A formális, iskolarendszerű oktatás gyakran létfontosságú a képzéseken és programokon való részvétel biztosításához, valamint az első lépések megtételéhez a munkába állás és a karrier elindítása terén. Az emberek azonban az informális tanulási tapasztalatok révén értékes tudásra és készségekre tesznek szert, amelyek tartós hatással lehetnek az életükre. Ez a blogbejegyzés azt vizsgálja, hogy az oktatási intézményeknek és a munkáltatóknak nagyobb figyelmet kellene-e fordítaniuk az informális tanulásra a jelentkezők mérlegelése során, valamint összehasonlítja a két különböző tanulási folyamatot.

Senki sem tagadhatja, hogy a formális oktatás rendkívül hasznos a sikerhez. Tudjuk, hogy az oktatás a legjobb fegyver a szegénység ellen, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy munkát szerezzenek és egészségesebb életmódot folytassanak. Azonban azt sem tagadhatjuk, hogy egyes emberek nem reagálnak jól a formális keretek között zajló oktatásra. Ez lehet amiatt, hogy problémás számukra a tekintély elfogadása, hogy nem elég magabiztosak a foglalkozáson való felszólaláshoz, vagy hogy nem találnak a készégeiknek, illetve az érdeklődési körüknek megfelelő képzést vagy programot. Naivitás és tudatlanság azt feltételezni, hogy ezek az emberek rosszabb képességűek, mint mások – sokan egyszerűen csak jobban reagálnak a másfajta tanulási környezetekre. Még ha az emberek jól kialakított formális oktatásban részesülnek is, előfordulhat, hogy az élet más területein – akár például az idősebb generációktól átörökített tudás vagy a baráti kapcsolatok révén – megszerzett ismeretek hasznosabbak számukra, mint bármi, amit az iskolában tanultak. Ezért érdemes megvitatni, hogy az informális tanulás több előnnyel jár-e, mint a formális oktatás. 
 

Informális tanulás kontra formális tanulás

Az életben való érvényesüléshez mindig is fontos volt a formális, iskolarendszerű oktatás – az oktatási intézmények és a munkáltatók a szakképzettség alapján mérik fel az ember szellemi képességeit és elkötelezettségét egy adott téma iránt. Az, hogy egy diák mit tanult a középiskolában, hatással van arra, hogy mit tanulhat a főiskolán, illetve egyetemen. Ugyanez elmondható a foglalkoztatásra és a pályaválasztásra vonatkozóan is – egy újságírót felvenni szándékozó munkáltató nem olyan embert keres, aki matematikai háttérrel rendelkezik. A képesítése egyértelműen bizonyítja az érintett tudását és készségeit.

Az informális tanulást ugyan nehezebb bizonyítani, de még a munkaerőpiacon is gyakran az interjúk fontos részét képezi. Az interjúztatók kérdéseket tehetnek fel az illető személyes érdeklődési köréről, a legnagyobb kihívásokról, amelyekkel megbirkózott, és akár arról is, hogy ki gyakorolta a legnagyobb hatást az interjúalany életére. Ezek a tapasztalatok könnyen származhatnak inkább az informális tanulási folyamatból, mintsem a formálisból, és ezeket a kérdéseket azért teszik fel, hogy megismerjék az illető személyiségét.

A munkáltatóknak a képesítések helyett inkább a humán készségekre kellene figyelniük?

A munkáltatók feltétlenül figyelmet fordítanak a humán készségekre, például a kommunikációs és szociális készségekre, az érzelmi intelligenciára és a személyiségjegyekre. Ezeket az állásra pályázók gyakran érintik is a motivációs levelükben, mivel tisztában vannak azzal, hogy ezek fontos szempontok az adott munkakör betöltésére való alkalmasságuk megítélése során. Ennek ellenére az álláspályázat következő körbe való továbbjutása szempontjából gyakran a képesítést tartják a legfontosabbnak. Ez persze érthető, és korábban már érintettük is ezt a témát a matematika/újságírás példájánál. Az emberek azonban életük bármely szakaszában módosíthatnak pályát, és számos különböző munkakörben bizonyíthatják, hogy kiválóan képesek azokat ellátni.

Ez felveti a kérdést, hogy a munkáltatóknak és az oktatási intézményeknek nem kellene-e a formális oktatás helyett inkább az informális tanulási tapasztalatokra összpontosítaniuk. Sok készség átvihető, és gyakran a humán készségek a legjobban átvihetők. Természetesen a formális oktatási környezet is lehetővé teszi a humán készségek fejlesztését, de naivitás azt állítani, hogy jobban hozzájárul ehhez, mint az informális tanulási tapasztalatok. Az iskolán kívüli társas kapcsolatok során gyakran elsajátítunk olyan készségeket, mint az érzelmi intelligencia és a jó kommunikáció. A csapatmunkát elsajátíthatjuk a családunknak és a barátainknak nyújtott segítség révén. 
 

Mi a legértékesebb dolog, amit az emberek megtanulnak az életben?

Ezen a ponton megkérdeztük az embereket, hogy mi a legértékesebb dolog, amit valaha tanultak. Nem mondtuk el nekik, hogy a válaszaik a formális/informális tanulással kapcsolatos érvként fognak funkcionálni, arra kértük őket, hogy egyszerűen csak mondják el, mi az a legértékesebb tudás, amelyet az életük során szereztek. A következő válaszokat adták:

„Soha ne feledkezz meg a számláidról.”

„Shakespeare túlértékelt.”

„Ne hazardírozz – ragaszkodj ahhoz, amid van.”

„Ha nem tudsz nagy dolgokat tenni, tegyél kis dolgokat nagyszerűen.”

„A dolgok szuper törékenyek lehetnek – ha csak lazulsz, és nem választod ki aktívan, hogy mit akarsz az életben, nagyon gyorsan rosszul sülhetnek el. Gondolj az életedre úgy, mint egy télikertre.”

Úgy tűnik, hogy a legtöbb ilyen válasz informális módon szerzett tanulság. Soha ne becsüljük alá az informális tanulás erejét és a tanuló életére gyakorolt hatását!