Ez a cikk fordítás. Az eredeti bejegyzést Aleksandra Marcinkowska töltötte fel angolul.

Interjú Dr. James Cartonnal, a Dublin City University oktatójával

Projekt: Szakemberek és a hidrogénnel kapcsolatos készségeik

A projekt száma: 2023-1-PL01-KA220-VET-000159821

Authors: 

Szerzők:

Dr. Aleksandra Marcinkowska, EDU SMART TC Limited, Írország

Dr. Aleksandra Ścibich-Kopiec, „FERI” Oktatási, Fejlesztési és Innovációs Alapítvány, Lengyelország

Szerkesztő: Julia Marcinowska, EDU SMART TC Limited, Írország

A „Szakemberek és a hidrogénnel kapcsolatos készségeik” projekt részeként interjút készítettünk Dr. James Cartonnal, a Dublin City University energetikai fenntarthatósággal és hidrogénnel foglalkozó egyetemi docensével, a MaREI–SFI Energia-, Éghajlat- és Tengerkutató Központ támogatott kutatójával, aki a Fenntartható Energiarendszerek (GDSES), a Fenntartható Fejlődés Oktatása (GCESD), valamint a Gépészet és Gyártástechnológia (MMMe) Tanszék vezetője. Dr. Carton elmagyarázta, hogyan segíthetnek a szakoktatási/továbbképzési tantervek a hidrogénágazat igényeinek kielégítésében, valamint beszélt a hidrogénipari képzési programok koherens megközelítésének fontosságáról, illetve a felsőoktatás és a hidrogénágazat közötti szoros kapcsolat szükségességéről. Ezen túlmenően kitért a technológia szerepére, a Dublin City University hidrogéntechnológiai tanszékére, a konkrét szakmai készségekre és a fenntarthatóság hidrogénipari képzésbe való beépítésére vonatkozó stratégiákra. A teljes interjú alább olvasható.

Az interjút Dr. Aleksandra Marcinkowska, az írországi EDU SMART TC Limited, valamint Dr. Aleksandra Ścibich-Kopiec, a lengyelországi „FERI” Oktatási, Fejlesztési és Innovációs Alapítvány munkatársa készítette 2025 márciusában.

Hogyan lehet a szakoktatási/továbbképzési tanterveket úgy átalakítani, hogy tartalmazzák a legújabb hidrogéntechnológiákat, és biztosítsák, hogy a diplomások készen álljanak az iparági igények kielégítésére?

Az iparági igényeknek való megfelelés érdekében fontos meghatározni, hogy mik is ezek az igények és elvárások, megérteni, hogy miért éppen ezek adott szintjére van szükség, végül tervet kell kidolgozni a hidrogénipari képzés ezen igényekhez való hozzáigazítására. Lehetne esetleg felméréseket és kérdőíveket alkalmazni az iparági igények megismerése, valamint a hidrogéntechnológia kibontakozó trendjeinek és legújabb fejlesztéseinek kutatása céljából; mindez pedig lehetővé tenné a képzések és a tantervek folyamatos tökéletesítését. Mivel egy gyorsan fejlődő ágazatról van szó, fontos tudomásul venni, hogy a hidrogéntechnológiákkal kapcsolatos képzéseket rendszeresen felül kell vizsgálni és újra kell értékelni, valamint ügyelni kell arra, hogy az anyagok és programok ne váljanak merevvé, elavulttá vagy irrelevánssá.

Milyen interdiszciplináris megközelítéseket kellene integrálni a hidrogénipari képzési programokba az innováció elősegítése és az ágazat összetett kihívásainak kezelése érdekében?

Mindig fontos, hogy a hidrogént mint dekarbonizációs vektort egy sokkal szélesebb ágazatban és a tágabb értelemben vett energetikai átmenetben ismerjük el és helyezzük el. A hidrogént nem önálló, elszigetelt technológiaként kell tanítani, hanem valami sokkal nagyobb dolog részeként. Magának a hidrogénnek az alkalmazásait (a közlekedésben, az energiatárolásban, az energiatermelésben stb.) kell azoknak a különböző interdiszciplináris megközelítéseknek a középpontjába helyezni, amelyeket a hidrogénipari munkaerő képzése során – minden esetben a helyi igények és erőforrások figyelembevételével – számításba kell venni. Úgy véljük továbbá, hogy a hidrogénipari képzésbe mindig be kell építeni bizonyos tudományágak főbb szempontjait, mint amilyen a kockázatkezelés (különösen biztonsági szempontból), a projektmenedzsment (mivel a hidrogénprojekteket minden esetben korlátozni fogják az olyan tényezők, mint az idő, a költségek és a terjedelem), valamint az innováció (tekintettel az ágazat fent említett összetett és gyorsan fejlődő jellegére).

Milyen konkrét szakemberhiány mutatkozik jelenleg a hidrogéniparban, és hogyan tudjuk a továbbképzési programjainkat úgy alakítani, hogy hatékonyan kezeljék ezeket a hiányokat?

