Szerzők: Sziva Dániel, Czippán Katalin (Cz&K Consulting Kft) 

A fenntartható életről elsőre általában az egyéni, fogyasztói megoldások, mint például a szelektív hulladékgyűjtés, a bio élelmiszerek és ökotermékek vásárlása, az elektromos autó és a lakóházak tetejére szerelt napelem jut az emberek eszébe. Fontos azonban leszögezni: mindezek nem jelentenek valós megoldást.

A fenntartható átmenethez mind a nyolcmilliárdunkat érintő, rendszerszintű, az élet minden szegletében végbemenő változásra van szükség, melyben eltérő mértékben ugyan, de mindannyiunknak felelőssége van. Jelenlegi társadalmi és gazdasági struktúráink, valamint a környezethez fűződő, a természettől eltávolodott viszonyunk súlyosan fenntarthatatlanná, önpusztítóvá teszi létezésünket. A klímaváltozás, a természeti erőforrások kimerülése és az ökoszisztémák romlása, az egyre gyakoribbá váló aszályok és villámáradások mind sürgetővé teszik, hogy átgondoljuk és átalakítsuk életünk minden aspektusát, beleértve a fogyasztási szokásainkat, szakmai fejlődésünket, gazdasági, termelési gyakorlatainkat, politikai döntéseinket, közösségi kapcsolatainkat. Ez a holisztikus megközelítés segít abban, hogy ne csak szűken az egyes tevékenységekre fókuszáljunk, hanem az összefüggéseket és a rendszerszintű megoldásokat is figyelembe vegyük. Hiszen az ökológiai, gazdasági és társadalmi aspektusok egyidejű figyelembevétele elengedhetetlen ahhoz, hogy  megőrizzük bolygónkat a jelen és jövő generációk számára.

Ehhez a radikális átalakuláshoz az oktatás és a szemléletformálás kulcsfontosságú. Nem véltlen, hogy az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) kulcstényezőként tekint a fenntarthatóságra nevelésre az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok elérésében és az oktatás megreformálásában.

Forrás: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Az egyének nem tudnak hozzájárulni a fenntarthatósághoz anélkül, hogy értenék annak jelentőségét és felismernék benne saját szerepüket. 

A fenntarthatóságra nevelés és az élethosszig tartó tanulás alapvető szerepet játszik a zöld átmenet megvalósításában, mivel az elmúlt években végbemenő technológiai robbanás, a jelenlegi és jövőbeni demográfiai változások és a fenntartható gazdaság iránti globális törekvések jelentős mértékben átalakítják a munkaerőpiacot. A COVID-19 világjárvány, a világban zajló geopolitikai feszültségek és a digitalizáció gyorsította ezt a folyamatot, amely során a hagyományos munkakörök egyre inkább automatizálttá válnak, miközben egyre nagyobb lesz az igény az új, zöld technológiákat ismerő, és alkalmazó a termékek teljes életútját figyelembe vevő munkaerőre. Mindez a jelenben történik. A Világgazdasági Fórum előrejelzései alapján 2027-re a munkahelyek 23%-a világszerte jelentős átalakuláson megy majd keresztül: 69 millió új pozíció jelenik meg és várhatóan 83 millió meglévő pozíció tűnik el.^[1] Az átalakulás a munkaerőpiac zöldülésével is együtt jár. Az olyan zöld ágazatok, mint a megújuló energia, a hulladékgazdálkodás és a fenntartható mezőgazdaság folyamatosan növekednek, míg a szén-dioxid-intenzív iparágak visszaszorulóban vannak. A zöld átmenet tehát a munkaerőpiacok átalakításának szintén egyik maghatározó mozgatórugója: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2030-ra 30 millió új zöld munkahelyet prognosztizál.^[2] Ezen tendencia természetesen üdvözlendő, ugyanakkor továbbra sem elégséges.^[3] 

Egy ilyen szintű átalakulás nemcsak technológiai tudást, hanem releváns készségeket is igényel, különösen azon munkavállalók esetében, akiknek új, környezetbarát ágazatokban kell helytállniuk. A felnőttkori tanulásnak tehát kulcsszerepe van a munkavállalók zöld gazdaságban való aktív részvételében, az innovációban és vállalkozások fenntartható fejlődésében.^[4] Ehhez azonban az oktatási rendszereknek minden szinten támogatniuk kell a munkahelyi közösségek környezettudatos fejlődését és a munkavállalók aktív részvételét a zöld átállásban.

Forrás: iStock

Az UNESCO fenntartható fejlődésre oktatásra (ESD) vonatkozó irányelvei egyszerre hangsúlyozzák az oktatási tartalmakra (pl. tananyagokra, tantervekre) vonatkozó holisztikus, interdiszciplináris megközelítést (környezeti, társadalmi, gazdasági dimenziók összefüggései) és a tanulók aktív részvételére alapozott, pluralisztikus tanítási módszereket (például kritikai gondolkodás, döntéshozatal és értékalapú tanulás), amelyek célja az átmenethez szükséges cselekvési kompetenciák fejlesztése.^[5]

Bár a fenntarthatóságra nevelésen a közgondolkodás általában a gyermekekre irányuló, iskolarendszerű oktatási keretek között megvalósuló tevékenységet érti, azonban az irányelvek, a megközelítések a felnőttkori oktatásban is relevánsak. Az ismeretek átadása mellett a felnőttképzésben ugyanúgy szükség van a rendszerszerű, holisztikus és a tanulók aktív részvételére alapozott, pluralisztikus megközelítésre, amely segíti a felnőtt tanulókat abban, hogy megértsék és értékeljék a fenntarthatatlan folyamatokat, keressék a megoldásokat, és miközben saját lehetőségeiken belül cselekednek, lássák, hogy választásaik miként járulhatnak hozzá a nagyobb rendszerek javításához. Felnőttként sokkal nagyobb felelősségük és ráhatásuk van a világ alakulásában.

