2019-ben az Európai Felnőttképzési Szövetség (EAEA) több tagja is fontos évfordulót ünnepel: az idén 175 éve, hogy Dániában létrejött az első népfőiskola, 50 éve alapították az írországi felnőttoktatási szervezetet, az AONTAS-t, és Németországban 100 évre tekint vissza a Volkshochschulen (népfőiskola) intézménye. E jelentős alkalomból az EAEA úgy döntött, hogy feltárja a dániai, írországi és németországi nem formális felnőttoktatás történetét és megmutatja, hogy ez az oktatási forma milyen szerepet játszik az érintett országokban. A fent említett országok szakértőivel beszélgettünk, akik elmondták, hogy mit tudnak és gondolnak a nem formális tanulás jelenlegi helyzetéről.

Olvassa el a németországi felnőttoktatás hagyományairól készített interjút!

Olvassa el az írországi felnőttoktatás hagyományairól készített interjút!

Az EAEA gyakornoka, Aizhana Khasanova Ove Korsgaard és Ole Buch Rahbek dán szakértőket kérdezte a felnőttoktatás dániai hagyományairól.

Mi a története a dán népfőiskoláknak?

Ove: A dán népfőiskolák általános célú képzést nyújtanak. Fennállásuk 175 éve alatt ezek az iskolák több elképzelés mentén alakultak. Könyvemben a dán népfőiskolákat érintő három főbb változásról beszélek. A népfőiskolákról alkotott első elképzelés alapításukkor fogant. A nemzet fogalma jelentős szerepet játszott ebben. 100 éven át ez volt a helyzet.

„A jelentős területi veszteségek után – Dánia elveszítette legvirágzóbb hercegségeinek egy részét – új nemzetfogalom kezdett körvonalazódni. Az új elképzelés középpontjában a nemzetállam létrejötte állt, amelynek létjogosultságát a nemzet, nem pedig a vallás adja, ahol az ugyanahhoz a nemzethez tartozók közös politikai vízióval rendelkeznek. Előtérbe került tehát a nemzeti jóllét kérdése, és nagyobb figyelem irányult a szegényebb területekre. E fejlemények nyomán Nikolaj Frederik Severin Grundtvig, Dánia egyik legjelentősebb alakjának elvei mentén országszerte létrejöttek a népfőiskolák. Grundtvig oktatásról alkotott elképzelései abban a gondolatban gyökereztek, hogy az iskolának a közösség érzésén kell alapulnia. Más szóval az iskolának arra kell megtanítania a diákokat, hogy hogyan legyenek jó állampolgárok és a társadalom megbízható tagjai. Grundtvig a felvilágosodás európai hagyományait szem előtt tartva az egyén személyes fejlődéséről is beszélt, ez a nemzetet érintő kérdések tanításával együtt járul hozzá végső soron az emberiség együttes fejlődéséhez[1].”

Ove: A következő hullám a II. világháború idejére tehető, ebben nagy szerep jutott a demokráciának. Az akkori elképzelések alapját Hal Kochnak, a Koppenhágai Egyetem egyháztörténeti professzorának munkássága adta, aki a német megszállás alatt a Dán Ifjúsági Ligának is elnöke volt. Koch azzal érvelt, hogy a politikaoktatásnak nagyobb hangsúlyt kell kapnia a dán népfőiskolákon. Aztán pedig az 1968-as ifjúsági forradalom is új alapokra helyezte a népfőiskolák koncepcióját. Az ifjúsági forradalom megerősítette a társadalom népfőiskolákról induló kritikus szemléletének hagyományait, de ezzel egyidejűleg maguknak az iskoláknak a működésével kapcsolatban is kritikát fogalmazott meg.

Hogyan jelennek meg ezek az elvek a mai népfőiskolákban?

Ole: A dán népfőiskolákon nagyon is megszokott a mindennapi életről folytatott párbeszéd és eszmecsere. Valójában a népfőiskolákról szóló dán törvényben is szerepel, hogy az iskolák kötelesek az élet hétköznapi kérdéseivel foglalkozni, hogy a hallgatók elgondolkodjanak az élet minőségéről, a mindennapi életről, a demokráciáról és így tovább. Azt is fontos tudni, hogy a dán népfőiskolákon nincs tanterv és vizsga. Az iskolákban oktatott tantárgyak alapját tehát nem az eredmények, a tantervek vagy az oklevelek adják. Az órák a hallgatók és a tanárok érdeklődésének megfelelően alakulnak, a mindennapi élet kérdései kerülnek terítékre. Ezek felmerülhetnek kulturális vagy filozófiai összefüggésben, például a zene, a művészet, az irodalom, a sport vagy a szociológia kapcsán. Ráadásul rengeteg osztálytermen kívüli tevékenység is akad, például a napi étkezések, a péntek esti bulik, asztalitenisz-bajnokságok, mivel a népfőiskolák bentlakásos iskolák. Ennek hatására kiegyenlítődik a hierarchia és a beszélgetések más dimenzióba helyeződnek. Mindenki részt vesz a filozófiáról, zenéről, kultúráról vagy bármi másról folytatott csoportos beszélgetésekben. És mindenki azt mond, amit akar.

Szégyen, hogy a felnőttoktatás Dániában és a világ más pontjain is sokszor kizárólag a foglalkoztathatóság kérdésére redukálódik. Úgy gondolom, az élet több a foglalkoztathatóságnál. Szerintem a társadalom sokat profitál abból, ha tagjai átgondolják és megbeszélik, hogy mitől jó az élet, mert így lesz belőlük jobb alkalmazott, jobb szülő, jobb barát, jobb állampolgár.

Hogyan látja a dán népfőiskolák jövőjét?

Ove: Azt gondolom, elég optimista vagyok, és a népfőiskoláknak jelentős szerep jut majd a jövőben. Ez azokkal az egzisztenciális kérdésekkel függ össze, amelyek mindig is a népfőiskolák kultúrájához tartoztak, és ahogy eddig is, természetesen attól függően változnak, hogy éppen mi foglalkoztatja a világot. A népfőiskolákon tehát most és a jövőben is beszélni fognak például a klímaváltozásról, a technológiákról, az e-sportokról, és összekötik ezeket a témákat a filozófiával és az élet egyéb területeivel.

Hogyan fogják megünnepelni az évfordulót?

Ole: A Népfőiskolák Szövetségénél már sok mindent tettük az idén. De terveink között szerepel egy nemzetközi konferencia, ahova a világ minden részéről várjuk a népfőiskolákkal és hasonló kezdeményezésekkel foglalkozó szakembereket, hogy megvitassuk nemcsak Dánia, hanem más országok népfőiskoláinak szerepét és kilátásait. És aztán 11 könyvet is kiadunk a népfőiskolákról és azok különböző pedagógiai aspektusairól. A könyvek dánul és angolul is elérhetők lesznek, mert Dániában és külföldön is nagy az érdeklődés a népfőiskolák iránt. November 7-én egész Dániában több mint 40 népfőiskola ünnepli meg az évfordulót különféle tevékenységekkel.[2]