Egy különleges lehetőség: múzeumban gyakorolni a hollandtudást
Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést Karine Nicolay töltötte fel angolul.
2025 őszén az antwerpeni Plantin-Moretus Múzeum (Belgium/Flandria) a nők korabeli szerepét mutatja be a Plantin család vállalkozásában. A múzeum hét különböző pontján felállított Vrouwenzaken/Zakenvrouwen (Nőügyek/üzletasszonyok) című kiállítás fókuszában a saját történetükről mesélő nők állnak. Ezek a nők mind a Plantin-Moretus családi vállalkozás vonzáskörében éltek és dolgoztak, jelentősen hozzájárulva annak sikeréhez. Az archívum számos levelet, háztartási feljegyzést és naplót tartalmaz, amelyek betekintést nyújtanak ezeknek a nőknek az életébe. De mit gondolnak minderről manapság az emberek? Ehhez nyújtanak segítséget az antwerpeni Encora felnőttoktatási központ olvasóklubjának tagjai. Ez a hallgatók és a múzeum számára egyaránt egyedülálló lehetőséget kínál.
Sven Peeters holland tanár nem anyanyelvű felnőtteket (NT2) tanít az antwerpeni Encora felnőttképzési központban. Feladata Željka Balentović-csal együtt többek között az olvasóklubban foglalkoztatni az NT2 hallgatókat.
Sokan gondolják azt a felnőttoktatási központokban zajló NT2 órákról, hogy osztályteremben zajlanak. De vajon lehet másképp is csinálni?
Sven Peeters: Persze! Körülbelül 8 éve indítottuk el haladó (B2 és C1 szintű) NT2-es hallgatók számára a „nyitott osztályt” felnőttképzési központunkban, az Encorában. A hagyományos kurzusokon kívül ezek a hallgatók egy „nyitott modult” is választhatnak. A nyitott modul a „választható tantárgyhoz” hasonlít, amelyet rendkívül rugalmasan, a hallgatók igényei alapján alakítunk ki. A hallgatók nagyfokú szabadsággal rendelkeznek a feladatok és a szövegek kiválasztásában. Ez azt jelenti, hogy mi, a nyitott modulok vezetői, nem annyira tanári, hanem inkább coach minőségben vagyunk jelen. Mindenki sajátos igényekkel érkezik az órára, és mindenkivel egyénileg tudunk foglalkozni. Felfigyeltünk arra, hogy sok hallgató számos dologban vesz részt a városban (Antwerpenben) vagy a szélesebb társadalomban. Erre kívánunk reflektálni a nyitott osztályban. Az elmúlt években ezért a tevékenységi köröm a „tanteremben való oktatás” felől sokkal inkább a „hallgatókkal való kijárás” felé mozdult el. Ezeket az iskolán kívüli tevékenységeket „Buitenkans”, azaz „egyedülálló lehetőség” néven ismerjük. A Plantin-Moretus Múzeumban működő olvasóklub az ilyen egyedülálló lehetőségek egyik példája.
Hogyan született meg ez az együttműködés a múzeummal?
Sven: Kris Geysen, a múzeum munkatársa együttműködési javaslattal keresett meg bennünket. „Vajon volna-e igény a tanítványai körében arra, hogy a megnyitás alatt álló, kiterjedt múzeumi archívumunkból származó történelmi dokumentumokat olvassanak el?” – tette fel a kérdést Kris. Egyúttal azt is felvetette, hogy a közönséghez főleg a férfiak egykori sikerei jutnak el. Sokszor nem esik szó arról, hogy a nők milyen jelentős szerepet játszottak ezekben a sikerekben. Ezen tervezett változtatni a múzeum. Azonnal „egyedülálló lehetőséget” láttam abban, hogy olvasóklubot indítsak a múzeumban. A konkrét megvalósítás során kollégám, Željka Balentović hozzájárulása felbecsülhetetlen értékű volt. Nyitott tanulási központunkban és a könyvtárban dolgozva rendkívül jól ismeri a hallgatóinkat, és számos „együttolvasási” projektet bonyolít le. Ezenkívül az olvasóklubot is eredetileg Željka indította. Valójában két olvasóklubunk van, egy kezdőknek és egy a haladó hallgatóknak. Mindig valamilyen érdekes könyvet vagy témát választunk. A Plantin-Moretus Múzeumban működő olvasóklub kiválóan illik ebbe a koncepcióba. A múzeumi olvasóklub 2024 szeptemberében indult. 2025 januárjában egy második csoportot is alapítottunk. Háromhetente, kedden délután gyűlünk össze a múzeum olvasótermében. A hallgatók elolvasnak egy írást, majd megbeszélik, és néha írnak is róla.
