Szerzők: Sziva Dániel, Czippán Katalin (Cz&K Consulting Kft)

 

A fenntarthatóság és a fenntartható fejlődés fogalma ma már a mindennapi szóhasználatban és a főáramú nyilvánosságban is egyre gyakoribb, mégis számos tévhit és ellentmondás él a jelentés mibenlétében. Ehhez hozzájárul az úgynevezett szemantikus szaturáció (vagy szatiáció) pszichológiai jelensége is, amikor egy szó a folyamatos ismétlés hatására elveszti a jelentését a hallgató számára,^[1] így akár teljesen ellentétes jelentést vehet fel (pl. növekedés fenntartása, zöldre festési trükkök).^[2] A definíciót az is megnehezíti, hogy ezen fogalmaknak nincs normatív meghatározása, egyértelmű jogi tartalma.^[3]

A fenntarthatóságra neveléssel, szemléletformálással foglalkozó szakemberek számára is gyakori tapasztalat, hogy a fogalom hallatán, az emberek leggyakoribb gondolata egyből a szelektív hulladékgyűjtésre, az egyszerű “zárd el a csapot fogmosás közben, kapcsold le a villanyt a nem használt helyiségekben” utasításokra, vagy a napelemekre és az elektromos autókra korlátozódik.  Bár ezek fontossága nem vitatható, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy önmagukban nem jelentenek megoldást fenntarthatatlan életmódunk komplex problémáira. Mind a hulladékkezelésben, mind pedig az energiatermelésben és a mobilitásban is teljes paradigmaváltásra van szükség.

Mi a körforgásos gazdaság?

Az ipari forradalom óta a globális gazdaság működési elve azon a tévhiten alapul, hogy a folyamatosan növekvő igényeket (népességnövekedés, fogyasztói társadalom) a bolygón korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásokkal ki lehet elégíteni. Ez az úgynevezett lineáris vagy másnéven „eldobható” gazdasági modell, ami a fogyasztóhoz eljuttatott termékeket a használati idő leteltével hulladékként kezeli. Ebben a rendszerben az így nemkívánatossá vált melléktermékeket hulladéklerakókban helyezik el vagy elégetik, és csak kis hányaduk kerül újrahasznosításra vagy újrafelhasználásra.

Mindez rendkívül környezetszennyező és pazarló, hiszen ez a rendszer két kritikus ponttal nem foglalkozik:

• egyrészt az erőforrások szűkösségével,
• másrészt a hulladék növekvő mennyiségének kezelésével.

Ez a szemlélet tehát teljesen hibás, mivel a folyamatos növekedés egy korlátos erőforrásokkal rendelkező bolygón teljesen fenntarthatatlan.

Kép Forrása: Circular Flanders

Emberi beavatkozás nélkül a Földön nem keletkezik felesleges, a természeti rendszer által fel nem dolgozható      hulladék, mivel az anyagok folyamatos körforgásban vannak. Éppen ezért egy véges erőforrásokkal rendelkező, folyamatos körforgásra épülő világban csak a valódi anyagkörrel rendelkező termelési folyamatok folytatódhatnak korlátlanul. A lineáris gazdaság okozta problémák megoldásához a ciklus bezárására, vagyis „körkörös” modellre van szükség. (A „closing the loop” fogalom eredete a Római Klub 1972-ben közzétett „A növekedés határai" című jelentéséből származik.)

A körforgásos gazdaság (angolul: circular economy) egy olyan regeneratív rendszer, amelyben az erőforrás-fogyasztás és a hulladéktermelés, a kibocsátás és az energiafelhasználás minimalizálása az energia- és anyagciklusok lassítása, csökkentése és bezárása révén történik. A rendszer valamennyi folyamatában arra törekszünk, hogy az erőforrásokat, anyagokat és termékeket a lehető leghosszabb ideig és a lehető legtartósabban használjuk, majd a termék minden összetevőjét visszavezessük a körforgásba.

A körforgásos gazdaság két alapvető ciklust különböztet meg: egy technikait és egy biológiait. Ahogyan a természetben, a biológiai ciklusban is kizárólag olyan anyagok használhatók, amelyek visszakerülve a természetbe mind a környezetre, mint az emberekre ártalmatlanok. Ilyenek például a bio termékek, a biogázüzemek vagy a megújuló és komposztálható anyagokból készült termékek. A technikai ciklus pedig a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése során a földből kivont termelési és inputanyagot foglalja magában. A technikai cikluson belül a körforgásos gazdaságot elősegítő vállalkozások közé tartoznak például a „betétdíjas” visszaváltható rendszerek, illetve a javítási a bérleti szolgáltatások.

