Kép: Adobe Stock 498528632

Sven Bölte Stockholmban dolgozik a Jobbra Fisk NFP (Egészséges Munkahely Neurodevelopmentális Állapotokkal) projekten. A szakirodalom szisztematikus áttekintését követően megállapította, hogy kevés olyan kutatást publikáltak, ami a neurodiverz személyek munkahelyi beilleszkedésével, beválásával, jóllétével kapcsolatos lenne. A kutatócsoport pályaorientációs tanácsadói továbbá aggályaikat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy check-list-eket készítsenek a neurodivergenseknek nyújtandó pályatanácsadásról, mivel attól tartottak, hogy ez csökkentené a tanácsadási folyamat egyénre szabottságát. Bölte ugyanakkor amellett érvel, hogy ezek a check-list-ek számos területen növelték már az ellátások biztonságosságát, kapaszkodót nyújthatnak a szakembereknek és segítik azt, hogy ne hagyjunk figyelmen kívül fontos témákat vagy szempontokat.

Bölte az alábbi szempontokat ajánlja autizmusban érintettek karriertanácsadására vonatkozóan, amely tanácsok azonban általánosan is alkalmazhatók neurodiverz kliensek esetén:

• Fókuszáljunk a pozitívumokra, erősségekre, lehetőségekre! Térképezzük fel a kliens erősségeit, érdeklődését, mérjük fel, milyen lenne az a munkahelyi környezet, ahol jól tudna működni, és vizsgáljuk meg, melyek azok a karrierutak, amik ennek megfelelnek. Ez természetesen nem lesz könnyű, fel kell térképezni a bevonható külső erőforrásokat is (pl. egyetemi, munkahelyi mentorok, stb.).

• Segítséget kell nyújtani abban, a kliens hogyan ossza majd meg munkahelyén diagnózisát, hogyan kommunikáljon erről főnökével, munkatársaival. Ez egy elhanyagolt terület a tanácsadáson általában, pedig fontos, hogy ne a munkahelyi kritikákra reagálva ossza meg diagnózisát a neurodivergens személy, mert az akkor kifogáskeresésnek fog tűnni a főnök és a kollégák előtt is. Ha már a munkaviszony elején lehet beszélni ezekről a témákról, akkor sok nehézség ki sem alakul, megelőzhetők bizonyos helyzetek.

• A tanulmányok szerint autizmussal élő személyek különféle területeken dolgoznak. Arányuk felülreprezentált műszaki, természettudományos, oktatási, kulturális, gazdasági területen, az építészet területén és a nyersanyag termelésben, emellett pedig alulreprezentált a turizmus, sales és szolgáltatások területén. 

• Autizmus esetén kérdéses lehet a munkahelyi beválás, ha a munka magas társasági és kommunikációs terhet jelent, ha strukturálatlan, kaotikus, kiszámíthatatlan, ha sok a különféle inger (hangos, villogó fények, erős szagok vannak, stb.), ha kognitív rugalmasságra van szükség, ha sokat kell csapatban dolgozni, vagy ha nem körülhatároltak a munkafeladatok. Ezek azonban az átlagra vonatkoznak, az egyes autizmussal élő személyeket természetesen egyénileg kell megvizsgálni.

• A munkatapasztalat hiánya általában az egyik legnagyobb probléma az autizmussal élők elhelyezkedése kapcsán. Ezt segítheti, ha először védett munkahelyen kezdenek dolgozni, innen könnyebb lehet kilépni a versenyszférába.

• A tanácsadásnak ki kell térnie arra, hogy segítse az adott oktatási intézménybe vagy munkahelyre való belépést, hogy az a környezet kiszámítható legyen majd a kliens számára: meg kell ismernie az intézmény írott és íratlan szabályait, szokásait, hogy aztán tájékozódni tudjon ott. Ez a folyamat sok időt igénybe vehet. Meg kell vizsgálni azt is, a választott munkahely mennyire inkluzív, akár szemléletében (meg lehet-e osztani a diagnózist, az elfogadásra talál-e), akár a fizikai környezetet figyelembe véve.

• A karrierrel kapcsolatos váltások különös nehézséget okozhatnak az autizmusban érintetteknek, ezekben az életszakaszokban nagyon fontos a személyre szabott támogatás, mentorálás. 