Az antwerpeni Plantin-Moretus Múzeum a Plantin-Moretus kiadócsalád eredeti házában és műhelyében található. 1576-ban Christoffel Plantijn átköltöztette nyomdáját a Vrijdagmarkton található „De Gulden Passer” házba. A múzeum 300 éves családtörténetet és vállalkozástörténetet mesél el. Az utolsó tulajdonos, Edward Moretus 1876-ban eladta a házat Antwerpen városának. A világ legrégebbi nyomdái mellett a múzeum Peter Paul Rubens házi festő által festett családi portrékkal, valamint a mai napig minden számítógépen megtalálható Garamond betűtípus eredeti nyomóformáival büszkélkedhet. A könyvtárban több mint 25 000, 1800 előtt nyomtatott mű található. A Print Cabinet gyűjteményben őrzött nyomatok és rajzok a régi és a modern flamand mesterek világáról egyaránt áttekintést nyújtanak. És természetesen ott van még a múzeumi archívum is, amely a 16. század közepétől 1865-ig tartó időszakból származó dokumentumokat tartalmaz. A papír igazi aranybányája ez, mely jó állapotban fennmaradt dokumentumokat tartalmaz a nyomdáról és Plantin üzletéről, de a család és más korabeli családok személyes levelei is jó állapotban megőrződtek itt. Ezek a dokumentumok olyan sokat mutatnak meg az akkori időkről és életről, hogy az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították őket. A dokumentumokból és levelekből kiderül, hogy a Plantin családban nem csak a férfiaknak köszönhető a családi vállalkozás 300 éves fennmaradása. A nőknek a családban betöltött szerepét nem szabad alábecsülni – és mégis gyakran feledésre kerül. A múzeum ezen kíván változtatni az egykor a házban élt nőkről szóló, 2025. szeptember 13-tól megtekinthető különleges kiállítással, melynek címe: Vrouwenzaken/Zakenvrouwen (Nőügyek/üzletasszonyok). A múzeum hét különböző pontján nőkkel lehet találkozni, akik a saját történetüket mesélik el. Munkáról, gyerekekről, házasságról, egészségről beszélnek, vagyis mindenki számára ismerős témákról.
Kris Geysen a múzeum munkatársa. Azzal a szándékkal vette fel a kapcsolatot az Encora felnőttoktatási központtal, hogy az NT2-es hallgatókat bevonja a nőkről szóló, 2025 őszén a múzeumban nyíló kiállítás szervezésébe.
Hogyan képzelte el az együttműködést?
