A következőkben részben ezen felsorolás alátámasztására, részben egyes elemek részleteire, hátterére, illetve egymással való kapcsolatára keresünk magyarázatot és megerősítést.

A rendszerdinamika és a puha eszközök

Dennis Meadows és kutatócsoportja 50 évvel ezelőtt modellezték a világfolyamatokat, megnézték, hogy mi várható, az ipari termelés, az erőforrások felhasználása, az élelmiszer előállítása, a hulladéktermelés és a népesség területén. Eredményeiket a fenntarthatóságról való gondolkodást elindító, A növekedés határai című könyvben^[2] publikálták.

Bebizonyították, hogy egy véges bolygón nem lehet végtelenül növekedni, mert vannak határok. Arra jutottak, hogy ha nem változtatunk a szokásokon, és folytatódnak az ötven évvel ezelőtti trendek, akkor a 2020-as ’30-as évek táján összeomlás várható. Sajnos az emberiség nem fogadta meg a – szintén kidolgozott – fenntarthatósági forgatókönyvre tett ajánlásukat, ezt most magunk is tapasztaljuk a különböző krízishelyzetekben.

A kutatócsoport arra is kitért, hogy mire van szükség ahhoz, hogy átálljunk a fenntartható pályára. Sajnos pontosan senki sem tudja megmondani, hogy hogyan megy végbe a fenntarthatósági forradalom, mivel minden lépéssel folyamatosan alakítjuk a várható eredményt, de az biztos, hogy hosszú ideig fog tartani, már elkezdődött, de sokkal lassabban halad, mint kellene és az összeomlás elkerülése érdekében gyorsítanunk kell.

Bár a rendszerdinamikai elemzések már akkor kimutatták, hogy a jövőképalkotás, a hálózatépítés, az igazmondás, a tanulás és a szeretet hozzájárulnak a pozitív fordulathoz, az első kiadás írásakor még hezitáltak, hogy nem tudománytalanok-e, mert „puha” eszközök. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy ezekre ugyancsak szükség van:

Közös jövőképalkotás – A jövőképek ahhoz szükségesek, hogy irányt mutassanak a cselekvéshez. Ha sokan vesznek részt a megalkotásában, ha sokan osztják ugyanazt a víziót, akkor ezek a jövőképek, - beleértve a megalkotásuk folyamatát - képesek új rendszerek életre hívására. A fenntarthatóság elérésének jövőképe tartalmazza a fenntartható társadalom értékeit, az ökoszisztémák eltartóképességének megőrzését és az ehhez szükséges gazdasági működést. ^[3]

Hálózatépítés – A hálózatok alkalmasak tanulásra, szakmákon belüli és szaktudások közötti tudásmegosztásra. A személyes helyi hálózatok alkalmasak a közösségi élmény, a helyhez való kötődés kialakítására^[4]. A globális információhálózatoknak lehetővé kell tenniük, hogy az alacsonyabb jövedelmű, kiszolgáltatottabb nemzetek, népcsoportok is hozzájussanak a számukra létfontosságú információkhoz és hallassák hangjukat a nemzetközi fórumokon, döntésekben.

Igazmondás – A rendszerelmélet egyik legfontosabb alapelve, hogy nem szabad a rendszer működése szempontjából meghatározó információt torzítani, visszatartani vagy késleltetni. Mindenkinek küzdenie kell a fenntarthatóság szempontjából fontos tévinformációk ellen. Például ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy a környezet védelme luxus, amelyre majd akkor fordítunk figyelmet, ha már jól élünk, az az igazság, hogy a környezet minden élet és gazdaság forrása.

Tanulás – Egy komplex, folyamatosan változó világban senki sem tudhat eleget. Minden helyzetet, cselekedetet arra kell használni, hogy tanuljunk általa, és képesek legyünk változtatni, tanulva a hibákból, elfogadva, hogy mások is hibázhatnak. Nagyon sok mindent kell másképp tennünk, mint eddig, figyelembe venni a természet eltartóképességének korlátait, az erőforrások fogyását vagy átrendeződését, az időjárás és vízjárás szélsőségeit, a globális népességnövekedést, az erőviszonyok átrendeződéseit, ehhez pedig a tanuláson keresztül vezet az út.

Szeretet – „Ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes arányt az egymással nyilvánvaló ellentétben álló sürgősség és türelem felelősségre vonhatóság és megbocsátás között, együttérzésre, alázatra, józanságra, őszinteségre és – arra, ami a legnehezebben kimondható mely erőforrásból látszólag a legnagyobb hiány van – szeretetre van szükség. Mindenkinek szüksége van együttérzésre nemcsak az itt és a most világában, hanem a távoli jövőben is. Az emberiségnek meg kell szeretni azt a gondolatot, hogy élő bolygót hagyjon a következő generációk számára.”