Bölte szempontjait kiegészítve van még néhány szempont, amit a tanácsadás során mindenképp érdemes figyelembe venni. Először is nagyon fontos, hogy magát a tanácsadást olyanná alakítsuk, amiben a neurodiverz kliens komfortosan van jelen. Ez jelenti azt is, hogy ügyelünk arra, hogy a tanácsadás helyszíne kellemes fizikai környezetet biztosítson – ne legyen túl zsúfolt, ne legyen benne sok olyan dolog, ami elvonja a figyelmet. Lehetőleg legyen minél csendesebb, a világítás legyen kellemes, szabályozható, ne legyenek intenzív illatok, legyenek kényelmesek az ülőhelyek. 

Ha elfogadjuk azt az alapelvet a neurdiverz személyekkel (különösen az autistákkal kapcsolatban), hogy ők nem rosszabbul kommunikálnak mint a neurotipikusok, hanem másképp, akkor elkezdhetünk figyelni, hogy megpróbáljuk kommunikációnkat mi is alakítani. Beszéljünk kellemes hangerővel, nem túl gyors tempóban, kerüljük a kétértelműségeket, fogalmazzunk nyílt, direkt módon. A kliens érzelmi állapotaira inkább kérdezzünk rá, semmint feltételezzük, hogy bizonyára valamilyen módon érzett egy adott helyzetben, ahogy mi, neurotipikusként éreztünk volna. Metakommunikációnkat csökkentsük, gesztikuláljunk kevésbé, mivel a kezek, arcizmok mozgása is elvonhatja a figyelmet a verbális tartalomról.

Nagyon sok neurdiverz személy számára nehéz a beszéd követése, így mindenképp hasznos, ha a tanácsadás során strukturáltan haladunk a témákkal és a fő pontokat egy mindkettőnk számára látható módon meg is jelenítjük (leírjuk). Szerencsés, ha már a tanácsadás elején felvázoljuk a várható folyamatot és mindig hivatkozunk rá, hogy most ebben hol tartunk. A legtöbb neurodiverz állapot esetén problémát okoz egy hosszabb távú célhoz vezető út megtervezése, a feladat részekre bontása, a motiváció fenntartása a folyamat során. Ezért fontos, hogy ezekkel a kliensekkel nagyon sok időt szenteljünk annak, hogy lépésekre bontva megtervezzük az aktuális feladatokat a pályaorientáció adott szakaszában (például felkészülés az érettségire, jelentkezéssel kapcsolatos feladatok, stb.). Ha sikerül jól átlátható, jól ütemezett tervet készíteni, az segíthet az ADHD-ra nagyon jellemző halogatás megelőzésében is, vagy az autizmusban érintetteket segíti abban, hogy a változás így kiszámíthatóbb, következésképp kevésbé szorongáskeltő lehessen.

Nagyon sokat tudunk lendíteni kliensünk megküzdési képességén, ha részletesen feltérképezzük erősségeit, kompetenciáit, ha nehézségei számára magyarázati keretet tudunk biztosítani (az eltérő idegrendszeri működés bemutatása révén) és ha bizonyos nehézségekre megoldási módokat is tudunk mutatni. Ez már túlmutathat a pályatanácsadás keretein, de javasolhatunk bizonyos területeken további fejlesztést (pl. szociális készségfejlesztés, time management, stb.).

A pályaorientációs tanácsadók feladata nagyon sokrétű. Képben kell lenni a személy megismerésének módjai mellett a munka világával, az elérhető foglalkozásokkal, a munkaerőpiaci trendekkel. Ha pedig neurodiverz kliensekkel dolgozunk, akkor erről a működésmódról is minél elmélyültebb tudásra szükséges szert tennünk. A sok befektetett energia azonban megtérül, amikor megéljük saját hatékonyságunkat, hogy ténylegesen megértettük, mire van kliensünknek szüksége és segítséget tudtunk nyújtani abban, hogyan tudja azt elérni.

Bölte, S. (2021) “We believe in good jobs, fair jobs, dignifying jobs that give you a good sense of identity”: Career and job guidance counseling in autism. In. Autism, Vol. 25, Issue 4.