Mi a holisztikus és pluralisztikus szemlélet?

A holisztikus szemlélet az oktatás tartalmára fókuszál. Lényege a rendszergondolkodás (systems thinking), amely az élet különböző aspektusaiból merít. A természeti, gazdasági és társadalmi rendszerek komplex összefüggéseit tárja fel, segítve a tanulókat, hogy felismerjék a fenntarthatóság összetevőit és azok hatását egymásra. A megközelítés lényege tehát az interdiszciplinaritás, amely a fenntarthatósági dimenziók (társadalom, gazdaság, környezet) mindegyikét egyszerre integrálja, hangsúlyozva az időbeli (múlt, jelen, jövő) és térbeli (helyi, regionális, globális) összefüggéseket.

A pluralisztikus megközelítés pedig az eltérő nézőpontok és tapasztalatok beépítését támogatja az oktatásba, lehetővé téve, hogy a tanulók (korosztálytól függetlenül) mérlegelve, mégis nyitott szemlélettel közelítsenek a fenntarthatósági kérdésekhez. A tanár-központú, frontális és hierarchikus oktatási megközelítésekhez viszonyítva demokratikus, inkluzív pedagógiát és felnőttképzést támogat, ahol a különböző nézőpontok figyelembe vételét bátorítják, elősegítve a reflexiót és a részvételt az előre meghatározott (egyetlen) megoldás bemutatása helyett.

A holisztikus és pluralisztikus megközelítés alkalmazására jó példának tűnik a horvátországi Erasmus+ képzés: A felnőttoktatás holisztikus megközelítése: „Puha kompetenciák[6]” , tudatos jelenlét, és a digitális mesteri tudás, sajnos a fenntarthatósági fordulat, a zöld átállásra való felkészítés nem jelenik meg a célok között. 

A francia A Le Colaboratoire művészeti alapú oktatási szervezet a fenntarthatóságra és az éghajlatváltozásra összpontosít. Az éghajlatváltozás jelentősége és a hozzá kapcsolódó társadalmi hatások a migrációra, az élelmezésbiztonságra, az egészségügyre, a politikai stabilitásra stb. gyakorolt hatása őket is aggasztotta. Ezért az Ersmus+ felnőttképzési finanszírozás segítségével stratégiájukat és programjaikat ezen problémák enyhítésére összpontosították. Az Ulex Projekt egyik fő célkitűzése az volt, hogy lehetővé tegyék a munkatársak számára, hogy új pedagógiai módszereket és készségeket szerezzenek a rugalmas alkalmazkodóképesség, a fenntarthatóság és a regeneratív gyakorlat holisztikus megközelítéseivel kapcsolatban. 

Miért elengedhetetlenek ezek a megközelítések a felnőttképzésben?

Bár a felnőttkori tanulás mögötti motivációk ugyan élethelyzettől függően eltérőek lehetnek, a képzések alapvetően arra irányulnak, hogy támogassák, előmozdítsák a tanulni kívánók személyes fejlődését, munkaerőpiaci pozícióját, értékét, közvetve pedig társadalmi részvételét és közösségi szerepvállalását.  A holisztikus és pluralisztikus megközelítés együttes alkalmazása során a felnőttek olyan készségeket, ismereteket és kompetenciákat sajátíthatnak el, amelyek hozzájárulnak a gazdasági és társadalmi kihívások kezeléséhez, legyen szó a digitalizációról, a klímaváltozásról, vagy éppen a dinamikus és folyamatos munkahelyi változásokhoz történő alkalmazkodásról. Az összetett problémák kezelésére való felkészítéssel egyidőben a képzés  ösztönözheti és képessé teheti a tanulókat az aktív szerepvállalásra és felkészítő őket a zöld átálláshoz szükséges technikai ismeretek, az új innovációk, szakpolitikai elvárások, jogszabályi kötelezettségek gyorsan és folyamatosan változó világban való eligazodásra.

Forrás: iStock

A felnőttképzésben és felnőttoktatásban dolgozó iskolai és vállalati szakértők, oktatók és trénerek felelnek a közvetlen szakmai ismeretek átadásáért, ők alakítják a tanulási környezetet, amely elősegíti az értékelő gondolkodást, az önreflexiót és a társadalmi felelősségérzet kialakulását. Az ilyen tanuló közösségben a tanulók nyitottabbá válnak a különböző nézőpontok megértésére és az együttműködési lehetőségek, a közös megoldások keresésére. Így a képzés egyszerre tudja szolgálni a szakmai fejlődést, a közösségi kohéziót és a fenntarthatósági fordulatot és benne a zöld átállást.