Szerző: dr. Visztenvelt Andrea, munka-pályatanácsadó

Amennyiben a felnőtt célcsoportok életpályaépítési folyamatainak tükrében vizsgáljuk a fogalmat, akkor a hazai pályatanácsadási modell kulcsfogalmait szükséges körül járnunk, melyek az öndefiníció tartalmi elemeit megadják. A pályavitel, karrier szempontjából az alábbi négy elemnek van kiemelt szerepe: érdeklődés, képességek, munkaértékek és munkamód. Ha ezen fogalmak mentén az egyén tisztában van saját jellegzetességeivel, úgy a karrierépítése, karriermódosítási folyamata is sikeres lesz, kevésbe lesznek jellemzők a döntési nehézségek, elakadások.

Az érdeklődés olyan személyiségtulajdonságunk, amely segítségével kiválasztjuk környezetünkből a számunkra jelentős dolgokat, tárgyakat, embereket. Az érdeklődés érzelemmel telített odafordulás valamihez, amely során a személyiség "saját ízlése szerint" értékesnek ismeri el az adott tárgyat, témát, dolgot. Csirszka János könyvében (1966) a következő definíciót olvashatjuk: "Az érdeklődésen a személyiség érzelemmel telített tartalmi irányulását értjük, amely szubjektív értékkel látja el a tárgyat, amelyre irányul. Olyan fénycsóvának lehet tekinteni, amely a valóság kisebb-nagyobb részére, tárgyaira esik, és azokat megvilágítja, köztük és a személyiség között bizonyos kapcsolatot létesít. Ez lehet spontán keletkezett odafordulás, és lehet szándékosan irányított.” A szerző tehát aktív szerepet tulajdonít az érdeklődés létrejöttében a személyiségnek, kölcsönhatást feltételezve az érdeklődő személy és az érdeklődés tárgya között, szemben azokkal a korábbi nézetekkel, melyek szerint a tárgy jellemzői határozzák meg egyértelműen az érdeklődés kialakulását. Hasonlóképp gondolkodik a pszichológus az érdeklődés tartóssá válásának folyamatáról is, melyet külső vagy belső irányítottság révén egyaránt kialakíthatónak vél. 

Az érdeklődéstől megkülönböztetjük a kíváncsiságot, amelyben van valami tárgyra irányuló, azonban kevésbé mély és viszonylag múlékony ez a folyamat, és nem is szükségszerűen következik a résztvevő pozíció a kíváncsiságból. Érdeklődéshez hasonló jelenség a beállítottság is, amely elsősorban diszpozíció jellegével tűnik ki, itt az érzelmi és törekvési funkciók dominanciája figyelhető meg. Az érdeklődésben a megismerő funkció elsődleges az érzelmi és törekvési funkciók mellett. 

Az érdeklődés tartalma, irányultsága és terjedelme szoros kapcsolatban áll a személyiség társadalomban elfoglalt szerepével. Az érdeklődés irányultsága az, amely elsősorban meghatározza az értékét.  Elmondható, hogy az igazán fejlett személyiség általában széleskörű és sokoldalú érdeklődéssel rendelkezik, s ennek megfelelőn nagyfokú tájékozottságra is tesz szert az élet különböző területein. A legáltalánosabb érdeklődési körök az alábbiak: életfenntartás, család, munka, szórakozás, művészetek, társas kapcsolatok.

Az egyes érdeklődési körök általában nem határolódnak el élesen. A tárgy iránti érdeklődésünk lehet teljesen semleges, avagy közömbös –ha egyáltalán nem kelti fel érdeklődésünket –, de érdeklődésünknek lehet pozitív vagy negatív pólusa is. Az önismereti munkában ennek a személyiségjellemzőnek már a fiatal korban nagy szerepe van, hiszen a pályaválasztásban, az iskolai, tanulási folyamatban is lényeges tényező, de a felnőttek önismeretének a foglalkoztatással, munkavállalással összefüggésben is meghatározó összetevői ismertek.

A felnőtt célcsoportok esetében a másik lényeges személyiségjellemző a képesség, mely a munkavállalás témakörében vitathatatlanul jelen van.

A képesség fogalma magában foglalja az eredményes tevékenység belső feltételeit, a mozgósítható belső erők összességét. A képesség mindig egy tevékenység eredményes műveléséhez szükséges tudást, valamint a személyiségjegyek együttesét jelenti. A képességek teljesítményben nyilvánulnak meg, tehát úgy tekinthetjük őket, mint a teljesítőképességet, vagyis egy adott tevékenységhez szükséges képességeken a személyiség azon sajátosságainak összességét értjük, amely biztosítja a jó eredmények elérését. A képességek nemkülönben a készségek, jártasságok is csak célra irányuló tevékenység eredményeként alakulnak ki, egymástól különbözőképpen fejlődnek. Az eltérések az egyéni képességek különbözőségében rejlenek. A képességek kialakulásában elsődlegesek az adottságok, mint örökölt tulajdonságok, hiszen ezekre támaszkodva alakulnak az egyén képességei az állandó gyakorlás eredményeképpen. Mivel az adottságok egyénenként eltérőek, a fejlesztő tevékenységek hatására a képességek eltérő szintje fejlődik ki minden embernél. A képességek kifejlődésében az öröklődés mellett nagy szerepet játszik a környezet és a nevelés, mivel a képességek csak gyakorlás útján fejlődnek, tehát a kedvező, támogató környezetnek magában kell foglalnia az állandó gyakorlás lehetőségét is, ennek hiányában a diszpozíciók nem kerülhetnek felszínre, nem fejleszthetők. A képességek másik fontos jellegzetessége a kompenzatórikusság, ami azt jelenti, hogy egy-egy kevésbe fejlett képesség másik képességgel kiegészíthető, támogatható, így az adott tevékenység sikeres megvalósítása ugyanolyan minőségben realizálható, csak éppen más képességek mozgósításával. Az egyéni képességek vizsgálatára többféle módszer áll rendelkezésünkre, önismereti kérdőívek, az adott aktivitás megfigyelése, kipróbálása hozzásegítheti az egyént ahhoz, hogy felmérje saját képességeit. 

Források:

1. Csirszka, J.: (1966) Pályalélektan Gondolat Kiadó, Budapest