chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Platforma electronică pentru educația adulților în Europa

Blog

Kerekasztal beszélgetés „A felnőttek tanulása” címmel - FTH2019

13/02/2020
de Andrea Visztenvelt
Limba: HU

A kerekasztal beszélgetés moderátora Visztenvelt Andrea, emberi erőforrás tanácsadó, egyetemi tanársegéd (Szent István Egyetem) volt. Vendégei Juhász Emese, az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi kampuszának felnőttképzési szakértője és Szabó Attila, projekt menedzser, a hazai és Európai Uniós projektek szakértője.

A program meghívójában is megjelölt témakörök mentén zajlott a beszélgetés, azzal a kiegészítéssel, hogy a résztvevők, a hallgatóság is be lett vonva kismértékben a beszélgetésbe.

 

Az eszmecsere elsősorban a felnőttek pályaorientációjához kapcsolódó szolgáltatásokról, tevékenységekről, eddigi tapasztalatokról folyt, kiemelve annak gyakorlati hasznosságát, valamint a jelenlegi felnőttképzési rendszerben megjelenő lehetőségeket. Mindkét szakértő hosszú idő óta foglalkozik a felnőttoktatással, így releváns képet tudtak adni a mai felnőttoktatás helyzetéről.

 

A pályaorientáció fogalmának tisztázását követően- hagyományos értelemben az a folyamat, mely során az egyén saját igényeinek és képességeinek figyelembevételével, a lehető legszélesebb körű információk birtokában meg tudja határozni azt a pályát/foglalkozást/szakmát, melyet életútja egészén, vagy egy részén szívesen végezne. A modern szemléletmód szerint a pályaorientációs szolgáltatások célja nemcsak a konkrét iskolaválasztás, pályaválasztás támogatása, hanem a személyiség tartós beillesztése a munka világába (NPP, 2018)- a kerekasztal előre tervezett kérdések mentén zajlott.

 

Visztenvelt Andrea első kérdésére, miszerint „Hogyan látják a pályaorientáció és felnőttek tanulásának kapcsolatát? ”, hasonló válaszok érkezetek a szakértőktől.

 

Juhász Emese tapasztalata szerint, amíg a felnőttek pályaorientációja nem lesz része a humánszolgáltatásoknak, addig marad a mai helyzet, ami azt jelenti, hogy a felnőttek nem részesülnek pályaorientációban átképzés előtt. Bár a felnőttképzési törvény keretet biztosít a felnőttképzést kiegészítő tevékenységek között a pályatanácsadás, mint szolgáltatás igénybe vételére, ez a tevékenység nagyon ritkán jelenik meg a gyakorlatban.  Azt látja, hogy kényszer hatására képzik át magukat a felnőttek annak a szakmának az irányába, amellyel a regionális különbségeket is figyelembe véve, a helyi munkaerőpiacon könnyebben, gyorsabban el tudnak helyezkedni. Véleménye szerint adott térségekben maximálisan 4-5 szakmacsoporthoz tartozó átképzésre van lehetőség, ami természetesen nem elégítheti ki a felnőttek tanulási rendszerébe belépő tanulásra motivált személyek egyéni igényeit.

 

E kérdéskör kapcsán fontosnak tartjuk a pályatanácsadás fogalmának tisztázását.

„A munka- és pályatanácsadás célra orientált, problémamegoldó tevékenység, amely személyes kontaktuson keresztül valósul meg a tanácskérő és tanácsadó között. A folyamat célja, hogy egy meghatározott kérdéskör tisztázódjék a tanácsadó segítségével úgy, hogy interperszonális kapcsolatban információáramlás történik. Az információátadás olyan minőségben, olyan interakciókon keresztül valósul meg, ahogyan ezt a tanácskérő igénye meghatározza.” (Szilágyi Klára, 2000)

 

Szabó Attila úgy tapasztalta, hogy körülbelül 4-5%-ban jelenik meg a piacon a felnőttek pályaorientációja a képzésbe való bevonást megelőzően, ami rendkívül alacsony számnak tekintendő.