A hidrogéniparban nyilvánvalóan mindenféle szakemberből hiány van. Az Erasmus+ HySkills projekt (amelyben a DCU is részt vett) által 2021-ben végzett felmérésben a különböző európai országokban megkérdezett vállalatok kétharmada megerősítette, hogy nehéz képzett szakembereket találni, és közel 80%-uk azt is kiemelte, hogy a hidrogénnel kapcsolatos tevékenységekhez belső képzésre van szükség. A nyilvánvalóan hiányzó műszaki szakértelem mellett a humán és konceptuális készségek terén is jelentős hiányosság mutatkozik, mivel ezekkel számos szakoktatási/továbbképzési programban gyakorlatilag nem foglalkoznak. A humán készségek, beleértve a csoportban való munkavégzés és az együttműködés képességét, létfontosságúak egy ilyen összetett ágazatban, amely partneri kapcsolatok kialakítását igényli, és folyamatos együttműködést követel meg. Hasonlóképpen egy ilyen széles körű és változatos ágazatban – amint arról már volt szó – elő kell mozdítani a konceptuális készségek fejlődését is, beleértve a környezet mint rendszer szemlélését, valamint az ágazatok és területek közötti kapcsolatok vizualizálását. Végső soron a képzések és a tantervek folyamatos frissítésének és fejlesztésének arra kell irányulnia, hogy a készségek valamennyi fajtájában – tehát a műszaki, humán és konceptuális készségek terén is – pótolja a fennálló hiányosságokat, mindig szem előtt tartva, hogy a szakoktatás/továbbképzés az oktatási rendszernek is a része, és így az oklevelet szerzőknek átfogó szakértelemmel és fontos transzverzális készségekkel kell rendelkezniük.

Milyen módon javíthatja a felsőoktatás és az iparág közötti szorosabb partnerség a gyakorlati, kézzelfogható tanulási tapasztalatokat a jövő hidrogénipari szakemberei számára?

Amint arról az első kérdésnél már volt szó, a felsőoktatási és az iparági szereplők közötti interakció a folyamatos visszajelzés és fejlesztés értékes körét hozhatja létre, amelynek célja, hogy a tanulók készségeit és tudását összehangolják az iparági igényekkel. Az ilyen partneri kapcsolatok továbbá hitelesebb tapasztalatokat nyújthatnak a tanulóknak a helyszíni gyakorlati képzés elősegítéséhez szükséges infrastruktúrával rendelkező vállalatoknál (amely infrastruktúrával számos oktatási/képzési intézmény nem feltétlenül rendelkezik). A gyakorlati tapasztalatszerzés és a szakmai gyakorlat lehetőségének biztosításával kölcsönösen előnyös kapcsolat jöhet létre az iparág és a szakoktatás/továbbképzés között, ami tovább erősítheti a készségek összehangolását, és ily módon biztosítaná az iparág igényeinek kielégítését.

Hogyan játszhat a Dublin City University hidrogéntechnológiai tanszéke meghatározó szerepet a hidrogéngazdaság növekedését támogató nemzeti szakképzési politikák kialakításában?

A Dublin City University számos kutatást végez a hidrogénágazattal és a tágabb értelemben vett fenntarthatósági szektorral kapcsolatos változatos témákban, beleértve az e területekre vonatkozó oktatást és képzést is. A szakoktatás/továbbképzés hidrogénágazatot előmozdító szerepével kapcsolatos jelenlegi kutatás az innovatív pedagógiai módszereket, a transzverzális/átvihető készségeket, valamint a felnőttoktatás létfontosságú összetevőit vizsgálja a fenntarthatósággal kapcsolatos továbbképzés fontos elemeiként. A kutatás remélhetőleg olyan eredményekkel és meglátásokkal szolgál majd az ír továbbképzési szektor számára, amelyek lehetővé teszik a szakpolitikák, a stratégiák és a programok átalakítását. A DCU emellett az írországi hidrogénkutatás epicentrumává vált, számos együttműködési projektben vesz részt, és hidrogénlaboratóriummal is rendelkezik.

Milyen stratégiákat lehet bevezetni annak biztosítására, hogy a fenntarthatósági és környezetvédelmi megfontolások központi szerepet kapjanak a hidrogénipari szakemberek képzésében?

Amint azt a második kérdésnél már említettük, a hidrogénipari képzés interdiszciplináris megközelítést igényel, amelyhez figyelembe kell venni a hidrogén különböző környezetekben való alkalmazását és felhasználását, és amelybe minden esetben be kell építeni azt az elgondolást is, hogy a hidrogén egy sokkal nagyobb fenntarthatósági ágazat részét képezi. Ezért a fenntarthatóság és a környezeti felelősség legfontosabb szempontjainak valamennyi hidrogénipari képzés szerves részét kell képezniük. A tanulókkal például már az alapszinttől kezdve meg kell ismertetni a hidrogén különböző forrásait, a hidrogén előállításának különféle módjait és az egyes módszerekhez társuló kibocsátásokat. Emellett meg kell ismerkedniük a hidrogénellátási lánccal és a kapcsolódó hatásokkal, valamint a hidrogén mint dekarbonizáló anyag és energiavektor különböző alkalmazásaival. Mindent egybevetve elő kell segíteni a fenntarthatósági ágazat átfogóbb megismerését – kiemelve a hidrogén erősségeit és korlátait a villamos energia, a közlekedés, valamint a fűtés és hűtés területén. Ez összhangban van a 3. kérdésben tárgyalt átfogó szakértelemre (a transzverzális készségekre) vonatkozó elképzeléssel, amikor is a hallgatók nemcsak műszaki készségek szűk körére, hanem olyan átfogó szakértelemre tesznek szert, amely bármely munkakörben hasznosítható a fenntarthatósági ágazatban és azon kívül is.