Bár az újrahasznosítás fontossága erősen él a köztudatban, a technikai ciklushoz kapcsolódóan fontos megjegyezni, hogy minden alkalommal, amikor a termék a szerkezetében megsemmisül (ilyen az újrahasznosítás is), a termék előállításához felhasznált energia elvész. Ezért a javítás és az újrafelhasználás (pl. használt ruhák vásárlása, kiüresedett befőttesüvegek újrahasználata) mindig sokkal fenntarthatóbb, mint az anyagszintű újrahasznosítás.^[4] Az újrahasznosítás csak akkor megfelelő választás a körforgásos gazdaságban, ha minden más életciklust hosszabbító intézkedés kimerült. Ez tartósságra és javíthatóságra törekvő,       majd az életút végén szétszedést és anyagonként újrahasznosíthatást biztosító     tervezéssel, karbantartással, javítással, újrafelhasználással, felújítással és újrahasznosítással érhető el, amely sorrendben az újrahasznosítás az utolsó eszköz.

Lineáris vs körforgásos gazdaság (Forrás: m.malinika)

A körforgásos gazdaság hét pillére:

1. A fenntartható ellátási lánc: az erőforrások kitermelésének módjára vonatkozik. Lényege a hulladék és az energiafogyasztás korlátozása, mind a megújuló, mind a nem megújuló energiaforrások esetében.
2. Az ökotervezés (ökodesign): egy termék vagy szolgáltatás teljes életciklusát figyelembe veszi, a termék vagy szolgáltatás nyersanyagainak kitermelésétől, feldolgozásán, beépítésén, használatán át egészen az életciklusának végéig, minimalizálva annak környezeti hatását.
3. Az ipari és területi ökológia: angolul industrial and territorial ecology. Új típusú szemlélet, amely a kölcsönösség elvére épülő, vállalatok közötti együttműködéseket és cseréket jelenti. Lényege, hogy a természetben meglévő ökoszisztémák példából kiindulva, rendszerszemléletű megközelítéssel optimalizálja a különböző területek erőforrásait, legyen szó akár energiáról, vízről, nyersanyagokról, hulladékról, vagy éppen szakértelemről.
4. Funkcionális gazdaság: a használatot részesíti előnyben a birtoklással szemben és inkább a termékhez kapcsolódó szolgáltatásokat, mint magukat a termékeket értékesíti. Ilyenek például a mobilitást segítő kerékpár- vagy autómegosztó szolgáltatások Magyarországon.
5. Felelős fogyasztás: arra kell ösztönözni a vásárlót - legyen az gazdasági szereplő (magán, állami) vagy lakossági fogyasztó -, hogy a termék (áru vagy szolgáltatás) igénybevételekor annak életciklusa minden szakaszában a környezeti hatások figyelembevételével válasszon.
6. A használati idő meghosszabbítása: pl. javítás, felújítás, használt, de működőképes termékek eladása vagy adományozása, illetve újrahasználat keretében használt termékek vásárlása.
7. Az újrahasznosítás: célja a hulladékból származó nyersanyagok felhasználása.

A jövő gazdasága körforgásos

A berögzült rossz gyakorlatok, fogyasztási és gyártási folyamatok megváltoztatása rendkívül komplex feladat mind a gazdasági szereplők, mind pedig a társadalom és a döntéshozók számára, azonban a gazdaság lineáris modellről a körforgásos modellre való átállásának rengeteg előnye van. Az új megoldások új üzleti lehetőségeket, innovációkat hívnak életre,      a fogyasztás csökkenésével pénzt takaríthatunk meg, hatékonyabbá tehetjük az erőforrások felhasználását, munkahelyeket teremthetünk, és csökkenthetjük a termelés és a fogyasztás környezetre gyakorolt hatását. A körforgásos gazdaság nem csak a hulladékcsökkentést és a fokozott újrahasznosítás felé való elmozdulást jelenti, hanem paradigmaváltást, új gondolkodásmódot és „a gazdaság” új megközelítését.