Kris Geysen (a múzeum munkatársa): Nem tudunk eleget arról, hogy a nőknek milyen történeteik voltak, milyen szerepet töltöttek be és milyen jelentőségük volt a Plantin nyomdában és üzletben. Azáltal kívánjuk láthatóvá tenni a szerepüket, hogy ideiglenes „installációkat” helyezünk el a múzeumban arról, hogy kik voltak ezek a nők. Az archívumunkban végzett alapos kutatás már egy jó ideje tart. Leveleket, házvezetési naplókat és egyéb dokumentumokat találtunk, amelyeket vagy a nők maguk írtak, vagy másoktól kaptak. Első feladatunk az volt, hogy „lefordítsuk” ezeket a dokumentumokat mindenki számára befogadható formára. A korabeli írás és nyelv jelentősen különbözött a ma ismerttől. A kiállításon számos eredeti dokumentumot is bemutatunk. De a kutatásunkat nem csak az íróasztal mögül tervezzük végezni. Azt is tudni akarjuk, hogy a mai emberek mit gondolnak a régi időkről, az ismertetett dokumentumokról és az akkori nőkről. Mi jut eszükbe a maiaknak a dokumentumokról? Milyen kérdéseik merülnek fel azokkal kapcsolatban? Mit ismernek fel, illetve mi az, amit tudnak, és mi az, amit feltételeznek? Mit tartanak furcsának? Mihez igényelnek további magyarázatot? Az olvasóklub becsatlakozik az iratok olvasásába, és segít meghozni a tartalmi döntéseket. Leveleket és dokumentumokat olvasnak velünk, és közösen megbeszéljük azokat. Ez a munka immár 2024 szeptembere óta folyik. Felfigyeltünk arra, hogy bizonyos kérdések újra meg újra felmerülnek. Ilyen volt például az, hogy milyen oktatásban részesültek ezek a nők, milyen szerepet töltöttek be a házban és az üzletben, illetve egyenlőség volt-e a nemek között? Gyakori beszélgetéstéma a férfiak és a nők közötti múltbéli kommunikáció.
Hogyan zajlik az olvasóklub egy találkozója?
Kris: Az olvasóklub találkozói mindig ugyanazt a mintát követik. Ma például Anna Maria De Neuf életéhez kapcsolódó archív iratokat olvasunk. Először elhelyezzük a Plantin-Moretus családfán. Anna Maria De Neuf a családban a nők ötödik generációjából származik. 1654 és 1714 között élt. A mai találkozón elsősorban arra fókuszáltunk, hogyan bántak az emberek akkoriban a háztartási alkalmazottakkal. Közéjük tartoznak a szoptatós dajkák, a konyhai szolgálólányok, a szobalányok, az istállófiúk, a kocsisok, és így tovább. Archívumunk munkatársa, Tom Eerkens előzőleg alaposan előkészítette a terepet. A hallgatók tanulságos összefoglalást kaptak a Plantin-Moretus házban lakó háztartási alkalmazottak történetéről. Megtudták, milyen feladataik voltak, mennyi fizetést kaptak, milyen ruhákat viseltek, és így tovább. Anna Maria De Neuf végrendeletének egy részét is elolvastuk közösen. Nem volt könnyű olvasmány, mivel sok részlet a korabeli közjegyzői zsargonban íródott. Ennek megfejtése komoly erőfeszítést követelt meg a hallgatóktól. Legutóbb a hallgatók megkapták az eredeti szöveget, néhány nehéz szó magyarázatát, és természetesen a szöveg modern holland változatát. Így már el tudtak boldogulni. A végrendeletből kiderül, hogy Anna Maria De Neuf a dolgozókról is gondoskodni akart a halála után. A szobalánya, a kocsis, a fia szolgálója, a cseléd mind szép összegekre számíthattak. Természetesen ennek az volt a feltétele, hogy a halálakor is még az ő szolgálatában álljanak. Ez egyúttal egy módja volt annak, hogy lekötelezze őket, mivel akkoriban nem volt könnyű jó munkaerőt toborozni. A dolgozók egy része megfelelő ruházatot is kapott, amelyben a gyászidőt tölthették. Tom elmagyarázta, hogy azokban az időkben ez nem volt olcsó dolog.
