Varga Szilvia természetgyógyász, reflexológus, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója. Arra kértem, beszéljen arról, hogyan ismerte fel a pályaorientáció jelentőségét a saját életében.

- Kérem, mutatkozzon be röviden!

- Varga Szilvia vagyok, 40 éves életközépi váltó. Budapesten élek a családommal, az Equilibrium központban természetgyógyász-reflexológusként dolgozom és pszichológiát tanulok, hogy a jövőben pár- és családterapeutaként tevékenykedhessek.  Emellett célom, hogy segítsek másoknak az életközépi válságuk kapcsán. Én évekig úgy gondoltam, hogy életközépi válságban vagyok és egyszer csak ráébredtem, hogy igazából életközépi váltást éltem meg. Ez sokkal pozitívabb és konstruktívabb megközelítés. Mivel van saját élményem és tapasztalatom a témában, reményeim szerint segítségére lehetek másoknak, hogy a saját életükben is újra tudjanak tervezni és önmaguk egy jobb verziójára találjanak rá.

– Mesélne egy kicsit arról az útról, ami idáig vezetett?

A Szent István Egyetemen (korábbi GATE) végeztem agrárközgazdászként, pénzügy-számvitel szakon. Majd az egyetem után Európai Uniós ösztöndíjjal Hollandiában tanultam, ahol EU Funds Management szakon szereztem diplomát. A tanulás meghatározó része az életemnek, engem főleg a kíváncsiság és a tudás iránti vágy mozgat. A gyermekeim születése mindig inspirálólag hatott rám, valahogy erőt merítettem belőlük és nagyobb lendülettel haladtam előre az utamon. A nagyobbik lányom születése után Wellness és Spa Managementet tanultam, mert érdekelt a rekreáció és természetes gyógymódok beépítése a modern, rohanó életvitelbe. E képzés keretein belül volt természetgyógyászat tantárgyunk, ami már akkor felkeltette az érdeklődésemet. A második lányom születése után spanyolul tanultam intenzíven, a nyelvtanulás nagy szerelem, mely számomra mindig szélesen tárva tartja a világ kapuit. Három évvel ezelőtt kezdtem el a természetgyógyászati képzést, melyből tavaly októberben tettem le a szakmai vizsgát, jelenleg pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát tanulok.

• Hogyan érett meg Önben, hogy valami teljesen mással foglalkozzon, mint amibe addig sok-sok energiát fektetett?

Az egyetemen nagyon élveztem a gazdasági tantárgyakat, úgy éreztem, hogy ez az én világom. Utána a hollandiai képzés szintén nagy élmény volt, melynek részét képezte egy három hónapos szakmai gyakorlat Frankfurtban. A külföldi tanulmányok után Bécsben helyezkedtem el egy nemzetközi banknál, ahol országkapcsolattartóként dolgoztam. Magyarországra hazaköltözve és családot alapítva egy multinál kezdtem el dolgozni, mint költségelemző. Ott éreztem először igazán, hogy nem találom a rendszerben a helyem. Fél év után váltottam, egy német biztosítónál helyezkedtem el termékmenedzserként. A biztosítónál töltött években már határozottan éreztem, hogy váltani szeretnék, de még nem volt meg a hova és hogyan kérdésekre a válasz. A második gyermekem születése után szintén egy német cégnél dolgoztam, először, mint irodavezető, majd, mint értékesítési vezető. Ahogy teltek az évek, egyre csökkent a motivációm. A gazdasági szektorban, a versenyszférában több területre ráláttam, ideig-óráig láttam a fejlődési lehetőséget, de egy idő után mindig azt éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Majd egy magánéleti válság hatására komolyan elgondolkodtam azon, hogy mit akarok az életemtől és milyen irányba szeretnék tovább haladni. Átgondolva és átértékelve az életemmel kapcsolatos fontos kérdéseket, eldöntöttem, hogy lépek. Akkorra már biztosan éreztem, hogy más területen sokkal hatékonyabb tudnék lenni és nagyobb hozzáadott értékem lenne a világhoz.

Hosszú önismereti út volt, mire rájöttem, hogy a hozzám leginkább illő terület a természetgyógyászat és a pszichológia. Az akkori élethelyzetemben kétgyermekes anyaként a természetgyógyászati képzés fért bele az élembe logisztikailag és egzisztenciálisan egyaránt. Így hát belevágtam. Nehéz és hosszú út volt, tele hajnali és éjszakai tanulásokkal, de megérte, mert most azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. A munkát nem kényszernek, hanem izgalmas, érdekes tapasztalásnak élem meg és ez óriási minőségi változás a korábbi életemhez viszonyítva.

• Igazán széleskörű tapasztalatok! Mint pályatanácsadó, kíváncsi vagyok, hogy a korábbi munkái során milyen készségeket sajátított el, és ezeket hogyan tudja alkalmazni most?

