A neurodiverzitás fogalma az 1990-es években jelent meg azon nézet alternatívájaként, hogy az eltérő idegrendszeri működéssel (például autizmussal, hiperaktivitással) élő emberek betegek, fogyatékosok, „nem normálisak”. Magát a kifejezést Judy Singer magyarországi születésű ausztrál szociológus alkotta szakdolgozatában 1998-ban. A szó a görög neuro- (neuron, ideg, húr) és diverzitás, vagyis sokféleség, változatosság szavak összeolvadásából született. A fogalom és mozgalom azt a nézetet igyekezett és igyekszik képviselni, hogy az emberi idegrendszer többféle módon működhet, minden egyes ember idegrendszere különbözik valamennyire, ez adja egyediségünket. Az autista, hiperaktív agy nem egyszerűen „rosszabb”, mint a neurotipikus, vagyis az emberek nagyobb részére jellemző működésű, hanem más, amely más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. A neurodiverzitás egy az interneten szerveződő, autisták érdekvédelmi szervezete által kezdeményezett mozgalom is, melynek célja, hogy a neurodiverz állapotokat az emberi változatosság természetes megnyilvánulásának tekintsék, ne betegségnek, következésképp ezeket az állapotokat nem kell (és nem is lehet) meggyógyítani.

A leggyakoribb állapotok, melyek a neurodiverzitás megnyilvánulásai, az autizmus, figyelemhiányos hiperaktivitás, a tanulási zavarok, a diszpraxia, a Tourette szindróma, a mentális zavar és a szerzett agysérülés.

Ezen állapotokat tehát nem meggyógyítani szükséges, hanem figyelembe venni az eltérő működésből származó előnyöket, erősségeket és hátrányokat, akadályokat az adott kultúrkörnyezetben. Általában elmondható, hogy az életvezetést megnehezítő, az életminőséget rontó tünetek, amik általában ezen állapotok diagnosztikai kritériumai között is szerepelnek, sok esetben nem magának az idegrendszeri állapotnak a szükségszerű megjelenési formái, hanem az eltérő idegrendszeri működés és a neurotipikusok számára berendezett társadalmi környezet ütközésének következményei. A meltdown, autisztikus kiégés, önsértés az autizmusban; az impulzivitás, hangulati instabilitás az ADHD-ban nem törvényszerű következménye ezeknek az idegrendszeri működéseknek, hanem a neurotipikus világhoz és elvárásokhoz való alkalmazkodásnak a nehézségeit tükrözik. 

Bármely fejlesztés, segítés célja ideális esetben tehát nem az, hogy megtanítsuk a neurodivergens személyeknek, hogy működjenek úgy, mintha neurotipikusak lennének, hanem hogy abban segítsük őket, hogyan tudják erősségeiket kihasználni, melyek azok az akadályok, amik leküzdhetők, vagy megkerülhetők, és melyek azok, amiket el kell fogadni korlátként. A pályaválasztási tanácsadás kapcsán is azt igyekszünk majd áttekinteni, milyen információkkal kell rendelkeznie a tanácsadónak, illetve milyen technikai módosításokat szükséges alkalmaznia, ha neurodivergens klienssel dolgozik.   

Először azonban röviden áttekintjük, melyek a leggyakoribb neurokisebbségi típusok.

Nyitó kép: Adobe Stock 587156122

Banner: Adobe Stock 661097957

ARMSTRONG, T. (2015) The myth of the normal brain: embracing neurodiversity (URL: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25901703/). AMA J Ethics. 2015;17(4):348-352. Utolsó letöltés: 2023. 11. 17.

ARMSTRONG, T. (2011) The power of neurodiversity: unleashing the advantages of your differently wired brain. Boston: Da Capo Lifelong Books. 

Hughes JM. (2016) Increasing neurodiversity in disability and social justice advocacy groups. Washington, DC: Autistic Self Advocacy Network. (URL: https://autisticadvocacy.org/wp-content/uploads/2016/06/whitepaper-Incr…). Utolsó letöltés: 2023. 11. 17.

SINGER, J. (2017) Neurodiversity: The Birth of an Idea. Lexington, Kentucky.

WALKER, N. (2014) Neurodiversity: some basic terms and definitions. Blog. (URL: https://neuroqueer.com/neurodiversity-terms-and-definitions/). Utolsó letöltés: 2023.11.17.