A kávé- és sütiszünet után egy igazán különleges pillanat következik. A nagy asztalon az archívumból származó eredeti levelek és dokumentumok hevernek. A hallgatók megilletődve sorakoznak köréjük. Tisztában vannak azzal, mekkora dolog, hogy a kezükbe vehetik, lapozgathatják őket. A történelem kézzelfogható közelségbe kerül. Kérdések áradatát szegezik Tomnak, aki mindent megtesz, hogy alapos válaszokat adjon.
Miért szervezi ezt az olvasókört olyanoknak, akiknek nem a holland az anyanyelvük?
Kris: A kiállításon sokféle perspektívát szeretnénk bemutatni a történetünk kapcsán. Más csoportokkal is olvashatnánk, de több csoporttal ez nagyon intenzív feladat. Ebben az olvasókörben az élmények és történetek szélesebb körét tárjuk fel. Inspiráljuk egymást. Az olvasóklub résztvevői, mind NT2-es hallgatók, együtt olvasnak, majd elmesélik egymásnak a saját élettörténetüket, kitérve arra is, hogy egyes dolgok miben hasonlítanak vagy térnek el. Egyúttal az Antwerpenben megélt saját tapasztalataikról is beszélnek. Ezt a történelmi perspektívát rendkívül értékesnek tartom az olvasóklub számára, mivel több összehasonlítási pontot ad a résztvevőknek. Megtudhatják például azt, hogy hogyan álltak a dolgok Antwerpenben 300 évvel ezelőtt a nyomdában és az üzletben. Ezt a tudást összehasonlíthatják azzal, hogy a hazájukban miként álltak a dolgok a múltban és most, illetve összehasonlíthatják a jelenlegi antwerpeni személyes tapasztalataikat. Ez kimondottan tágítja a horizontjukat. Olyan dolgok is feltűnnek nekik, amelyeket egy flamand vagy egy belga nem feltétlenül vesz észre. Egyszer valaki megjegyezte, hogy mindezek a levelek és dokumentumok milyen rendezettek, és milyen gondosan meg vannak őrizve. Azon tűnődött, hogy ez vajon flamand sajátosság lehet-e. Ezen mi magunk is elgondolkodtunk. „Ez tipikusan flamand dolog, vagy sem?”
Hogyan fogja beépíteni a hallgatóktól érkező impulzusokat? Hogyan jelennek majd meg a kiállítás installációiban?
Kris: Nem készülünk különálló füzettel vagy hasonlóval. Már megbeszéltük a múzeum dolgozóival, hogyan fognak kinézni az installációk. Tudjuk, hogy mi a közvetíteni kívánt fő gondolatmenetünk. Tim Van Steenbergen divattervező REantwerp stúdiója a nőket ábrázoló kortárs sziluetteket készít. Aya Sabi írónő hangos történeteket ír a nők életéről a fennmaradt források alapján. A tartalmakat az olvasóklub tagjaitól érkező hozzászólások segítségével választjuk ki, mivel egy ma élő személy vallomását is be akarjuk mutatni. Ennek fényében ma különösen odafigyeltem arra, amit a résztvevők mondtak. Ez ihletet ad, és világossá teszi, hogy mire kell fektetnünk a hangsúlyt. Például a közjegyző ezt írta Anna Maria De Neuf végrendeletében: „(...) mert ezen a földön semmi sem biztosabb a halálnál, és semmi sem bizonytalanabb, mint a halál órája”. Ez a mondat sok hallgatónak felkeltette a figyelmét. Rendkívül költőinek találták, és további beszélgetést és elmélkedést indított el. Aztán megérkezett Tom, aki felvilágosított, hogy a mondat a korabeli közjegyzői gyakorlatban bevett fordulatnak számított, és gyakran szerepelt az akkori végrendeletekben. Ezután a beszélgetés az érthetetlen szakzsargon használatára terelődött. Világossá vált, hogy ez nem csak a modern kor problémája. Ezt a gyakorlatot a kiállítás kurátora, Zanna Van Loon kollégánk is elvégzi. A végén megbeszéljük majd, hogyan tudjuk egybegyúrni a tapasztaltakat. Elsősorban az olvasóklub tagjaitól érkező hozzájárulások alapján fogjuk kiválasztani, hogy mire helyezünk különös hangsúlyt. Mert tudjuk: ha az olvasóklubban hallottunk valamit, az emberek azt fontosnak tartják...