A klímasemlegességre és a körforgásos gazdaságra való átállás mellett az Európai Unió is elköteleződött. 2020 márciusában az Európai Bizottság jóváhagyta a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési Tervet (CEAP), amely az Európai zöld megállapodás (European Grean Deal), az EU hosszú távú növekedést célzó új stratégiájának egyik sarokköve. A terv szerint az EU körforgásos gazdaságra való átállása enyhíteni fogja a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, miközben hosszú távú növekedést és munkalehetőségeket teremt. Ez egyben az EU 2050-re kitűzött klímasemlegességi céljának eléréséhez és a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához is szükséges.

Az új cselekvési terv részletezi a termékek teljes életciklusát felölelő intézkedéseket. A terméktervezésre, a körforgásos gazdasági tevékenységek előmozdítására és a fenntartható fogyasztás ösztönzésére fókuszálva igyekszik megelőzni a pazarlást és a lehető leghosszabb ideig hasznosítani az erőforrásokat az uniós gazdaságban. Olyan jogi és nem jogi kezdeményezéseket mutat be, amelyek olyan területekre irányulnak, ahol az uniós szintű fellépés valódi hozzáadott értéket jelent.

A körforgásos gazdaság több területen is nehézségekbe ütközik a termékek vagy értékláncok sajátosságai, környezeti lábnyoma vagy Európán kívüli anyagoktól való függősége miatt. Ezekkel a területekkel kiemelt módon kell foglalkozni annak érdekében, hogy a körforgás különböző fázisai közötti együttműködéseket a teljes értéklánc mentén maximálisan figyelembe vegyék. A műanyagok sajnos még jó példa arra, hogy sokfélesége miatt külön kell foglalkozni vele. A körforgásos gazdaságra való áttéréshez elengedhetetlen a műanyagok újrahasznosításának növelése, az újrahasznosíthatóságának megoldása.

A CEAP a műanyagokat tekinti az átállás egyik fő problémájának, mivel bár használatuk az EU-ban folyamatosan növekszik, 2018-ban a műanyag csomagolási hulladék 41,5%-át sikerült újrahasznosítani. Magyarországon ez az arány 30%.^[5]

 A műanyag csomagolási hulladékok újrahasznosítási aránya 2018-ban (Eurostat online adatkód: env_waspacr)

 Az újrahasznosítás is része a megoldásnak, sokkal jobb, mint az energetikai hasznosítás, ami pedig jobb, mint a lerakás, vagy a természetbe, élővizekbe való kijutás, de az anyag- és energiafelhasználás minimalizálása érdekében a megelőzésre és az újrahasználatra kell összpontosítani. A háztartási és ipari hulladékok kezelésének kívánatos prioritását a hulladékhierarchia, vagy más néven hulladékpiramis foglalja össze.

Hulladékhierarchia /Hulladék piramis

A piramis a hulladékok kezelésének és ártalmatlanításának ötlépcsős sorrendje, amelyben a hulladék keletkezésének megelőzése a legkívánatosabb, a hulladék lerakóba juttatása pedig az utolsó lehetőség.

 

Ezen szemlélet az EU hulladékokról szóló keretirányelvében is hangsúlyossá vált. Célja, hogy „minimalizálja a hulladékok keletkezésének és kezelésének az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt negatív hatásait”, valamint csökkentse „az erőforrások felhasználását, és elősegítse a hulladékhierarchia gyakorlati alkalmazását” az EU tagállamaiban a hulladékgazdálkodásban.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve.

 

Hulladékpiramis (Forrás: Zöld Föld tankönyv)

 

1. Megelőzés

A lehető legjobb megoldás a hulladék keletkezésének megelőzése és csökkentése. Ilyenkor már a tervezés és a gyártás során prioritás kevesebb anyag felhasználása és a termékek élettartamának meghosszabbítása.

2. Újrahasználatra való előkészítés

Az újrahasználat és az újrahasználatra való előkészítés azt jelenti, hogy a termékeknek „második életet” adunk, mielőtt hulladékká válnának. Ez magában foglalhatja a javítást, felújítást vagy akár a kreatív újrahasználatot, mint például az upcycling vagy az újratervezés (redesign), amikor az újrahasznált tárgy teljesen új funkciót kap.