A versenyszférában sokat tanultam a pénzügyi tervezésről, folyamatszervezésről, marketingről, értékesítésről. Ezek a tapasztalatok nagy segítséget jelentettek a saját vállalkozásom tervezésénél és elindításánál. Miután a férjemmel megálmodtuk az Equilibrium központot, rengeteg operatív dolgot kellett lebonyolítani. Megtervezni a költségeket, levezényelni a kialakítást, beszerezni a szükséges hatósági engedélyeket. Ezek megléte pedig csak a 0. lépés volt, hiszen itt kezdődött a weboldal és Facebook oldal felépítése, szakemberek keresése, szerződéskötés, marketing, hirdetések. Komplex feladatok sora, melyekhez elengedhetetlenek voltak az múltban megszerzett tapasztalataim.
Bár azokban az években sokszor úgy éreztem, hogy egyhelyben járok és csak az időmet vesztegetem a nem nekem való területeken, utólag megértettem, hogy minden tapasztalatra szükségem volt, hogy most valóra tudjam váltani az álmaimat. Így sikerült létrehozni egy olyan központot, ahol másoknak tudunk segíteni az életválságaikkal való megküzdésben és egy magasabb szintű, kiegyensúlyozott fizikai és mentális állapot elérésében.  

• Hogyan lehet összeilleszteni a már kialakult életünkkel és a családunkkal a váltást?

Nekem személyes meggyőződésem, hogy mindenki sokkal többre képes, mint amit hisz magáról.
A terhelés növelhető, ha érezzük, hogy megéri, hogy van értelme a küzdelemnek. A belső erőnk és állóképességünk fejleszthető, mint bármely más készség. Jelenleg a második házasságomban élek, egy szeretetteljes mozaikcsaládban. A férjem és én is két-két kislányt hoztunk a házasságunkba és vállaltunk közös gyermeket is, így a négy leányzó mellé megérkezett a kisfiunk. A természetgyógyász alapvizsgákat kismamaként tettem le, a szakmai vizsgára pedig a pár hónapos kisfiam alvásidejében készültem.
A férjem mindvégig mellettem állt és bíztatott. Az ő támogatásával mertem belevágni idén ősszel a pszichológiai egyetemi képzésbe is. Van, hogy én is elbizonytalanodom, elfáradok és úgy érzem, hogy elértem a teljesítőképességem határát. Ilyenkor megállok, pihenek egy kicsit és megpróbálok megelégedni azzal, ahol tartok, hogy ne hajtsam magam túl. Bevallom ez nem könnyű, van még mit tanulnom ezen a területen. Nincsenek szuper képességeim sem, számomra az időbeosztásnál a legfontosabb a tudatosság és a priorizálás. Bizonyos dolgokat átmenetileg el kell engedni, le kell róluk mondani. Azonban, ha fejben tartom, hogy mit miért csinálok, ezek az áldozatok nem tűnnek olyan nagynak. Mindenkit csak bíztatni tudok arra, hogy küzdjön az álmaiért és ne mondjon le róluk, sosem késő rátalálni a valódi hivatásunkra, ahol be tudjuk teljesíteni az életfeladatunkat.

• Mint említettem, az EPALE a felnőttkori tanulással foglalkozó témákat dolgoz fel. Milyen tanulságot fogalmazna meg közösségünknek a tapasztalatai alapján?

Felnőttként tanulni és főleg váltani szerintem rendkívül nehéz. Többszörösen túl vagyunk terhelve, a családi élet operatív működtetése, a párkapcsolatunkkal való törődés, a gyermekekkel kapcsolatos és munkahelyi feladatok mellett még szeretnénk időt szakítani a sportra, hobbira, pihenésre is. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mikor lenne nekünk időnk valamit újat tanulni, valami újba belevágni.
A saját tapasztalatom alapján azt gondolom, hogy ez akkor sikerülhet, ha valami igazán fontosra találunk rá, ami nagy belső hajtóerőt ad és motivál minket a legnehezebb helyzetekben is. Ez egy hosszú folyamat, aminek az alfája véleményem szerint az önismeret. Hogy tudjam, mi az, ami nekem fontos, mi mozgat, milyen értékrendet követek, milyen nézőpontokon keresztül élem meg a körülöttem lévő világot. Ebben nagy segítséget tud nyújtani a coaching, a pályaorientáció.
Reális célokat kell keresni és pontosan meg kell tervezni a célig vezető utat, a közbülső állomásokkal együtt. Látni kell, hogy milyen képzések közül választhatunk, mit az, amit bele tudunk időben és anyagilag illeszteni a mostani életünkbe. A többi pedig már rajtunk, a kitartásunkon múlik.

• Köszönöm, hogy megosztotta velünk mindezt, és sok sikert kívánok a céljai eléréséhez!