Rövid bemutatkozás 

Üdv mindenkinek! A nevem Lucia Ielpo, és az a megtiszteltetés ért, hogy az Erasmus+ nagyköveteként szolgálhatok a felnőttképzés területén. Az elmúlt néhány évben az EPALE-platformmal való kapcsolatom egyre szorosabbá vált. Ez az online hálózat óriási inspirációs forrást jelentett nekem, és arra ösztönzött, hogy még jobban támogassam közösségi eseményeinket. A felhatalmazás erősebb lesz attól, ha megosztjuk. Az egymástól való tanulás segítségével a női vállalkozók egymás tapasztalatait ugródeszkaként tudják használni a sikereikhez.

A történetem 

Az EPALE platform figyelemre méltó ereje abban rejlik, hogy egyéni és közösségi szinten egyaránt lehet belőle profitálni. Az EPALE az Ön hozzájárulását is értékesnek tartja, legyen az akár blogírás, vagy egy rendezvény megosztása. Itt biztos lehet benne, hogy pedagógustársai támogatásával változást tud elérni, miközben az egész közösségtől támogatásban és bátorításban részesül.

Az Ön hangja is számít, és Ön is része egy nagyobb, közös identitásnak. Hogy ennek az „egésznek” a része lehet, az nem csupán új felismerésekkel tágítja a látókörét, hanem a kritikai gondolkodást is fejleszti, hiszen ennek köszönhetően kiléphet a komfortzónájából és feszegetheti a határait.

Ebben az online hálózatban az egyént az egész közösséggel összekötő láthatatlan szál a leghasznosabb. Az Ön munkája is egy olyan mozaik része lesz, amely csak akkor nyer értelmet, ha távolabbról szemléljük. Olyan ez, mint amikor egy apró, szinte láthatatlan pontokból álló festmény előtt állunk, és a teljes kép csak bizonyos távolságból nézve rajzolódik ki. Az EPALE ezt a „rálátást" jelenti, és ennek Ön is a szerves része.

Úgy vélem, hogy az EPALE-nak növelnie kellene a láthatóságát, hogy nagyobb befolyást gyakorolhasson az oktatás és a tudományos kutatás területén. Nagyon fontos a jelenlétének a növelése és a felnőttképzésben érdekelt valamennyi szereplő részvételének ösztönzése, a kis szervezetektől a nagyobb intézményekig egyaránt. Ez elősegítheti az európai eseményekbe való bevonódást, így lehetőség nyílik arra, hogy a szakemberek megosszák és összehasonlítsák a gyakorlataikat más európai országok gyakorlataival. 

Ezzel összefüggésben olyan változásokat látok magam előtt, amelyek elősegítenék az EPALE alulról történő növekedését. Idetartozik például, hogy a részvételt a „halkabb hangok” bevonásával erősítsük, hiszen ezek sokszor azért nem hallatszanak, mert hiányzik mögülük a komoly intézményi láthatóság. Így befogadóbb platformot hozhatunk létre, amely a felnőttoktatásban szerzett tapasztalatok és meglátások széles skáláját képviseli.

Mióta csatlakoztam az Erasmus+ EDA nagyköveti hálózathoz, komolyan megtapasztaltam az összetartozás érzését, és ez tovább erősítette a felnőttoktatás lényegi kérdései iránti elköteleződésemet. A többi nagykövettel és más EPALE tagokkal folytatott állandó tapasztalatcsere és a rendezvények új lendületet adtak a projektjeimnek és kezdeményezéseimnek, ennek köszönhetően megerősödött bennem az elhivatottság és a lelkesedés az iránt, hogy az ötleteimet megosszam a nagyobb közösséggel. Emellett az Erasmus+ projektekben és a transznacionális együttműködési tevékenységekben való részvételemnek köszönhetően rengeteg tehetséges emberrel kerültem kapcsolatba Európa-szerte. Ezek a kapcsolódások lényegesen kiszélesítették a tudásomat, többek között például elkezdtem komolyan foglalkozni a helyreállító igazságszolgáltatás témájával.

Az egyik leghálásabb élmény, amelyet volt szerencsém az EPALE-vel átélni, a velencei Ca' Foscari Egyetem által szervezett, az iskolán kívüli többnyelvűségről szóló webinárium-sorozat.

Szilárd meggyőződésem, hogy az EPALE hatékony eszköz lehet a „kontamináció” fogalmán alapuló, új oktatási kultúra előmozdításában. A formális tanulást össze kell kapcsolnunk a nem formális és informális megközelítésekkel, és ki kell szélesítenünk az oktatási gyakorlatok informális környezetére vonatkozó perspektívánkat.

Az EPALE számomra olyan, mint egy műalkotás. A pointillizmus technikájához hasonlóan számtalan apró pontból álló gyönyörű mozaikot hoz létre, és mindegyik pont egy ember, akinek saját története és gyakorlatai vannak. Együtt pedig szépen kidolgozott faliképet alkotnak. Olyan ez, mint egy kórus, amelyben egyikünk hangja sem különböztethető meg, mert mind az „egész” részei vagyunk, mégis mindannyian tudjuk, hogy számít a jelenlétünk.