3. Újrahasznosítás

Alapja a megfelelő szelektív hulladékgyűjtés, ahol az összegyűjtött hulladékanyagokat új termékekké és anyagokká alakítják (az eredeti vagy teljesen más célokra). Bár a teljesen új termékek előállításához képest az újrahasznosítással nyersanyagokat, energiát és vizet is takaríthatunk meg, de még mindig kevésbé környezetbarát, mint a megelőzés és az újrahasználat. Az újrahasznosítás magában foglalja a komposztálást, de nem tartozik hozzá az égetés.

4. Egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás

Ha a hulladékképződés nem megelőzhető és a mellékterméket nem lehet újrafelhasználni vagy újrahasznosítani, megoldás lehet a hulladék energiatartalmának hasznosítása (elégetése). Bár ezzel a megoldással a hulladék mennyisége csökken, ez a kezelési mód nem igazán      energiatakarékos (sokkal több energia vész el az égetés során, mint amennyit elő lehet állítani belőle). Az égetés önmagában      rendkívül környezetszennyező (pl. veszélyes füstgázok, pernye és salak), ezért háztartási körülmények között szigorúan tilos.       Ipari körülmények között, környezetvédelmi szempontból szigorúan ellenőrzött folyamatban még mindig sokkal jobb, mintha közvetlenül, vagy idővel mikroműanyagok formájában szennyezi a talajt, vagy a víztesteket. A      hulladékégetők létesítésnél pedig figyelembe kell venni, hogy az infrastruktúrát       folyamatosan „etetni” kell, így ez a „megoldás” nem ösztönzi       a hulladékmegelőzést     , és a nyersanyagok megsemmisítésével az újrahasznosítás lehetősége is megszűnik.

5. Ártalmatlanítás

A hulladékhierarchia szerint a legrosszabb, ami a hulladékkal történhet, az az ártalmatlanítás. Ez az eufemizmus a hulladéklerakást és az energetikai hasznosítás nélküli égetést jelöli.

+1: Illegális hulladéklerakás

Bár a hierarchia ezzel nem számol, a legrosszabb esetet valójában az illegális hulladéklerakás, hiszen így a szemét ellenőrizetlen módon közvetlenül a környezetbe kerül.

Kiaknázatlan lehetőségek

A körforgásos gazdaságra való átállás egyaránt számos kiváló lehetőséget kínál a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fejlődés számára, ezért kulcsfontoságú a fenntarthatóság elérése szempontjából. Mivel a körforgásos gazdaság az értékteremtés, a fogyasztás és általában a körülöttünk lévő világhoz való viszonyulás új módjait, nézőpontjait képviseli     , ezért gyökeres változást hoz a munka világában is.^[6] Az elmúlt években a körforgásos modell egyre népszerűbbé vált a vele járó potenciális gazdasági nyereségek miatt. A körforgásos modell ugyanis csökkenti a költségeket mind a vállalkozások, mind a társadalom számára, miközben mérsékli a kockázatokat, előmozdítja a gazdasági tevékenységet, munkahelyeket teremt a termék- és szolgáltatás-innováció révén, valamint csökkenti az üzleti tevékenységek negatív környezeti hatásait. Az átállásnál azonban kulcsfontosságú az idő szerepe. Bár vannak azonnali előnyök, a körforgásos gazdasági modell hosszú távon hozza meg a legnagyobb hasznot.

A körforgásos gazdaság iránt érdeklődő szakemberek számára magyar nyelven is elérhető a Vállalkozók a műanyag körforgásos gazdaságért (ENSURE - EntrepreNeurs for plasticS' circUlaR Economy) című ERASMUS+ projekt keretében kifejlesztett kézikönyv és e-learning tananyag. A projekt célja, hogy áthidalja a körkörös gazdaság területén előforduló hiányosságokat: legyen az az új vállalkozások létrehozásával vagy a régiek újjáépítésével kapcsolatos. A főként szakképzésben tanulók és oktatók, üzleti mentorok és jövőbeli vállalkozók, startupperek számára készült e-tananyag a műanyagok körforgatását mutatja be, illetve a körforgásos üzleti modellhez szükséges vezetői képességeket fejleszti.

Gondolatébresztő kérdések:

• Milyen régi (szülők, nagyszülők, dédszülők idejéből) és új működőképes megoldásokat ismer, amelyek illeszkednek a körforgásos modellbe?
• Milyen korlátokat lát Magyarországon a körforgásos gazdaságra való átállásban?

---