Az olvasóklub évente kétszer indul, szeptemberben és januárban. Kris nem az egyetlen gyakorlatvezető. A CVO Encora munkatársaira, Sven Peeters-re és Željka Balentović-ra szintén számíthat, akik hozzáértő és tapasztalt gyakorlatvezetők. Az olvasóklubot annak idején Željka alapította, és úgy ismeri, mint senki más. Nélkülözhetetlen Tom Eerkens, a múzeumi archívum projektmunkatársának tevékenysége is. Az ő feladata elvégezni a teljes kutatást, felvázolni a történelmi kontextust, elkészíteni az átiratokat és a szójegyzékeket, és gondoskodni arról, hogy az eredeti dokumentumok gondosan ki legyenek helyezve az olvasóteremben az asztalra a foglalkozás megkezdése előtt. A háttérben maradva hallgatja a hallgatók záporozó kérdéseit, melyekre mindig készen áll a válasszal. És ha valamit esetleg nem tud, egyenesen beismeri. A múlt – szerencsére – még mindig őriz néhány titkot. A beszélgetésben ezúttal Sylke, a múzeumban szakmai gyakorlatot teljesítő, frízföldi holland diáklány is részt vesz. A hallgatók nagyra értékelik a Hollandia távoli északi részéből származó társuk közreműködését. Ezenkívül ott vannak még az önkéntesek, Fré és Eliane is. Fré rendezett jegyzeteket készít minden ötletről, amit a hallgatók megosztanak. Ezenkívül gondoskodik arról is, hogy a szünetben a résztvevők kávét, teát és elmaradhatatlan sütiket fogyaszthassanak. Eliane mindent feljegyez az olvasóklub blogjához. Fré beszámolója gazdag forrást jelent majd, amelyből válogatni lehet a szeptemberi kiállításra. És ki tudja, írásait talán 300 év múlva egy akkori olvasóklub résztvevői fogják majd alaposan vizsgálni és tanulmányozni.
Az olvasóklubot egykor Željka Balentović alapította. Nagyon jól ismeri a hallgatókat, és vezeti őket az olvasási foglalkozásokon.
Egy hallgató, Sandra, Anna Maria de Neuf végrendeletének egy részletét olvassa fel hangosan.
TOVÁBBI EGYEDÜLÁLLÓ LEHETŐSÉGEK
Az Encora felnőttképzési központ egy hatalmas központ Antwerpenben, ahol több mint 200, holland mint második nyelvet oktató kolléga évente több mint 8000 diákkal foglalkozik. Kollégáikkal együtt Sven és Željka folyamatosan keresik az „egyedülálló lehetőségeket” a holland nyelv tanulására. Ez lehet múzeumlátogatás, idegenvezetéses városnéző séta, előadás, szerzői látogatás, játékest az iskolai könyvtárban vagy a nyitott tanulási központban, vagy egyéb szabadtéri tevékenység. Ezek mind lehetőséget kínálnak arra, hogy a diákokkal kimenjenek a szabadba, és kifejezetten gyakorlatorientáltan tanuljanak hollandul.
