Ez a cikk fordítás. Az eredeti bejegyzést Grethe Haugøy töltötte fel angolul.

Ebben a cikksorozatban Grethe Haugøy öt olyan szempontot mutat be, amelyeket át kell gondolni a fiatal felnőtteknek szóló nemzetközi együttműködési projektek tervezésekor.

A kiszolgáltatott fiatal felnőtteknek szóló projektekről írt cikksorozatomban bemutattam néhány gondolatomat a motivációról, a tanulásról és a kapcsolatépítésről. Ezek a gondolatok a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő (NEET) fiatalok témájában és a felnőttképzés terén szerzett tapasztalatokból, gyakorlatból és kutatásokból származnak. Ebben a harmadik, egyben utolsó cikkben két fontos projekttémáról szeretnék beszélni: a fenntarthatóságról és a kommunikációról.

Fenntarthatóság – sokoldalú fogalom

A fenntarthatóság fogalmát különféle kontextusokban alkalmazzák. A projektekben legalább három különböző jelentéssel bír: jelenti a fenntartható projekteredményeket, amelyek további külső pénzügyi vagy adminisztratív projekttámogatás nélkül is meg tudnak maradni, a hosszú távú eredményeket az egyes résztvevők szempontjából, illetve az ökológiai fenntarthatóságot.

• A legtöbb támogató számára az a cél, hogy a valamely alapból vagy programból finanszírozott projektek fenntarthatóak legyenek, és a projektidőszak lezárása után további támogatás nélkül folytatódhassanak. Ha a projekt jó eredményeket ér el, a módszertan vagy gyakorlat ideális esetben a szervezet rendes tevékenységének részévé válik, és a megvalósítása az általános költségvetés keretein belül zajlik. A sikeres módszerek, megközelítések és gyakorlatok ezáltal új, a projektben korábban részt nem vevő célcsoportok számára is elérhetőek lesznek.
• A tanulási eredményeknek az egyes résztvevők számára kell fenntarthatónak lenniük. A foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalokat megcélzó projektekben a résztvevőknek a foglalkoztathatóságuk javulását kell tapasztalniuk, és úgy kell érezniük, hogy a projekttevékenységek megerősítették az önbecsülésüket, az attitűdjeiket, készségeiket és kompetenciáikat.
• A támogatók körében erősödik az a tendencia, hogy a projekttevékenységektől, a partnerektől és a résztvevőktől ökológiai fenntarthatóságot várnak el. Ez azt jelenti, hogy a projektnek olyan módszereket és gyakorlatokat kell kialakítania, amelyek védik a természetes környezetet.

Tapasztalataim szerint sok projekt esetében nehézségekbe ütközik a fenntarthatósági kérdések mindhárom típusának szem előtt tartása. Sok projekt jól teljesít a kis léptékű ökológiai gyakorlatok terén, amilyen az újrahasznosított papír és kávéfilterek használata, a hulladék szétválogatása és az üvegek visszaváltása. Egy ökológiailag tudatos projektnek azonban számolnia kell a közlekedés és az étkezés környezeti hatásaival is (a repülőjáratok igénybevétele helyett inkább online projektértekezleteket kell tartani; illetve a projektebédekhez és -vacsorákhoz húsmentes menüt kell választani). 

A projektek jellemzője, hogy időben behatároltak, és kívül esnek egy szervezet rendes munkafeladatainak körén. Ezért van szükség külön költségvetésre és külön adminisztratív felépítésre. Ideális esetben a partnerszervezetek erős tulajdonosi szemlélettel viseltetnek a projekt iránt, és már a tervezési szakaszban úgy döntenek, hogy a későbbiekben minden pozitív projekteredmény a szokásos megközelítéseik vagy stratégiáik részévé válik. Ez sajnos csak ritkán van így. Sok olyan sikeres projekteredmény van, amelyet a belső finanszírozás vagy felelősségvállalás hiányában nem visznek tovább.

A projekttevékenységekből származó pozitív tanulási eredményeket szerencsére sok résztvevő megtapasztalja. A legjobb projektek demokratikus megközelítést alkalmaznak, hogy biztosítsák a résztvevők bevonását és felelősségvállalását. A projekt kutatáson alapuló, a gyakorlatban is működő módszereket alkalmaz, és a résztvevők a foglalkoztathatóság javulásáról számolnak be. Sajnos, olyan projektek is előfordulnak, amelyek nem bizonyulnak minden résztvevő számára fenntarthatónak. A fiatal felnőttek némelyike átkerül egyik projektből a másikba, vagy egyik kezdeményezésből a másikba. A jobb foglalkoztathatóság helyett ők kimerültséget éreznek, és elvesztik a motivációjukat.

