„Pályázat az EPALE tartalomfejlesztési díjra”

Diszlexián az ép intellektus mellett mutatkozó olvasási zavart értjük.

Hazánkban Olaf Galaburda neurológus kutatásai alapján tudjuk, hogy ez a zavar a legfiatalabb agyrészek, a beszédet, olvasást, írást képviselő úgynevezett humán neoformáció legtöbbször szülés közben történő kismértékű sérülése miatt alakulhat ki.

Ha egy csecsemő nehezen alkalmazkodik az alvás-ébrenlét ritmushoz, lehet gyanakodni, hogy a továbbiakban is gondjai lesznek a szabályszerűségek felismerésében, az alkalmazkodásban.

A beszéd, az első szimbólumrendszer, melyet a kisgyermek elsajátít. Ha ez a rendszer a sérült beszédközpontok miatt nem ép, a gyerek nehezen idézi fel a már megtanult szavakat, a fő fogalmon belül téveszti a fogalmilag egymáshoz közelálló dolgok nevét (pl.: alma-körte, eper-málna, véső-kalapács). Továbbá nehezen tanul új szavakat, a hosszabb szavakat torzítja (pl.: a bájos csintapala), és ha nem részesül intenzív beszédfejlesztésben, erre a sérült beszédre épül a második szimbólum rendszer, az olvasás, a betűk tévesztésével, majd a sérült olvasásra a harmadik szimbólum rendszer a még sérültebb írás.

Diszlexiás felnőttek lesznek azok, akik nem részesültek gyerekkorban intenzív terápiában. Tapasztalataim alapján szókincs-vizsgálatuk ugyanazokat a beszédbeni hibákat mutatják, mint az érintett gyermekeké.

Az ő esetükben az afáziás (idősebb kori vagy felnőttkori baleset következtében beállott agyi defektus) terápiája segíthet abban, hogy a sérült agyrészek funkcióját más agyrészlet vegye át. Meixner Ildikó terápiája ezekben az esetekben is beválik.

Sérülhet az agynak a beszédértésért felelős része is, ami szintén fejleszthető logopédiai terápiával minden életkorban.

A diszlexiás felnőttek, akik azelőtt kudarcos iskolások voltak, általában önértékelési zavarban szenvednek, mint mindenki, aki nem érti, miért nem tud megfelelni a gyakorlatban jó intellektusának. Ezekben az esetekben fontos a pszichológus bevonása a terápiába. Fontos a tehetséggondozás is, a tanulási folyamat során a felnőtt erősségeire kell építeni, hogy a tanulás sikerélménnyé váljon.

Helyzetfelismerési képességük nehezebb, beszédproblémáik miatt bátortalanok, esetleg ingerlékenyek.

Napjainkban sok szó esik a gyerekek hiperaktivitásáról, figyelemdeficitjéről, diszlexia veszélyeztetettségéről. Meixner Ildikó minden életkorra kidolgozta a beszéd, nagyobbaknál az olvasás és írás vizsgálatát és terápiáját. Meixner Ildikó maga is diszlexiás volt, átszoktatott balkezes. Munkáiban arra játékosságra törekedett, hogy az iskolában nehézségekkel küzdő gyerekek szívesen vegyenek részt a terápiában. Ugyan ez vonatkozik azokra a felnőttekre, akik hajlandóak újra iskolapadba ülni. Figyelemmel kell lenni a tanároknak nehézségeikre és a tananyagot olyan játékossá feldolgozni, hogy az a legkevesebb kényszert okozza. Kerülni kell a homogén gátlást okozó témákat, hogy a legjobb eredményt hozza ki a képzésben résztvevő felnőttből.

Osztályok, sőt iskolák alakultak a diszlexiások tanítására. Ezek a kezdeményezések, bár beváltak, az esetek többségében megszűntek.

Kérdőívezéssel fel lehetne tárni az érintett felnőttek igényeit és a kialakuló képből megalkotni azt a projektet, ami segítségükre van. Remélhetőleg így bevonhatóak lesznek a felnőttkori tanulásba, az ő személyükre szabott tanulási utak alkalmazásával.