Mert önmagában nem a technológián, hanem a társadalmon fog múlni, hogy elkerüljük-e az összeomlást. Olyan gyors fordulatra van szükség, hogy nincs idő várni az újabb és újabb technológiai megoldásokra – amelyekre persze szükség van –, hanem minden pillanatban a meglévő tudást és technológiát kell tudatosan, hosszú távra tervezve alkalmazni. Ehhez folyamatosan fenntartott fókuszra, szándékra, tudatosságra van szükségünk.

Keményen vagy puhán vagyunk sikeresebbek?

Míg a világ fenntarthatóságát modellező rendszerdinamikai kutatók – saját bevallásuk szerint – 1972-ben félve sorolták fel a puha eszközöket, mára az üzleti világban és a képzési szektorban zajló átalakulás megerősíti, hogy igenis számolnunk kell ezekkel az eszközökkel.

A jól mérhető tárgyi tudás, (hard skills pl: matematika, fizika, biológia, mérnöki tudás, adatgyűjtő, -elemző képességek, statisztika) mellett egyre inkább felértékelődnek az úgynevezett puha vagy emberi kompetenciák (soft skills), mint a kommunikációs, együttműködési, problémamegoldó képességek, a kreativitás az érzelmi intelligencia. Olyannyira, hogy ez utóbbiakat már nem is „soft skilleknek”, hanem egyenesen „power skilleknek”, azaz a sikerhez vezető kompetenciáknak, kompetencia elemeknek^[5] nevezik.

Forrás: Istock

Egy néhány éve végzett kutatás^[6] azt igazolja, hogy azok a munkavállalók, akik a puha vagy emberi képességeiket fejlesztették, kétszer olyan gyorsan növelték jövedelmüket társaiknál, mivel az ügyfelekkel való kapcsolattartás, a csapatmunka vagy a kreativitás képessége felértékelődött az utóbbi időben a munkaerőpiacon. Az automatizáció korában a gépekkel nem helyettesíthető, emberi tulajdonságokat, képességeket igénylő feladatok, döntések miatt 2030-ra várható, hogy a meghirdetett állások kétharmadában meghatározóak lesznek a puha vagy emberi kompetenciák.

Az empátia, az érzelmi intelligencia, a kedvesség, az odafigyelés, az alkalmazkodóképesség, az integritás, az optimizmus, az önmotiváció, a szívósság és a rugalmasság a legszükségesebb jellemzők a jövő munkavállalói számára. ^[7]

A Világgazdasági fórum évről évre felméri a munkaerőpiacon keresett kompetenciákat és azokat, amelyeket egyre inkább keresi fognak. A 2023-as kutatás^[8]szerint egyre erősödő kereslet mutatkozik a következő kompetenciák iránt: 

Ezek közül a rendszergondolkodás, a mesterséges intelligencia és big data, a tehetség menedzsment és a szolgáltatásközpontúság újonnan megjelenő kompetenciák a jelenleg keresett felső 10-hez viszonyítva, kiszorítva a megbízhatóságot és részletekre való odafigyelést, az empátiát és aktív figyelést, a vezetői képességeket és a közösségi befolyást, illetve a minőségellenőrzést.

… és mi köze van ennek a fenntarthatósághoz?

A Világgazdasági Fórum szerint is a jövői munkahelyeinek növekedését vagy csökkenését meghatározó trendek egyik legfontosabb mozgatórúgója a zöld átállás, tehát a gazdasági eredmények is függnek attól, hogy a szervezetek mennyire sikeresek a fenntarthatóságra történő átállásban, munkavállalóik pedig mennyire rendelkeznek az ehhez szükséges kompetenciákkal.

Forrás: World Economic Forum, Future of Jobs Report 2023^[10]. (zöld nyíl: munkahely növekedés, piros nyíl: csökkenés)

Másrészt a fenntarthatósági fordulat sikeres megvalósításához nagyon nagy szükség van azokra a „puha”, emberi kompetenciákra is, amelyek a munka világában hozzásegítenek minket a sikerhez.

Az előttünk álló krízisek ismeretében pedig a siker mibenlétét is alaposan újra kell gondolnunk.

A Post Carbon Intézet gondozásában nemrég megjelent Üdvözöljük a nagy felbomlásban - A környezeti és társadalmi összeomlás polikrízisének kezelése^[11] kiadvány szerzői többek között megállapítják, hogy 50 évvel ezelőtt az emberiség nehéz döntés előtt állt. Választhatott, hogy gyökeresen megváltoztatja a pályáját vagy elszenvedi a váltás elmaradásának következményeit.

