felnőttek felnőttképzésben való részvételét akadályozó legfontosabb tényezők között szerepelnek. Ezenkívül az egyéb személyes és pszichoszociális tényezők, amelyeknek a gondozók és a szülők jobban ki lehetnek téve – például az elhúzódó stressz, az önbizalomhiány és a szorongás – negatívan befolyásolhatják a motivációjukat.

Hogyan kellene kezelni ezeket a kérdéseket? Nem valószínű, hogy az univerzális megoldások eredményesek, egyrészt a gyermeknevelés és a gondozás útvonalai közötti jelentős eltérések miatt, másrészt több egyenlőtlenségi réteg – különösen a nemi szempontokon és a társadalmi-gazdasági helyzeten alapuló rétegek – bonyolult kapcsolódása miatt. A helyi közösségi háttér, valamint az egészségügy és a szociális gondozás helyzete információval szolgálhat ezek átgondolásához

A szakpolitikai döntéshozóknak a szülőkkel és a gondozókkal együtt változatos szakpolitikákat kell kialakítaniuk annak elősegítése érdekében, hogy mindenki számára támogató tanulási környezet jöjjön létre. Ez az eszköztár – a gyermeknevelés és a gondozás feltételeire tekintettel – az időtényezőt középpontba helyező eszközöket (pl. gyermek- és szociális gondozási utalványokat, munkahelyi fizetett szabadságot), pénzügyi erőforrásokat (pl. tandíjmentességet, képzési támogatást, kiterjesztett egyéni tanulási számlákat) foglal magában, miközben megerősíti az általános oktatásügyi, szociális és egészségügyi szakpolitikákat (pl. gyermekek utáni juttatások, magas színvonalú és ingyenes gyermekgondozási szolgáltatások, megerősített formális [otthoni] gondozási hálózatok). Ezen túlmenően a mikrotanúsítványokhoz hasonló rugalmas és online programok a szülők és a gondozók igényeinek megfelelő tanulási lehetőségeket biztosíthatnak.

A szülők és a gondozók egész életen át tartó tanulása: közös felelősség

Ezek az ambiciózus célkitűzések azonban közös erőfeszítést igényelnek: az oktatóktól, a tanároktól, a szakpolitikai döntéshozóktól és a szociális partnerektől. Az érdekelt felek eredményes bevonását célzó tervek meghatározóak e kezdeményezések sikere szempontjából.

Az európaiak túlnyomó többsége jelenlegi vagy leendő szülő, gondozó vagy gondozott egy bizonyos életszakaszában. Ezért elkerülhetetlen egy olyan új paradigma kialakítása, amely összeegyezteti a családi kötelezettségeket, a gondozást és az egész életen át tartó tanulást. A munka és a magánélet közötti egyensúly bonyolult egyenletében a felnőttoktatás tényezőként szerepeltetésével az EU a gyermeknevelés és a gondozás új, holisztikus szemléletét biztosíthatja, javítva ezzel az európaiak több generációjának mindennapi életét. Ez hatalmas, de megkerülhetetlen feladat. Ezzel tartozunk a jelen és a jövő szorgalmas, odaadó és szerető szülőinek és gondozóinak.

Kapcsolódó források az EPALE honlapján

A készségek érvényesítéséről:

• https://epale.ec.europa.eu/en/blog/promoting-basic-skills-validation-low-skilled-adults
• https://epale.ec.europa.eu/en/resource-centre/content/european-framework-competences-skills-audits-adult-education

A családi tanulásról:

• https://epale.ec.europa.eu/en/resource-centre/content/wowsa-whats-web-safe-all-family-members-family-learning-approach-building-0
• https://epale.ec.europa.eu/en/content/money-matters-financial-literacy-families

Az iskolarendszeren kívüli oktatás társadalmi befogadást támogató lehetőségeiről:

• https://epale.ec.europa.eu/en/blog/can-non-formal-education-be-future-lifelong-learning