Az álhírek elleni küzdelem talán sosem volt annyira aktuális, mint a COVID-19 járvány ideje alatt. A közösségi média és az infokommunikációs technológia eszközeinek elterjedése számos előny mellett azt a veszélyt is magában hordozza, hogy félrevezető információk és megalapozatlan hírek terjednek ellenőrizetlenül és követhetetlen gyorsasággal a világhálón. Ennek a problémának a súlyosságát talán a Facebook Messenger szeptember elején bevezetett korlátozása is jól mutatja, ami alapján egyszerre legfeljebb 5 főnek vagy csoportnak lehet továbbítani a tartalmat. Az intézkedés a közelgő amerikai elnökválasztást és a járványhelyzetet érintő álhírek megjelenése miatt került bevezetésre.

Az álhírek megosztásának veszélye, hogy az emberek ezáltal tévesen értelmezhetnek lényeges információkat vagy szabályokat. Ez bizonyos esetekben tömeghisztériához vagy pánikhoz vezethet a korlátlan terjedés miatt. A WHO főigazgatója a járvány kitörésekor a pandémia mellett az infodémia problémájára is felhívta a figyelmet: ez azt jelenti, hogy egy adott témáról szinte végtelen mennyiségű információmennyiséggel állunk szemben, amely jelentősen megnehezíti a hiteles forrásból való tájékozódást, és táptalaja lehet az álhírek terjedésének.

A médiaműveltség mellett az információs műveltség is hasznos lehet az infodémia kapcsán: ez annak a képessége, hogy felismerem az információszükségletet, képes vagyok megtalálni, értékelni és felhasználni azt az ismereteim bővítése érdekében - az ingerzsúfolt környezetből kiválogatni a számomra fontos/hasznos tartalmakat. Ebben az lehet a kulcs, hogy magát a forrást szűröm, ahonnan tájékozódom: egy pandemia esetén ez lehet mondjuk WHO vagy az Európai Parlament, akik az álhírek terjedésének megelőzése érdekében létrehoztak egy uniós honlapot, amely tényeken alapuló és megbízható információkat közöl a COVID-19 vírussal kapcsolatban, összegyűjtötték a leggyakoribb álhíreket, illetve összeállítottak egy anyagot, amely az álhírek felismerését segíti. Ahogy láttuk, az informatikai vállalatok is igyekeznek fellépni az álhírek ellen, például azok terjesztésének lassításával, kiszűrésével és eltávolításával. Az álhírek ellen továbbá azzal is tehetünk, ha megfelelő kritikai médiaműveltségi készségek elsajátításában segítjük a lakosságot, melynek birtokában könnyebben kiszűrhetőek a félrevezető, hamis vagy pontatlan információk.

A  The Center of Media Literacy megfogalmazott egy öt alapgondolatból álló listát a médiában található tartalmak elemzéshez, ennek az első tétele arról szól, hogy minden tartalom mesterségesen lett létrehozva, konstruált. Ennek megfelelően a valóságnak csak egy részét, egyféle módon szemlélteti, miközben igyekszik elhitetni, hogy az maga a valóság. Ennek a belátása a médiaműveltség alapja a szerzők szerint, hiszen így kritikai gondolkodással tudunk fogadni minden médiaüzenetet, például a Velencébe visszaköltöző delfineket is.

Az álhírek mellett a szakértők hozzászólásai alapján a social engineering (pszichológiai manipuláció) is nagy problémát jelenthet, ezek felismeréséhez a médiaműveltség mellett a digitális biztonsághoz kapcsolódó készségek fejlesztése lehet a kulcs. A hozzászólók tapasztalatai alapján a nagyobb nemzetközi vállalatok által biztosított képzéseken hangsúlyosan megjelenik ez a terület (data privacy training), mivel egy social engineeringből adódó incidens nemcsak erkölcsi, hanem anyagi károkat is okozhat a cégnek.

A médiaműveltség és a kritikai gondolkodás fejlesztése felnőttkorban is folytatódik, az Európai Felnőttképzési Szövetség például összegyűjtött néhány tippet arra vonatkozóan, hogyan lehet eldönteni, mit érdemes megosztani az interneten a jelenlegi járványügyi helyzetben:

1. Gondolkodás, tájékozódás: Észszerűnek/valószínűnek/hihetőnek tűnik az adott információ?
2. Szerző és forrás ellenőrzése: Ha valami nem tűnik teljesen igaznak, esetleg vessük össze más hírforrásokkal vagy információs csatornákkal, hogy egyezik-e azokkal. Ez különösen fontos a biztonság megőrzésére vonatkozó tippek megosztásakor.
3. Bízzunk az ösztöneinkben: Ha valami nem tűnik igaznak, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy az információ helyes: ne osszuk meg!
4. A tényszerűség ellenőrzése: Előfordulhat, hogy a tudósítás egy része igaznak tűnik, de nem teljes egészében, például egy csaló hazugságokat rejtett el a közölt tények között, ezzel hihetőbbé téve a hazugságokat, amelyeket így könnyebben megosztunk az ismerőseinkkel. Ilyenkor érdemes lehet minden egyes információt hiteles forrásból ellenőrizni.
5. Igaz, vagy csak azt szeretnénk, ha igaz lenne?: az álhírterjesztés veszélyes ösztönzője lehet, ha azért posztolunk valamit, mert egyetértünk azzal, vagy azt szeretnénk, ha igaz lenne. Bár jelen pillanatban nagyon fontos a pozitív mentális attitűd megőrzése, mindannyiunknak óvatosnak kell lennünk, hogy ne népszerűsítsünk olyan üzenetet, amely alábecsüli az országunkban és közösségünkben jelenlévő helyzetet.
6. Igaz, vagy csak rettegek attól, hogy igaz?: Ugyanez vonatkozik arra, ha azért osztunk meg ijesztő vagy sokkoló információt, mert aggódunk azért, hogy a szeretteink nem tesznek elég határozott óvintézkedéseket. Bár az egészség és a biztonság megőrzésére vonatkozó információk felkutatásával remekül gondoskodhatunk egymásról, a pánikkeltő hírek megosztása gyakran szorongást okoz, ami sokkal többet árt, mint használ.

A felsorolt lista elemei közül a Digitális készségek a felnőttkorban 2020 szakmai közösségben olvasható hozzászólások alapján a 3-as pont (bízzunk az ösztöneikben) bizonytalan tanácsnak tűnik, ahhoz, hogy az ösztöneinkben tudjunk bízni egy potenciális álhír felismerésekor, ehhez mindenképp rendelkeznünk kellene legalább alapszintű médiaműveltséggel.

Magyar nyelven az Álhírvadász oldal is segíthet, ahol gyakorlati példákon keresztül lehet elsajátítani az álhírek felismerésének képességét, kezdőtől a gyakorlott álhírvadász szintig. Az oldalon található továbbá egy szószedet a téma legfontosabb kifejezéseivel, illetve egy lista a nem megbízható honlapokról.

Mi lehet a felnőttképzők szerepe a médiaműveltség fejlesztésében?

A felnőttképzést lebonyolító helyszínek képesek elérni olyan speciális csoportokat, akik nem kapcsolódnak a szervezett oktatáshoz (például a felnőttek vagy idősebbek), kampányokkal és eseményekkel képesek lehetnek felhívni a lakosság figyelmét a médiaműveltség fontosságára és az aktuális képzési lehetőségekre. Az idősebbek elérése amiatt is fontos lehet, mivel a szakmai csoportban elindult diskurzus alapján az ő korosztályukban különösen él az a felfogás, miszerint egy hír az „szent”. Ebben a kérdésben érdemes lehet különbséget tenni a hagyományos média (TV, rádió vagy nyomtatott sajtó) és a modern média (például online híroldalak) által közölt tartalmak között. Egy 2018-as Európai Bizottság által vezetett kutatás például arra az eredményre jutott, hogy a válaszadók 70%-a megbízható hírforrásnak tekinti a rádiót, 66%-uk hasonlóan vélekedik a televízióról, 63% pedig a nyomtatott sajtót tartja megbízhatónak.

A legkevésbé megbízhatónak ítélt hírforrássok a közösségi média és ahhoz kapcsolódó üzenetküldő applikációk (26%), valamint a videómegosztó oldalak (27%). Az online elérhető híroldalakat a válaszadók kevesebb, mint fele tartja megbízhatónak (47%). A fiatalabb korosztály (15-24 évesek) az online elérhető tartalmakat részesítik előnyben, mint megbízható forrás, szemben az idősebb generációkkal.

_________________

Felhasznált irodalmak:

Critical media literacy to fight fake news

Félretájékoztatás és álhírek: vírusszerűen terjednek a COVID-19 járvány idején | Hírek | Európai

Álhírek és infodémia a koronavírus korában – mit tehetnek a könyvtárak?

UN tackles 'infodemic' of misinformation and cybercrime in COVID-19 crisis

Küzdelem a dezinformáció ellen

Digitális oktatási cselekvési terv

The role of MEDIA LITERACY in the promotion of COMMON VALUES and SOCIAL INCLUSION

 FL464 - Fake News and DisinformationOnline