Zajos világ, hallgatag normák - A semleges tér jó gyakorlata
Bevezetés
Az elmúlt évtizedekben megrendült a társadalmi értékek és normák rendszere. Minél sokszínűbb a társadalom a globális munkaerőpiacon, annál kevésbé megfelelőek a hagyományos szabályrendszerek. A kultúrák összeolvadása nem a várt harmóniához vezetett, hanem egészen új konfliktusformákhoz. Munkahelyeken a kommunikáció, az értékalapú normák és az együttműködési kihívások nem oldhatók meg a hagyományos képzési módszerekkel.
Ezeket a problémákat egy semleges, művészi eszközökkel fejlesztő program ellensúlyozhatná, amely a normák belső újraépítésére összpontosít.
A probléma
A kulturális megkülönböztetések már nem olyan élesek, és a normatívák vagy értékrendszerek sem közvetíthetők szabályok formájukban. A közös minimum is gyengül a munkahelyeken, mivel a normák helyett, az egyéni érdekek kerülnek előtérbe, s ezek nem szolgálhatnak stabil alapul a közösségi együttműködéshez.
Szükséges újraértelmezni a normákhoz való viszonyt – nem etikai kódexek szerint, hanem - belső iránytűvel mérve. Az ember, mint szociális lény, képes újjáépíteni és követni a normákat, ha megfelelő és nem ítélkező kezekben, művészi eszközökkel mutatják meg neki az utat.
A módszer
A módszer azon alapul, amit „semleges térnek” nevezünk. Ez egy olyan állapotba hozatal, amely mentes a politikai, vallási és intézményi nyomástól. Itt senki identitását nem ellenőrzik, nincs szükség válaszra – csak a jelenlét és a kreatív reakció fontos.
A modulok 4x45 órás blokkokban zajlanak, csoportformában, maximum 20 résztvevővel. Az eszköztárat a művészetek különböző formái alkotják: előadóművészet, képzőművészet, dráma, grafika, festészet, szimbolikus tárgyak, közös alkotás, ritmusfeladatok, digitális technikák. A résztvevők irányított folyamatban, közösen alakítanak egy kontextust, amelyben spontán együttműködési szabályok bontakoznak ki. A normák így nem tanítottak, hanem átéltek- belső tapasztalattá váltak.
Tanulás során az alanyok:
megértik, hogyan építik fel a szabályaikat,
auditálják tapasztalataikat, hogy a közösségi szabályok önkéntesek, nem kényszerítőek,
megértik, hogyan működnek az új normák a kölcsönösség, bizalom és szerepcserék környezetében,
közösen hoznak létre műalkotásokat, amelyek a kollektív normaalkotást fejezik ki.
Társadalmi beágyazódás: Az ipartelep, mint mikrokozmosz
Egy ipari komplexum tökéletesen illusztrálja, hogyan konvergálnak a világ gazdaságai, kulturális sokszínűsége és az emberi alkalmazkodási nehézségei egyetlen helyszínen. A szakmunkások ebbe a környezetbe élik napjaikat, három műszakos 8 órás, vagy váltott műszakú 12 órás munkarendbe. A nagyfokú monotónia, a fizikai és mentális kimerültség, heti rotáció, kevés időt ad a regenerálódásra, a művelődésre, a kultúrára. S ez hatással van a társadalom egészére. Ebben a hangos, gépi világban, az alapvető emberi normák elhallgatnak.
A cél, hogy a felnőtt munkavállalók, új hitet adjanak maguknak, mint kreatív lények. Önazonosan tudatosítsák, hogy képesek közösen alkotni, és értéket teremteni.
Az ilyen művészetalapú oktatás nemcsak közösségi hatásokat válthat ki, hanem befolyásolhatja a munkahelyi kapcsolatokat és gazdasági gyakorlatokat is. A környezet rugalmassága, a multikulturalizmus és az etikai üresség akadályozza a lojalitást, valamint elvándorlást és fluktuációt okoz. Azonban a művészeten keresztüli reflexió, az önreflexió és a közös értékteremtés új egyensúlyt teremthet.
A mindennapi gyakorlatban kirajzolódó tapasztalatok mögött elméleti összefüggések húzódnak. Ezek segítenek megérteni, miért működik a semleges tér, és hogyan hat a közösségi normateremtésre.
Elméleti háttér
A módszer gondolati magja transzdiszciplináris és interdiszciplináris megközelítést igényel. Ötvözi a tudomány, a filozófia, a művészet és a közgazdaságtan különböző nézőpontjait. Muzafer Sherif semleges tér koncepciója szerint a társadalmi integráció feltétele a nem ítélkező közös tevékenység. Freund Tamás neurobiológiai tanulmányai szerint a túlterhelt emberi agynak kreatív (közösségi) tevékenységekbe kell bekapcsolódnia a kalibráláshoz.
Goffman, Geertz, Tajfel & Turner, Putnam, és Dissanayake szociológiai munkái nyomán meg kell értenünk, hogy normák, értékek és kulturális minták csak egy megosztott közösségi térben kristályosodhatnak ki. Amint Amartya Sen és Karl Polanyi érvelnek, az emberek nemcsak termelnek, hanem értéket rendelnek és jelentést hoznak létre. Az emberi érdekek termelése nemcsak a gazdaság értéktermelése, hanem a moralitás és a művészet is, állítja Ellis Potter.
A Magyari-Beck István által javasolt kreatológiát, a tudományos-kreatív folyamatok újabb összefüggéseként említem meg.
Gyakorlati alkalmazás
A módszer csoportokban alkalmazható, legyen az KKV, ipartelep, civil szervezet vagy állami hivatal. A képzés nem csak önmagunk megismerését segíti, hanem a közös munkát is. A résztvevők képesek azonosulni a közösen előállított értékkel, mely hosszú távon a belső norma rendszer stabilizálásához vezethet. Az eddigi, empirikus tapasztalatom azt mutatja, hogy ezek a „internalizált” szabályok erősebbek, mint az írott szabályozások.
Következtetés
A normakövetés nem kényszeríthető - de csoporton belül, újrahangolható. A semleges térben zajló csoportdinamikák a felnőttekben, a munkavállalókban belső folyamatokat indítanak el. A művészet mint eszköz, nem csupán díszítőelem, hanem egyfajta nyelv, amellyel kommunikálunk a multikulturális világban, amelyet arra használunk, hogy megtudjuk, kik vagyunk, és kik vagyunk egymás számára.
Ez a folyamat nemcsak társadalmi erőt, hanem gazdasági értéket is képvisel. Az ember nemcsak munkaerő, hanem a csoporton belül, egymás viszonyában, új jelentést, értéket hoz létre a munkájával.