Hogyan lehetne a legújabb digitális eszközöket és szimulációs technológiákat beépíteni a képzési programjainkba, hogy jobban felkészíthessük a hallgatókat a valós alkalmazásokra a hidrogénágazatban?

A digitális eszközök magával ragadóbb élményt nyújthatnak a tanulók számára, ugyanakkor az egyes alkalmazások költségeit és műszaki támogatását is figyelembe kell venni. A már említett Erasmus+ HySkills projektben javaslatok születtek interaktív videók, kiterjesztett valóság (AR) és virtuális valóság (VR) használatára, de az ötletek egyike sem öltött testet valódi segédanyagokban. Ezek hasznosak lehetnének a tanulók speciális feladatokra történő kiképzése során – különösen biztonsági szempontból, amikor a szimuláció biztonságos digitális környezetet biztosíthatna – az olyan képzési programokban, amelyek költségvetése és terjedelme elbírná az ilyen technológiák beillesztését. Egy másik megfontolandó eszköz a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása – a képzési programokban és általában véve a hidrogénágazatban történő felhasználásában jelentős potenciál rejlik. Mivel azonban ez egy nagyon új technológia, még több vizsgálatra van szükség annak feltérképezéséhez, milyen lehetőségeket (és kockázatokat) tartogat az MI az oktatás és képzés számára.

Milyen fő teljesítménymutatókat kellene használnunk a szakoktatási/továbbképzési kezdeményezések képzett, agilis munkaerő fejlesztésére gyakorolt hosszú távú hatásának értékeléséhez a hidrogéniparban?

A készségek elsajátítása, megtartása és illeszkedése – Érdekes lenne mérni a tanulók által a képzési programjuk során elsajátított készségeket (például formatív értékelés vagy szakzáróvizsga révén), e készségek megtartását egy bizonyos idő elteltével (felmérések, kérdőívek stb. segítségével), valamint e készségeknek az iparági igényekhez való illeszkedését (az iparággal folytatott interakciók, illetve a szükséges és a rendelkezésre álló készségek összehasonlítása révén is). Foglalkoztatási mérőszámok – Bár a legkézenfekvőbb teljesítménymutató a foglalkoztatási ráta, más mutatók is vizsgálhatók, például a munkahely megtartása (adott számú év után), a szakmai előmenetel és a munkavállalói/munkáltatói elégedettség. Ezek mindegyike a korábbi tanulók és a munkáltatók nyomon követését igényelné, aminek a kivitelezése nem mindig könnyű. Magára az iparágra gyakorolt hatások – A tágabb iparágra és gazdaságra gyakorolt hatások mérésére több „makromutató” használható. A hidrogénipar növekedését, a helyi GDP-hez való hozzájárulását, a gazdasági hatásokat, a teremtett munkahelyeket stb. mind fel lehetne használni a hatékony továbbképzési kezdeményezések közép- és hosszú távú hatásainak értékeléséhez.

Köszönjük az interjút, Dr. Carton!

Dr. James Carton és a Dublin City University munkája olyan technológiákra terjed ki, mint a VR és az MI, valamint a pedagógiai módszerek és a transzverzális/átvihető készségek a felnőttoktatásban. Az egyetemen végzett kiterjedt kutatások, amelyek célja az volt, hogy stratégiai információkkal lássák el az ír továbbképzési ágazatot, lehetővé tették, hogy a DCU az írországi hidrogénkutatás központjává váljon.

Felelősséget kizáró nyilatkozat

Projekt: Szakemberek és a hidrogénnel kapcsolatos készségeik

A projekt száma: 2023-1-PL01-KA220-VET-000159821

Az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg. A kifejezésre juttatott nézetek és vélemények azonban nem a szerző(k) nézeteit és véleményét képviselik, és nem feltétlenül az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) nézeteit vagy véleményét tükrözik. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre azokért.

A projekt keretében kidolgozott valamennyi eredményt nyílt licencek (CC BY-SA 4.0 DEED) alapján bocsátjuk rendelkezésre. Az eredmények ingyenesen és korlátozások nélkül felhasználhatók. Az anyagok egészben vagy részben történő másolása vagy feldolgozása a szerző engedélye nélkül tilos. Az eredmények felhasználása esetén fel kell tüntetni a finanszírozási forrást és a szerzőket.