Kép: Adobe Stock 260040188

A neurokisebbséghez tartozókra általában jellemző az, hogy képességeik egyenetlen szintűek. A neurotipikusok többségének képességei viszonylag hasonló színvonalúak, intelligenciaprofiljuk kiegyenlített. Ezzel szemben a neurodivergens személyeknek általában vannak kiugróan jó, és az átlagtól akár elmaradó színvonalú képességeik.

A nehézségeket tekintve, a neurodiverz személyekkel foglalkozó Genius Within[1] brit szervezet tapasztalata szerint a hozzájuk fordulók 92%-a rendelkezik valamilyen emlékezeti vagy koncentrációs, 83%-uk szervezőkészség terén megnyilvánuló, 78%-uk pedig időmenedzsment nehézségekkel. Ezek mind végrehajtó funkciók, melyekért agyunk frontális lebenye felel. Ezek a funkciók teszik lehetővé, hogy megtervezzük viselkedésünket, irányítsuk figyelmünket, átgondoljuk cselekedeteinket, azok következményeit és átlássuk, mi történik éppen. 

Az erősségek meglehetősen változatos területeken jelenhetnek meg, gyakran verbális, vizuális vagy emlékezeti készségeket érintenek.

Az alábbiakban röviden áttekintjük a leggyakoribb neurodiverz állapotokat.

Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia

A „diszek” esetén az olvasás, szövegértés, íráskép, helyesírás, számolási képesség terén megmutatkozó problémák valójában egy sor neurokognitív funkció eltérő működésének tünetei, melyekre szükség lenne az adott komplex emberi tevékenység kivitelezéséhez. Ilyen terület lehet az irányok észlelése, a szerialitás, a beszéd hangjainak megkülönböztetési képessége (fonológiai tudatosság), a munkamemória, finommotoros készségek, szem-kéz koordináció, számfogalom, mennyiségállandóság és így tovább. 

A nehézségek mellett azonban megfigyelhetők bizonyos erősségek is, amik gyakran jelennek meg „diszes” személyeknél, ilyenek a kiváló hosszú távú memória, a jó kommunikációs készségek, a jó problémamegoldási készség, kreativitás, a nagyban gondolkodás, a kiemelkedő téri vizuális képességek. A nagy egész átlátásának képessége és a kreativitás együttese felelhet azért, hogy sok disz-zavarral élő személynek jó vállalkozói érzéke van.

Diszpraxia

A diszpraxia vagy fejlődési koordinációs zavar esetén azok az agyterületek érintettek, melyek a téri tudatosságért és a mozgásfeldolgozásért felelnek, aminek következménye, hogy a diszpraxiás személy nehezen követ több elemből álló instrukciót, nehezen tanul meg új folyamatokat, nehézségei vannak a finommotorika és egyensúly terén.

Ezen nehézségek mellett azonban gyakran jellemző rájuk a kitartás, a problémamegoldás során a nagy egész átlátásának képessége, a kreativitás és empátia magas szintje és jó verbális kommunikációs képességek.

Tourette szindróma

A Tourette szindróma egy olyan neurológiai állapot, amit motoros és vokális tic-ek jellemeznek. Ezek a tic-ek lehetnek kevéssé látványosak (például szemhunyorgás, szipogás), de előfordulhat például koprolália (kényszeres káromkodás), ami jobban megnehezíti a társas beilleszkedést. Tourette szindrómában gyakori a hiper-arousal (fokozott éberség), a stressz (főleg a tic-ek mások általi megítélése miatt), és általában a személyek szükségét érzik, hogy „kiengedjék” esetleg addig elnyomott tic-jeiket. A Tourette szindróma nagyon gyakran jelenik meg ADHD-val együtt. Emellett gyakran megfigyelhető erősségek a kreativitás, erős verbális kommunikációs készség, empátia és reziliencia, valamint a hiperfókusz képessége. Hiperfókusz esetén az illető teljesen belemerül egy tevékenységbe, elveszti időérzékét, rengeteg energiát fektet abba az érdeklődését és figyelmét ideig-óráig teljes mértékben lekötő témába, projektbe.

Az autizmussal és ADHD-val, mint további neurodiverz működésmódokkal a következő cikkekben foglalkozunk. A diszek és Tourette szindróma kapcsán azonban megemlítenénk egy olyan szempontot, ami talán sokszor nem kerül kellőképp a figyelem fókuszába. Egyértelműnek tűnik, hogy ezeket a tanulókat segítsük az olvasás, írás, mozgásos feladatok, számolás területén, tanítsunk stresszkezelési technikákat nekik, hogy kevésbé jelentkezzenek a tic-ek, stb. Ami azonban néha kissé rejtve marad, az az, hogy ezek a tanulók nagyon gyakran nagyon súlyos önértékelési problémákkal küzdenek, különösen, ha részképesség-problémáikra későn derült fény. A diagnózis pedig általában akkor késik leginkább, ha egyebekben az érintettnek kiemelkedően magas az intelligenciája, mivel így sokáig tudja kompenzálni a nehézségeket egyéb jó képességeivel, de természetesen nagy erőfeszítéssel. Így a környezet elől rejtve maradhat problémájuk, esetleg kissé rosszabb képességűnek észlelik őket a valóságosnál, hiszen küzdenek valamelyik tanulmányi területtel. Önértékelésüket rombolhatja ez is: hogy a környezettől olyan visszatükrözést kapnak, hogy ők nem különösebben okosak. Ha ez nincs is így és ha a környezet okosnak is mondja őket, akkor pedig ők maguk vonják le a következtetést, hogy mennyivel rosszabbak társaiknál egy-egy területen. Jó intellektusuk révén pontosan látják, miben és mennyire vannak lemaradva. Ezek az önértékelési problémák általában a felnőttkorba is túlnyúlnak, munkahelyi helyzetekben is szorongást okoznak teljesítményhelyzetekben, aggódni fognak, hogy hibáikra, gyengeségeikre fény derül.

Az önértékelés és önbizalom ezen problémáira a segítséget a minél korábbi pontos diagnózis és az ezt az identitásba beépítő, az erősségeket is számba vevő reális énkép kialakítása jelenti.

Chartered Institute of Personnel and Development (cipd.co.uk.) (2018J) Neurodiversity at work. (URL: https://www.cipd.co.uk/knowledge/fundamentals/relations/diversity/neuro…). Utolsó letöltés: 2023. 11. 17.

EIDE, B.L. and EIDE, F.F. (2012) The dyslexic advantage: unlocking the hidden potential of the dyslexic brain. New York: Penguin Putnam Inc. 

Józsa G, Józsa K. (2018) Végrehajtó funkció: elméleti megközelítések és vizsgálati módszerek. In.Magyar Pedagógia, 118 (2), pp. 170-200.

Némethné Barta É., Németh V. L., Lajos P. (2017). A specifikus tanulási zavarral küzdő tanulók személyisége. In. Találkozások az anyanyelvi nevelésben 3. Szabályok és/vagy kivételek. pp. 154-162. PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék, Film-Virage Kulturális Egyesület.

von Károlyi C, Winner E, Gray W, et al. (2003) Dyslexia linked to talent: global visual-spatial ability In. Brain Lang, 85(3), pp.427-431. (URL: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/12744954/). Utolsó letöltés: 2023. 11. 17.