chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

A tanuló szerep felvétele a felnőttkorban: előnyök és kihívások a felnőttkori tanulás terén

03/06/2018
by Annamária Kiss
Nyelv: HU

A "Pedagógiai Ismeretek" jegyzet a TÁMOP-2.3.4.B-13/1-2013-0001 „Dolgozva tanulj” projekt keretében szervezett mesterképzésen résztvevő személyek részére készült. A dokumentum három nagy témát bont ki, először a gyakorlati munka tanulásához kapcsolódó alapfogalmakat, másodsorban a szakmai tanítás-tanulás folyamatának jellemzőit és végül a szakmai gyakorlat módszertani feladatait. A  II. fejezetben külön tárgyalja a felnőttképzés témakörét, ezen belül is kiemelten a felnőttkori tanulás jellemzőit. 

A magyar nyelven két ellentétes tartalmú közmondást idézhetünk. Az első „Amit Jancsi nem tanult meg, azt János sem tudja”, ami azt jelenti, hogy a fiatal korban elsajátítandó ismeretek hiánya nem pótolható. „Jó pap is holtig tanul” közmondásunk viszont azt jelenti, hogy egy képzett egyén is folyamatosan új ismereteket sajátíthat el.

Az élethosszig tartó tanulás koncepciója nyilván ez utóbbi gondolatkörhöz kapcsolódik, ami a személyiség igényéből következő belső késztetésre létrejövő tanulás lehetőségére utal. Az iskolarendszerű, különösen a tankötelezettség körébe tartozó tanulási szakaszok külső kényszerítő eszközök mentén működnek. Az iskolaköteles korú gyerekeknek nincs választásuk az iskolába járást illetően. A tanulás kötelező jellege sok esetben a szakképzés megkezdésekor, illetve a felsőoktatási tanulmányokba történő belépéskor megszűnik és új indítékok jelennek meg a fiatalok tanulási folyamatában is.

A külső kényszert felváltja a céltudatos viselkedés vagy a szakmai kíváncsiság, mint indíték megjelenése (pl. iskolai végzettség megszerzése, magasabb fizetés elérése stb.). A felnőttek tanulása nagymértékben eltér a fiatalok tanulási indítékaitól. Az eltérést az alábbiakban foglalhatjuk össze. Egy felnőtt, ha tanul, akkor ismételten felveszi a „tanulói szerepet”, de e mellett igen sok társadalmilag meghatározott más szereppel is rendelkezik.

A felnőttek szerepeit Super az életpálya szivárványban ábrázolta, ahol 9 társadalmi szerepet különített el. A 9 életszerepben egyaránt vannak családi és csoportkapcsolatokból adódó szerepek, mint pl. a gyerek, a szülő, a házastárs, valamint vannak a munka világához kapcsolódó szerepek, a dolgozó, a háztartás fenntartó, a nyugdíjas és vannak általános szerepek, amelyek minden ember életében megjelennek, ilyen a polgár szerepe, amelyen az államhoz, mint szervezethez való tartozást értjük. A polgár gyakorolhatja demokratikus jogait, szavazhat, véleményt nyilváníthat stb. Ugyanilyen általános szerep a szabadidős tevékenységhez kapcsolódó tevékenységekhez kötődő általánosítható jellemzők, mint pl. a sportolás, a tánc, a zenehallgatás, kirándulás stb. A szabadidős tevékenységekhez kapcsolódóan nemcsak viselkedési, hanem öltözködési szabályok is kötődnek, hiszen a csapatjátékokban az összetartozó tagok azonos mezt viselnek vagy a kiránduláshoz is meghatározott módon szükséges öltözni, pl. a cipő típusa stb.

Általánosságban úgy fogalmazhatjuk meg a tanuló szerepet, amely az élethosszig tartó tanulás koncepciója alapján nemcsak az iskolarendszerű gyermekkori és ifjúkori tanulói szerepet jelenti, hanem a szerep lényegét az a vállalás adja, hogy a felnőtt ismételten a tanuláshoz kapcsolódó tevékenységet választ. A felnőttek társadalmi szerepvállalása különböző minőségben valósulhat meg, azonban az jellemző a tanulói szerep elfogadásakor, hogy erősebb a felnőtt számára a társadalmi követelményeknek történő megfelelés, akár a teljesítés igénye is, mint a fiataloknál.

