Szerző: dr. Visztenvelt Andrea, munka-pályatanácsadó

A társadalom szintjén értelmezett munkamegosztás és az érték fogalma egymástól nem választható el. A munkamegosztási rendszerek fejlődése, változása azonban számos olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, melyet érdemes munkával, karrierrel foglalkozó szakembereknek ismernie. 

A társadalmi munkamegosztás a pályák számának növekedésével, a termelő munka folyamatos specializálódásával definiálható. Éppen ezért, nem véletlen, hogy az 1960-as években az erősen iparosodott és földrajzi valamint társadalmi mobilitást tekintve is élen járó Amerikai Egyesült Államokban a munkaértékek vizsgálata fontossá vált. Foglalkozásokhoz kapcsolódó értékekről természetesen a társadalmi alapértékek, attitűdök figyelembevételével érdemes beszélni (Borbély, 2018). 

Az emberi tevékenységet bizonyos állandóság jellemzi, még akkor is, ha változó tevékenységről van szó. A tevékenység céljában fontos rendeltetése van az értéknek. Az, hogy a tevékenységnek milyen iránya van, meghatározza az az értékhalmaz, amelyet a személy ismer és elfogad. Az érték megítélése egyénenként más és más objektív és szubjektív jelentései alapján (Szilágyi, 2015). Váriné Szilágyi Ibolya szociálpszichológus így definiálja az érték fogalmát: 

„Az érték…. olyan eszmei objektivitációk, amelyek az ember által a dolgokban felismert, valamint nekik tulajdonított minőséget fejezi ki” (Váriné, 1987: 53). 

A személyiség értékorientációja minden esetben kettős szerkezetű, amely megnehezíti a megismerését, hiszen verbálisan, explicit módon jellemzően a kívánatos értékek nyilvánulnak meg. A kettősség abban áll, hogy egyrészről a környezet által közvetített szempontoknak hangsúlyos szerepe van az értékorientáció kialakulásában, másrészről viszont az egyén önmaga választja ki azokat az értékeket, amelyeket képes beépíteni a saját öndefiníciójába. Egyéni értékorientációról akkor beszélhetünk, ha a környezet értékei elsajátított értékké válnak a személyiség szintjén.

Az érték, olyan személyiség-jellemző, amely a világban jelen lévő objektív tartalmakhoz szubjektív viszonyulást alakít ki. Ez adja az értékek individuális, illetve csoport jellegét is, hiszen az értékek egymáshoz való viszonya rendszer jellegű szerveződést tesz lehetővé, amely nagy mértékben meghatározott az egyén értékelő képességétől is, de a környezettől is, ahol jelen van, él. A munkaértékek között gyakran jelenik meg az anyagiak értékköre, a szellemi ösztönzés, a társaskapcsolatok, vagy a hierarchia, mint érték, mely a munkavállalást befolyásoló tényezőként értelmezhető. A karrier, az életút támogatása akkor hatékony, ha ezeket a személyiségjellemzőket fontosnak tartjuk, figyelünk rájuk, hiszen a pályaidentifikációban, azaz a pályával való azonosulásban kiemelt szereppel bírnak. Ahhoz, hogy az értékek az egyén tekintetében megismerhetők legyenek, az értékfeltáró csoportos foglalkozás, valamint az egyéni tanácsadói munkában használható érték produkciófelülettel rendelkező önismereti kérdőívek alkalmazhatók. A Super-féle 45 állításos önértékelő eljárás 15 értékkör tekintetében vizsgálódik, melyek kiválóan illeszkednek az európai gazdasági, társadalmi trendek értékeihez. 

Munkamód: a munkatevékenység, mint pénzszerzésre irányuló tevékenység – jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen általában ezen a folyamaton keresztül történik az emberi lét anyagi feltételeinek biztosítása. Tudományos megközelítés szerint a munka

 „az ember tudatos, célszerű tevékenysége, amellyel a természetet, a tárgyakat szükségleteinek kielégítése érdekében átalakítja. Az embert a munkavégzés különbözteti meg minden más élőlénytől.” (Pedagógiai Lexikon, 1997)

A munka biztosítja az emberek többségének a megélhetését, funkciója azonban túlmutat az általa biztosított anyagi haszonszerzés lehetőségén. A munka során az egyénnek lehetősége nyílik arra, hogy érdeklődését és képességeit kibontakoztassa, azaz tulajdonképpen egy esélyt jelent az önmegvalósításra. Szilágyi (2015) szerint a munkát – függetlenül annak tartalmától – alkotó tevékenységként lehet felfogni, melyben a megjelent élménytartalom a személyiség aktivitását jelzi. Abban az esetben, ha a munkára életpálya-viszonylatból tekintünk, észrevehető, hogy minden pálya és életút más és más; a fennálló differenciák okai között pedig ott szerepelnek a munkavégzés módjai is. A munka eredményét tekintve, Csirszka (1966) szerint mindig valamilyen értéket hoz létre, a munkatevékenységen keresztül pedig személyiségformálás és önmegvalósítás valósul meg. Ennek megfelelően, konkrét eredménye az általa létrehozott tárgyi érték, emellett azonban létezik e megnyilvánulásnak egyfajta személyiségépítő hatása is. A munkamód esetében olyan ellentétpárokat lehet vizsgálni, mint az egyéni, vagy inkább csoportos munkavégzés, a szabadban, vagy inkább a zárt térben végzett munkatevékenységek, vagy akár a munka anyaga is meghatározó lehet, hiszen vannak személyek, akik inkább lágy anyagokkal (papír, textil, bőr, stb.) munkálkodnak szívesebben, szemben a kemény anyagokkal, mint amelyen például a beton, vagy a fémek. 

Források:

Csirszka, J.: (1966) Pályalélektan Gondolat Kiadó, Budapest

Szilágyi K.: (2015) Munka-pályatanácsadás, mint professzió. Kollégium Kft., Budapest

Super, D. E.: (1963) Toward macking sefl concept theory operation New York

 V. Komlósi, A; Nagy,A.: (2003) Énelméletek Személyiség és egészség ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

Váriné Sz. I.: (1987) Az ember, a világ és az értékek világa. Gondolat Kiadó, Budapest

Borbély. P. T. B.: (2018) Sok levél, de egy a fa. Értékek és pályatanácsadás Magyarországon. Available from: https://www.researchgate.net/publication/329774454_Ertekek_es_palyatanacsadas_Magyarorszagon