Sven: Erősen hiszek iskolánkban és annak fontosságában. Kollégáimmal a legjobb és leginkább inspiráló lehetőségeket szeretnénk kínálni diákjainknak a holland nyelv gyakorlására, legyen szó beszédről vagy írásról. Mindezek megvalósításához sok improvizációra és szervezésre van szükség. De szeretem csinálni, mivel a munkámnak élek. Ezért folyamatosan keresek izgalmas nyelvgyakorlási lehetőségeket a hallgatóink számára. Például NT2-es csoportjainkkal már ingyen látogathatjuk a városi múzeumokat. Az antwerpeni felnőttoktatási központok nyelvi támogatói ezenkívül több idegenvezetővel is együttműködnek, akik csoportjainkat körbevezetik Antwerpen „monumentális templomaiban”. Ez a program tényleg népszerű, mivel nagyon sokat lehet tanulni a város történelméről, mindenféle vallásról, valamint a helyi és távoli kultúrákról. Ezenkívül számos további lehetőség akad a holland beszéd vagy olvasás gyakorlására. Itt vannak például a táblák a templomokban arról, hogy mit szabad és mit nem. Ennek példájára fel lehet tenni a kérdést a hallgatóknak, hogy mit szabad és mit nem az otthonukban.
NYELVI SZAKMAI GYAKORLATOK
Nyelvi szakmai gyakorlatokat is kínálunk. Ehhez az első lépésben felmérjük a diákjaink készségeit. A felmérés eredménye alapján választjuk ki számukra a helyet, ahol szakmai gyakorlatot teljesíthetnek. Ha valaki például kiválóan ért a virágkötészethez, akkor egy virágboltban keresünk számára gyakorlati lehetőséget. Ezzel szemben más diákokat például művelődési központokba vagy pékségekbe közvetítünk ki.
TEREPI NYELVGYAKORLATOK
Minden péntek délután „terepi nyelvgyakorlatra” viszem a diákjaimat a városba. Ilyenkor sétálunk egyet, és meglátogatunk egy múzeumot vagy egy kiállítást. Igyekszem újat mutatni nekik. Lehetőleg olyan helyeket választok, ahová egyébként a diákjaink nem jutnának el. Látogatásaink színhelye volt például a deurne-i VolXmuseum. Itt betekintést kaphattunk a 19. századi antwerpeni lakosok életébe. Meglátogattuk a Trópusi Intézetet is, egy gyarmati séta egyik állomásaként. Tavaly még egy könyv is megjelent a nyelvi kirándulásokról „Régi város, új szemek” címmel, az Erfgoed Lab Antwerp közreműködésével. A könyv tíz hallgató és két bevándorló hátterű tanár története alapján készült. Arról írnak, hogyan tekintenek a városra, illetve annak történelmére, szokásaira és lakóira a saját szemszögükből és a saját vonatkoztatási rendszereik alapján. A szövegek nemcsak hollandul, hanem a szerzők anyanyelvén is olvashatók, azaz spanyolul, oroszul, kínaiul, törökül és így tovább. A „városi krónikán” végzett közös munka az elképzelhető legjobb nyelvgyakorlásnak bizonyult. Hallgató-szerzőink igazán kitettek magukért. Rendkívül büszkék voltak a végeredményre! Antwerpen városa lelkesen fogadta a kezdeményezést, mivel ez volt az első olyan városi krónika, amelyet újonnan érkezettek írtak. Még egy újságíró is interjút készített velünk a projekt kapcsán.
SZÍNHÁZÓRA
A színházórán Sabine kolléganőnk a hallgatókat színházi előadásokra viszi, amelyeket utána meg is beszélnek.
SZÍVHEZ SZÓLÓ MŰHELY
További együttműködéseken is dolgozunk. Ilyen például az, amelyet a merksemi akadémiával közösen viszünk. Az akadémiának van egy tágas tere a Park Spoor Noord környékén, ahol „szívhez szóló műhely” szervezését tervezi. Jelenleg ez a hely elsősorban iskola utáni gyermekfelügyeletre használatos. Sok hallgatónk él ezen a környéken, és a központunknak is van ott egy campusa. Egy kísérleti projekt keretében szeretnénk meglátogatni a szívhez szóló műhelyt hallgatóink egy érdeklődő csoportjával, és megmutatni nekik, hogyan tudnak kreatívan tevékenykedni a saját környékükön. És természetesen ez számos lehetőséget kínál a holland nyelv gyakorlására, mert ott sok anyanyelvi beszélővel találkoznak majd. Ezt a célt mindig szem előtt tartjuk. A másik ok, amiért együttműködésre törekszünk az akadémiákkal az, hogy hallgatóink rengeteg készséget hoztak magukkal a hazájukból, de nem mindig tudják azokat itt hasznosítani, vagy nem tudják, hova forduljanak. Az akadémiák létezéséről általában nincs tudomásuk. Ez egy újabb példa arra, hogyan igyekszünk az embereket és készségeiket a megfelelő helyre eljuttatni.