Természetesen létezik teoretikus módon ez a gyakorlat, hiszen az utóbbi években két, három rendszer már ki lett dolgozva ennek érdekében, de sajnos a felek (munkáltatók, kamara, NSZFH) közötti összhang nem valósult meg, az érdekeltséget nem sikerült kellően elérni. Szabó Attila tapasztalatai szerint a hátrányos helyzetű térségekben különösen nehéz a személyek bevonása a felnőttek képzésébe. Juhász Emese hozzáfűzte még, hogy a felnőtt tanulók között kirívóan alacsony azok száma, akik maguktól, saját érdeklődésük által belső motivációs háttérrel tanulnak tovább. Véleménye, illetve a statisztikák szerint leginkább az a jellemző motiváció, hogy az érettségi után, azok jelentkeznek OKJ képzésre, akiket valamilyen ok következtében (ponthatárok, önköltséges létszámok alacsony száma) nem vettek fel a felsőoktatásba. További hátteret az képvisel, hogy a munkával rendelkező személyeket a munkáltatója iskolázza be, azzal a céllal, hogy munkakörét bővíthesse, szakmai tudása a munkaadói érdekek mentén gyarapodjon. Összefoglalva nem jelenik meg a pályaorientáció, mint humánszolgáltatás.

 

Az ide vonatkozó kérdéseket a 30/2000 GM rendelet a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról vonatkozóan határozza meg a lehetséges támogató szolgáltatásokat. https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=A0000030.GM&targetdate=20160923&printTitle=30/2000.+%28IX.+15.%29+GM+rendelet

 

Mivel a felnőttek képzési folyamataiban legtöbbször jelen van a holisztikus szemlélet, a különböző tudományterületek közötti együttműködés igénye, ezért fontosnak tartottuk azt is, hogy erről szó essen, így a következő kérdéskör az volt, hogy a szakemberek közötti együttműködés milyen, mennyire hatékony egy- egy felnőtteket oktató programban.

Ehhez a témakörhöz kapcsolódóan Feketéné Szakos Éva egy publikációja remek kiegészítő olvasmányt jelent. http://www.magyarpedagogia.hu/document/Feketene_MP1033.pdf

 

Szabó Attila úgy látja, hogy a pedagógusok, gyakorlati oktatók esetében mintegy 10%-nak van még annyi ereje, hogy a kötelező munkáján kívül, elhivatottságból tegye a plusz feladatokat a kapcsolattartást is beleértve. A felnőttek tanulásának folyamatában szükség lehet más szociális területen tevékenykedő személyek bevonására is (addiktológus, pszichológus, érdekképviselet), annak érdekében hogy a felnőtt ne morzsolódjon le a képzési programból, tanulása támogatott legyen.

 

A kerekasztal beszélgetés harmadik témaköre az EPALE felület lehetőségeinek a feltárása volt a felnőttek tanulásra, tanítására vonatkozóan. Egyértelművé vált, hogy mindkét szakértő egyét ért abban, hogy az EPALE, mint nemzetközi platform a partnerkeresés szempontjából is jó lehetőség, hiszen egy- egy speciális témakörben nagy eséllyel találhatnak a szervezetek olyan külföldi, megbízható, szakmailag releváns partnert, amelynek bevonásával az adott projekt tervezhető, kivitelezhető lehet. Véleményük szerint azonban nem elég az online felület, sok esetben a személyes kapcsolattartás, hálózatépítés lehetőségeire is szükség van. Ebben a munkafolyamatban is szerepet kell kapjon a professzióhoz rendelt, releváns szakmai diskurzus, amely egyrészt a szakemberek munkáját segíti, másrészt a platform működésének minőségi mutatóin is javít.

 

A workshop hasznos gyakorlati útmutatásokat is adott a résztvevőknek. A szervezők és a résztvevők együttes véleménye alapján, több hasonló workshopot szervezése kedvező hatással bírna a felnőttek tanulásához kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére.

 

2019. 11. 23.

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn