Kép: Freepik

Szerző: Prof. dr. Németh Erzsébet, szociálpszichológus

Anyagi helyzetünket jelentősen befolyásolja, hogy a sikereinket vagy kudarcainkat külső vagy belső okokkal magyarázzuk. Például az anyagi nehézségeinket külső okkal „nincs szerencsém”, vagy belső okkal „rosszul döntöttem” magyarázzuk.

Hankiss Elemér szerint ez egy társadalmi csapda „A külső-belső kontroll dominanciája jelentősen befolyásolja, hogy az egyén vagy közösség kitől várja segítséget. Megfigyelhető, hogy a hátrányos helyzetű személyek/közösségek hajlamosabbak a külső kontrollosságra. Életszínvonaluk javulását a segélyektől, támogatástól várják, ugyanakkor a segélyek elérhetősége közrejátszik a külső kontrollos attitűd erősödésében”.

Érdemes megfigyelni a különböző kultúrák, nemzetek, társadalmi csoportok narratíváit ebből a szempontból.

Békés megyei gazda:

„…rengeteg a pocok és borzasztó kárt csinálnak. Kéne már valakinek csinálni valamit.”

A második tanulságos eset: Egy bangladesi piaci árus panaszkodik egy kulturális antropológiával foglalkozó TV műsorban:

„Nagyon nem megy jól az üzlet. Rengeteg eső esett, és a standom előtt hatalmas pocsolya keletkezett. Így aztán nemigen jönnek ide a vevők. Kellene már csinálni valakinek valamit, de senki nem segít rajtunk”.

Egy másik hasonló, de Kongóban felvett műsorban menekültek beszélnek arról, hogy mi a legfőbb problémájuk. A megszólalók szörnyű traumán mentek keresztül, elveszették javaikat, családtagjaikat. A műsorvezető kérdésére, miszerint mi a legnagyobb problémájuk azt válaszolják, hogy „A legrosszabb, hogy a kunyhóba beesik az eső, és nem tudunk sehova se menekülni előle.”

A hátrányos helyzetnek vannak tehát fokozatai: a békési gazda, a bangladesi piaci árus, a kongói menekült eltérő mértékben van hátrányos helyzetben. Ugyanakkor a narratívákat elemezve, megállapíthatjuk, hogy külső kontrollos attitűd szintén hasonló fokozatokat mutat: a földemen a kártevő irtását, a standom előtt a pocsolya betemetését, a kunyhóm befedését másoktól várni eltérő mértékű külső kontrollos várakozás.

Témánk szempontjából nagy jelentősége van egy hazai kutatásnak. Németh Erzsébet és munkatársai egy 36 kérdésből álló pénzügyi személyiségtesztet fejlesztettek ki, majd a kapott eredmények elemzésével azt vizsgálták, hogy a magyar társadalomban milyen tipikus pénzügyi személyiségtípusok határozhatók meg, illetve az egyes személyiségtípusokat milyen pénzügyi szokások és attitűdök jellemzik. Ezen kívül az egyének eladósodását befolyásoló személyiségjegyek és viselkedésminták azonosítását végezték el. Eredményeik szerint az eladósodottság elkerülése szempontjából kulcsfontosságú a megtakarítás (ez nem meglepő), meglepetést okozott viszont, hogy a túlzott eladósodás szempontjából a legfontosabb veszélyeztető tényező a szerencsére való hagyatkozás, vagyis azok, akik arra a kérdésre, hogy „Nyomasztóan sok az adósságom” magas pontszámot adtak, szintén magas pontszámot adtak arra a kérdésre, hogy „Szeretem kipróbálni a szerencsémet”. A szerencsejátékok egyrészt egyfajta külső kontroll vezéreltségre utalnak, ami azt jelenti, hogy az egyén a sikert külső erők függvényének, a szerencsének, véletlennek tulajdonítja. A szerencsére való támaszkodás egyfajta védekező mechanizmus lehet az eladósodott személyeknél, hiszen a sikert, vagy jelen esetben a kudarcot így az egyén nem saját viselkedése eredményeként értékeli. A szerencsejáték és az adósság kapcsolata fordítva is működhet: a szerencsejátékok hosszú távon mindig veszteségesek, sok embernél függőséget okoznak, így hozzájárulhatnak az eladósodásához. 

Azok az emberek, akik külső kontrollosként nem képesek saját lehetőségeik felismerésére, akik sikereiket és kudarcaikat a véletlennek, a szerencsének, vagy mások jó vagy rosszindulatának tulajdonítják, kevésbé képesek tenni valamit saját sorsuk jobbra fordításáért, azt hajlamosak másoktól, az államtól várni. A jelenség tehát egyfajta circulus vitiosus-ként egymást erősítő negatív folyamatként írható le.

Mit tehetünk a belső kontrollos attitűd erősítése érdekében? Először is meg kell tanulnunk, hogy reális és elérhető célokat tűzzünk ki. Így saját erőfeszítésünk hatására sikereket érhetünk el, ami erősíti a belső kontroll attitűdöt, már csak azért is, mert a sikereinket szívesebben tulajdonítjuk saját magunknak. Ezután egyre nehezebb, de mindig kis erőfeszítéssel reálisan teljesíthető feladatok állíthatunk magunk elé. Ranschburg Jenő (neves gyermekpszichológus, egyik kedvenc tanárom) azt tanította „Úgy kell a gyerekek számára a feladatokat kiválasztani, hogy azt lábujjhegyre állva sikeresen végre tudják hajtani” és ez igaz a felnőttekre is.

A másik társadalmi szinten is érvényes tanács, hogy az embereket abban kell segíteni, hogy a maguk erejét is felhasználva boldoguljanak. Elismerve a jó szándékú segítség nemességét, akkor segítünk hosszú távon, ha a támogatást valamilyen, a személytől elvárható erőfeszítéshez kötjük, például a gyermektámogatásokat a gyermek iskolába/óvodába járatásához, segély helyett munkát kínálunk, vagy valamilyen tanfolyam elvégzését kérjük. A saját erejéből boldoguló emberek életminősége jobb, kevésbé ellenségesek és elégedetlenek, magasabb az önbecsülésük, nagyobb az önbizalmuk jobb a megküzdő képességük. Ez pedig mind egyéni mind társadalmi szinten rendkívül előnyös.

A pénzügyi személyiségteszt eredményeiről és ezek mentén meghatározott pénzügyi személyiségtípusokról Zsótér Boglárka – Németh Erzsébet – Béres Dániel nevével fémjelzett „ A pénzügyi kultúra személyiség-, attitűd- és viselkedésbeli komponensei” összehasonlító elemzésében olvashat.