CITY HOSTS
Nemrégiben tudomást szereztem a City Hosts projektről. Olyanok közreműködését keresik, akik szívesen közelítenek meg másokat, és igazítják útba a városban. Rögtön arra gondoltam, hogy milyen kiváló lehetőség ez a hallgatóinknak. Ezért dolgozom egy célirányos csoport kialakításán. Ezúttal is Željka kolléganőm segít megtalálni a megfelelő hallgatókat.
ERASMUS+ CSEREPROGRAM
Az Erasmus+ csereprojektünkre szintén különösen büszke vagyok. Igazi nemzetközi kaland volt, amikor NT2-es hallgatóinkkal csereprogramot folytattunk a Trieszti Egyetem Scuola per Interpreti tolmácsképző iskolájában hollandul tanulókkal. Az egyik hallgatónk még egy különleges bélyeget is tervezett a csereutazásra. Az utazásról fotókönyvet is kiadtunk. Az Encora NT2-es hallgatói számos különböző Erasmus+ projektben vesznek részt, például csoportos kirándulásokon, munkahelyi tapasztalatcserén és külföldi kollégáink által tartott vendégelőadásokon. Emellett sokan csatlakoznak az Encorához külföldről – például azért, mert kifejezetten a nyitott osztályok iránt érdeklődnek.
AZ ANTWERPENI AP EGYETEM
Egy másik fontos projekt az antwerpeni AP egyetem tanárképzési programjával együttműködésben fut. Ebben a programban olyan tanárok vesznek részt, akik hamarosan rendkívül változatos összetételű osztályokat fognak tanítani Antwerpenben. A kommunikáció és egymás megértése nem megy mindig könnyen, főleg friss diplomásként. Ennek jegyében hallgatók egy csoportját összekapcsoltuk NT2-es diákjainkkal, hogy jobban megismerjék egymást. Már számos tevékenységben vettek részt együtt. Ezáltal nőtt a kölcsönös bizalom és megértés, és fokozatosan megbarátkoztak egymással.
„ÍRÁSMÓDOK”
Egy másik együttműködés a kreatív írás terén valósult meg, a Nagy Nemzeti Diktálás utódjaként működő „Írásmódok” esetében. Több videón is dolgozunk, amelyekben hallgatóink eredeti, vicces és érdekes módon mutatják be, hogyan használják a holland nyelvet. Szeretnénk, ha néhány hallgató felszólalhatna könyvtárunkban, majd később a nagy permekei városi könyvtárban is.
Sven: Egyik álmom egy professzionális öregdiák-hálózat elindítása. Itt van például Noriko, egy japán származású egykori hallgató, aki jelenleg egy harcművészetekkel foglalkozó kiállításon dolgozik a MAS-ban, és sok kapcsolatot alakított ki. Nemrég egy kínai hallgató, Hong végigvezetett minket a Red Star Line Múzeumon. Egy másik volt hallgatónk, Tawfeek mára saját edzőtermet nyitott. Véleményem szerint ezeket a tapasztalt szakembereket a jelenlegi hallgatóinkkal összekapcsolva inspirálhatjuk arra, hogy eszmét cseréljenek az ambíciókról, tapasztalatokról, készségekről és munkalehetőségekről.