Sajnos nem léptük meg a szükséges lépéseket, ezért jelenleg mindannyian polikrízisek^[12]  elszenvedői lettünk. A polikrízis környezeti összetevői a globális felmelegedés, a biológiai sokféleség és élőhelyvesztés, a talajpusztulás és talajromlás, a vízhiány, a kémiai szennyezések és az erőforrások kimerülése, a társadalmi elemei pedig a szegénység, az egyenlőtlenség, a rasszizmus és a megkülönböztetés egyéb formái, a szűkösségre adott antiszociális válaszok, a tekintélyelvűség és a technológiai változások hatásai. A felsorolt problémák, akut vagy elhúzódó, különböző helyeken és időben tapasztalható, de egymásra hatással levő krízisek végül a világunk eddig ismert szövetének felbomlásához vezetnek, melyek mostantól nem foltozgatnunk kellene, hanem egy teljesen új kárpitot szőni. Ahogy egy kárpit sem hirtelen esik szálaira, úgy a jövőben sem a filmekben látható hirtelen apokaliptikus összeomlást kell elképzelni, hanem a folyamatos változásra, a bizonytalanság állandó kihívásaira felkészülve kell átértelmezni világunkat.

A szerzők ehhez is utat kívánnak mutatni azáltal, hogy felsorolják a gondok és a megoldások elmaradásának rendszerszintű és egyéni gondolkodás- és viselkedésbéli okait, illetve bemutatnak olyan kompetenciákat, amelyekkel rendelkeznünk kell ahhoz, hogy a szövetet újra tudjuk szőni vagy még inkább egy másik használható szövetet tudjunk készíteni. Véleményük szerint a helyes megoldás már nem a nagy felbomlás elkerülését jelenti, mivel válságok már megjelentek, és sok tekintetben elkerülhetetlenek. De a felbomlás mértékét, sebességét még tudjuk befolyásolni, és az sem mindegy, hogy mennyi fonalunk marad, és hogy azt hogyan használjuk fel.

Többek között a növekedésbe vetett hitünkre alapozott jövőképünket le kell cserélni, és az emberiséget a korlátokkal rendelkező természeti rendszerekben létezve kell elképzelni. Meg kell változtatni a természeti környezethez való viszonyunkat. Rugalmas alkalmazkodóképességre, rezidenciára kell törekedni a társadalmi rétegződés minden szintjén. Ehhez sokat tanulhatunk az ökológiai rendszerektől, amelyek ellenálló és alkalmazkodó képességét meghatározza a benne élő fajok sokfélesége, a tápanyag mennyisége, tartalékai, vagy egyes fajok sajátos alkalmazkodó képessége, illetve az egyedek közötti kapcsolatrendszer.

Az egyéni és közösségi rezilienca megértéséhez és kialakításához szükséges

• a rendszerekben való gondolkodás - a rendszerek működésének megértéséhez elengedhetetlen a kölcsönös kapcsolatok elemzésének képessége;
• a kritikai gondolkodás – a megoldáskeresésben segít a valóság a fikció szétválasztásának képessége, nyitottság a tévedések, akadályozó tényezők felismerése, az új megoldások tesztelése;
• a krízisek kiváltó okainak megértése és mások segítése a megértésben – egyes csoportok, emberek helyetti hibáztatás helyett a történések, a tényezők, együtthatások, mintázatok felismerése a társadalmi kohézió erősítése érdekében;
• a lét és a tudás más szintjeinek felfedezése – őslakosok, őseink természethez való viszonya, hagyományok, kultúrák, tudományos gondolkodás értékei;
• az érzelmi és pszichológiai ellenállóképesség erősítése
  • Képesség reális tervek készítésére és a megvalósításukhoz szükséges lépések megtételére,
  • Pozitív önkép és bizalom az erősségekben és képességekben,
  • Kommunikációs és problémamegoldó készségek,
  • Az erős impulzusok és érzések kezelésének képessége.

A kompetenciák, amelyek magunkban foglalnak értékeket, tudást, készségeket, attitűdöket, az utóbbi időkben alkotott fogalmak, hogy segítsenek eligazodni, viszonyítani, értékelni és önértékelni a munka, a tanulás és oktatás világában. Mindeközben nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy emberi társadalmunk egy nagyobb rendszer, a bolygó része. Mint ilyen, függünk tőle és formáljuk azt. Ahhoz, hogy felkészülten, felelősen vegyünk részt e rendszerek alakításában, szükséges, hogy tanuljunk róluk, velük és tőlük. Csak így van esélyünk, hogy bolygónk egészségének biztosításával építsük saját jól-létünket.

Olvassa el a fenntarthatósággal foglalkozó témahetünk további cikkeit is!