Kép: www.vecteezy.com (extraída do site CEPS)

Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést Dora Santos töltötte fel portugálul.

Az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) weboldalán március 10. óta elérhető a „Skills aren’t your plug-and-play solution for inclusive competitiveness” (A készségek nem jelentenek automatikusan használható megoldást a befogadó versenyképességhez) című cikk. A cikk kézzelfoghatóbbá teszi a készségek befogadó versenyképességben betöltött szerepét.

Szerzője Laura Nurski, a CEPS munka jövőjével foglalkozó programjának vezetője és tudományos munkatársa, aki a cikk elején kiemeli, hogy a készségek milyen mértékben váltak (az iskolarendszerű oktatás és a képesítések helyett) a munka jövőjéről szóló politikai viták központi pillérévé. A szerző szerint a mikrotanúsítványokról szóló ajánlás és a készségek európai éve egyaránt jó példa erre a tendenciára.

Nurski azt állítja, hogy a politikai döntéshozók hajlamosak a készségeket „csodafegyvernek tekinteni – valami olyasminek, ami csökkenti a munkaerőhiányt, és segít a munkaerőnek alkalmazkodni a technológiai változásokhoz, így végső soron társadalmi mobilitást biztosít, sőt előmozdítja a sérülékeny társadalmi csoportok munkaerőpiaci és általános társadalmi integrációját”.

Véleménye szerint azonban „a készségekről szóló vita tele van tévhitekkel, amelyek túlzottan leegyszerűsítik a készségek munkaerőpiacon és társadalomban betöltött szerepét”.

Úgy gondolja, hogy az első ilyen tévhit az a meggyőződés, hogy a szakképzettség jelentősen csökkentheti a gazdasági egyenlőtlenségeket. Általánosan elterjedt feltételezés, hogy az egyének jobb készségekkel való felvértezése lehetővé teszi számukra a jobban fizető állások betöltését és ezáltal a jövedelmi egyenlőtlenség csökkenését. Ezt az érvelést azonban naivnak tartja, mivel „a bérjövedelem csak egy része egy háztartás jövedelmének, amely viszont kevésbé koncentrált, mint a vagyon”. Továbbá azzal érvel, hogy az esélyegyenlőtlenség „beágyazódott a munkaerőpiac felépítésébe és a tágabb gazdasági rendszerbe”.

A második tévhit az, hogy a készségekről és az innovációról szóló vita nem kapcsolódik egymáshoz. Az uralkodó európai narratíva azt sugallja, hogy az innovációt elsősorban a tőke és a technológia hajtja, ami az embereket másodlagos szerepbe száműzi. Nurski szembemegy ezzel a felfogással, és azt hangsúlyozza, hogy „nem a tőke, hanem az emberek azok, akik új ötletekkel állnak elő, és ezeket ötvözve új technológiákat fejlesztenek ki. Nem a tőke, hanem az emberek alkalmazzák ezeket a technológiákat új termékek, szolgáltatások és folyamatok létrehozásához. Nem a tőke, hanem az emberek azok, akik az ilyen innovációt új üzleti modellekké és szervezeti változásokká alakítják.”

A harmadik tévhit az az elképzelés, hogy a készségek a munkahelytől függetlenül léteznek, „mintha az egyének máshol szereznék meg a készségeket, és egyszerűen csak magukkal vinnék a munkahelyükre”. A szerző szerint azonban „a készségeket nemcsak birtokoljuk, hanem gyakoroljuk is”. Továbbá, mivel az emberek legalább háromszor annyi időt töltenek a munkahelyeken, mint az oktatási intézményekben, „a munkahelyet kell a készségszerzés elsődleges helyének tekinteni”. Más szóval, Nurski amellett érvel, hogy a készségek hosszú távú fejlődését elsősorban a munkahelyi környezet, a szervezeti kultúra és az elvégzett feladatok alakítják. Azt is hozzáteszi, hogy „az innováció szempontjából oly fontos készségeket, mint például a kreativitást és a problémamegoldást inkább a szakmai tapasztalat, mintsem az iskolarendszerű oktatás vagy képzés csiszolja”.

Ezért arra a következtetésre jut, hogy „ha csökkenteni akarjuk az egyenlőtlenséget, akkor nem csupán az egyének szakmai továbbképzésére, hanem a rendszerszintű akadályokat célzó strukturális megoldásokra van szükségünk. Ha ösztönözni akarjuk az innovációt, fel kell ismernünk, hogy a fejlődést nem csupán a tőke hajtja, hanem az emberek és a szervezetek is. Ha hatékony képzési stratégiákat akarunk létrehozni, akkor a munkahelyet kell elfogadnunk a készségek kialakításának és finomításának elsődleges helyszíneként.”

A teljes cikk itt olvasható angolul.