Kommunikáció – a projekt megosztása a világgal

A kommunikáció komplex terület, és a projekt belső kommunikációja mellett az is beletartozik, hogyan kommunikáljuk a projekt tevékenységeit és eredményeit a külvilág felé. Ebben a cikkben a külső kommunikáció néhány módszerével foglalkozom. A külső kommunikáció fő célja, hogy felhívja a figyelmet a projekttevékenységekre, és a megfelelő csatornákon keresztül bemutassa a projekt eredményeit.

• Sok projekt a külső előadásokon és jelentéseken kívül az adott célra szolgáló weboldalt és közösségimédia-fiókot használ a projekt kommunikálására. Egyes projektekben kézikönyv készül a projekt végrehajtásáról és a belőle levont tanulságokról. Az ilyen kézikönyvek nagyon hasznosak lehetnek más szervezetek számára, amelyek szeretnék megismételni a projekt módszerét és jó eredményeit.
• A projekt külső érdekelt felek és a nyilvánosság körében való megismertetésére általában a PowerPointot használják. A jelenlegi tendencia az, hogy a PPT-prezentációba figyelemfelkeltő fotókat tesznek, és élőben beszélnek a projektről ahelyett, hogy sok szöveggel ellátott diákat vetítenének. Ez jó módszer, mert így el lehet kerülni az unalmas előadásokat, ahol az előadó felolvassa a diákon már megjelenített információkat. Az ilyen előadásokkal a fő probléma az, hogy nagyon csekély a későbbi felhasználhatósága, kivéve, ha az előadó minden diához megjegyzésként csatolja a vonatkozó információkat.
• A legtöbb projekt kommunikációs tervvel is rendelkezik. A projekt befejezése utáni megismételhetőség és információáramlás biztosítása érdekében a tervnek tartalmaznia kell, hogy melyik szervezet felel a weboldal fenntartásáért, és melyik szervezet felelős azért, hogy legyen egy kapcsolattartó személy, aki be tudja mutatni a projektet és az eredményeket, terjeszti a jelentéseket és egyéb anyagokat, valamint támogatja a többi szervezetet, amelyek újra felhasználnák a projekt módszertanát és megközelítéseit.
• A kommunikáció területén dolgozó emberek többsége szívesen elmeséli a résztvevőknek a személyes történetét, hogy kiemelje a projekt relevanciáját és jó eredményeit. A kiszolgáltatott NEET-fiatalokkal dolgozó projektekben egy etikai keretet kell alkalmazni az ilyen személyes kitettségre vonatkozóan. A személyes történetek a projekt lezárása után évekkel is elérhetőek maradnak az interneten, és ez nem mindig szolgálja a résztvevő mindenek felett álló érdekét.
• A kiszolgáltatott NEET-fiatalok problémáira fenntartható megoldást kereső projekteknek sok esetben közösek az érdekeik, a célcsoportjaik és a filozófiájuk. Érdemes lehet összefogniuk más projektekkel, és együttműködniük például a külső érdekelteknek szóló előadások terén. Az ilyen együttműködés a projektek és a nyilvánosság számára egyaránt hasznos lehet.

Ebben a sorozatban öt olyan területet érintek, amelyek fontosak a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal felnőtteknek, az úgynevezett NEET-fiataloknak szóló projektek tervezése és végrehajtása során. Tapasztalataimat az egész életen át tartó tanulás terén eltöltött 30 év alatt szereztem, amelynek során különösen a kiszolgáltatott csoportokkal foglalkoztam. Az elmúlt hat évben az EGT és Norvég Alap az ifjúsági foglalkoztatásért program fejlesztésének felelőse voltam. Az alap célja, hogy innovatív megoldásokat dolgozzon ki a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok számára. Abban a szerencsében volt részem, hogy kiváló projektpartner szervezeteket ismerhettem meg, és az együttműködésünk révén sokat tanulhattam a NEET-fiatalok igényeinek kielégítésére irányuló új kutatásokról és gyakorlatról. További információk az alapkezelő online magazinjában olvashatók, amely bemutatja a projekteket, a tevékenységeket és az eredményeket.