Az idő perspektíva kialakulása a felnőtté válás folyamatának jellemző eredménye. A felnőttek időhorizontjában együtt szerepel a múlt, a jelen és a jövő. A tanulás vállalása sok esetben a jövőépítés igényével párosul és ez pozitívan befolyásolja a felnőttek tanulását. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a jövőben megvalósítandó célok vezérlik a tanulás vállalását a felnőttek körében.

A felnőttség jellemzői között a különböző pszichológiai iskolák mindig felsorolják a felelősségvállalás, mint erkölcsi kategória meglétét. A felnőttek felelősségtudattal, vagyis olyan ismeretekkel rendelkeznek egy-egy tevékenységről, amelynek ismerik vagy elképzelik belátható következményeit. A felelősségtudat megjelenik a felnőtt szerep teljesítésében is

A felnőtt személyiség szocializációs tapasztalatai kialakították az alkalmazkodási stratégiáit az egyénnek, gyakorlatot szerzett az alkalmazkodási folyamatokban, amelyhez fegyelmezettség és önuralom társul. Mind a felelősségvállalás, mind az alkalmazkodási készség hozzásegíti az egyéneket a reális önértékelés, önismeret kialakulásához. Ha az önismeret alapján választ a felnőtt a tanulási lehetőségek közül, akkor személyes értékeinek felel meg azzal, hogy teljesíti az adott követelményeket.

A felnőttek gazdag valóságismerettel, élettapasztalattal rendelkeznek és ez indíthatja el a tanulás vállalásának az útját, hiszen az egyén felismeri hiányosságait és felmerül a további ismeretek megszerzésének igénye. Az új ismereteknek a régiekhez való kapcsolódása, valamint azok gyakorlati felhasználhatósága kedvezően befolyásolhatja a tanulás folyamatát. A felnőttek társadalmi szerepeiben bekövetkezett változások kiváltják az új helyzethez való alkalmazkodás igényét és ehhez kapcsolódóan hajlamosak új ismereteket szerezni, amelyben szintén a szerepelvárásnak való megfelelés igénye húzódik meg. A felnőtt létből következően azonban nemcsak a tanulás racionális és érzelmi elfogadásának lehetősége következik, hanem a szerepek összeegyeztethetőségéből származó konfliktusok is megjelenhetnek.

A felnőttek tanulásának egyik legnehezebben biztosítható feltétele a tanulásra szánt idő elkülönítése. A tanulási idő szűk volta gátolhatja a tanulói szerepelvárások teljesítését, amely negatívan hat a további tanulási folyamatra. A felnőttképzés sokszor az egész napi munka után történik vagy hétvégén, amikor a fáradtság negatívan befolyásolja a figyelemkoncentrációt. Ilyen helyzetekben gyakran az értékkonfliktusok is megjelennek, hiszen a sikertelen teljesítmény elbizonytalanítja az egyént a tudás, mint érték elfogadásában. Az időhiányon túl sokszor az anyagiak is lehetnek konfliktusforrások, hiszen a képzés az egyénnek pénzbe kerülhet, másrészt a tanulásra fordított idő miatt a túlmunka vállalásának lehetőségétől is elesik.

Az iskolás kori tanulás sokszor negatív élményekkel társul, amelyhez rossz tanulási szokások is kapcsolódhatnak. E negatív élményeket ellensúlyozni kell a felnőttek tanulási folyamataiban és csökkenteni kell azokat a helyzeteket, ahol presztízs szempontok további fokozottabb érzékenységet alakíthatnak ki. Ha a negatív élmények behatárolják a felnőtt tanulási folyamatot, akkor megjelenik az egyén elzárkózása, gátlásossága stb.

A felnőttkori tanulás a képesség vonatkozásában igen sokszínű lehetőséget mutat. Azok a képességek, amelyet a felnőtt iskolás kora óta nem használt, a gyakorlás hiánya miatt romolhatott, pl. figyelemkoncentráció, szövegértelmezés, absztrakció képessége stb. A képességszint gyenge voltát a személyiség kompenzálni (kiegyenlíteni) képes, ezért a felnőttek tanulási folyamatához szorosan kapcsolni kell a fejlesztő technikákat, különösen a tanuláshoz nem szokott egyének és csoportok esetében.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a felnőttkori tanulás sikerességének több a pozitív feltétele, mint az azt gátló tényező. Ha úgy fogjuk fel a tanulást, mint egy cselekvést, akkor az a belső motiváció, indítékrendszer a megbízható alap, amely a tanulási folyamatot irányítja és ennek az indítékrendszernek a fenntartására kell törekedni a felnőttek tanítási folyamatában is.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn