chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

Platforma electronică pentru educația adulților în Europa

 
 

Blog

Amit világszerte tudni érdemes a felnőttoktatásról és a szakképzésről

23/12/2019
de Zsófia Gergely
Limba: HU

Blogbejegyzésemet Felvégi Emese által írt online tanulmányra építettem, amelynek címe „Felnőttoktatás és szakképzés a nagyvilágban”. Elsősorban azért is választottam a felnőttoktatás témakörét a nagyvilágban, hogy a közhelynek tartott élethosszig tartó tanulást különböző országokban is megvizsgáljam. Egy olyan tanulmányon akadt meg a szemem, amely érdekes és fontos információkkal dolgozik, úgynevezett „jó, ha tudod alapon” keltette fel az érdeklődésem. Érdekesnek tartottam megvizsgálni a felnőttoktatás helyzetét különböző országokban és ez az online cikk rendelkezett megfelelő információval, hogy el is tudjam képzelni az adott országok körülményeit.

Felvégi elsőkörben Afrikát vizsgálta meg, pontosabban Nigériát, ahol leginkább a tanárképzés fontosságára hívta fel a figyelmet. Továbbá megemlíti a tanulmánya megírásához használt forrást, amelyben „a szerző a tanári szakma átalakulásának fontosságát hangsúlyozza, szerinte ez jelenti a garanciát arra, hogy mind az alapfokú, mind a folytonos oktatásban és képzésben sikereket lehessen elérni országában (Garuba 2004)”. Afrikában még Zimbabwet és Zambiát elemezte, ahol sajnos az oktatási rendszerek újításai negatív hatással voltak az országokra.

Ausztrália volt a következő ország. Felvégi szerint „Az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos legfontosabb változások a szakképzés terén észlelhetők, ahol a szakmák modernizálódása, a munkaerőpiac állandó változása a munkavállalóktól és munkáltatóktól folytonos megújulást igényel (Felnőttoktatás és szakképzés a nagyvilágban)”. Ausztráliával kapcsolatban

Ázsia kontinense volt a következő, amivel a „Felnőttoktatás és szakképzés a nagyvilágban” tanulmány foglalkozott. Az itt jelenlévő oktatási rendszer és az úgynevezett „oktatási-nevelési folyamatok a tudástársadalom kitermelésének eszközévé váltak és a helyi szervezetek kiszolgálásának” érdekeit tartják szem előtt. Ázsián belül Felvégi áttér Szingapúr helyzetére, ahol az oktatás és képzés folytonossága a munkaerőpiaci versenyképesség megőrzésének célját szolgálja. Példának okáért idéznék a tanulmányból néhány helyi indítványozást, amely a szingapúri társadalom tudástársadalommá konvertálása érdekében működik. „ A kormány tanuló nagyköveteket választ és díjakat ad át a jó példával elöljáró polgároknak, a Szingapúri Tanulás Fesztiváljával próbálja felkelteni a felnőttek érdeklődését (Felnőttoktatás és szakképzés a nagyvilágban.)”

Továbbá, ha már Ázsiánál tartunk semmiképp se felejtsük el Japánt megemlíteni. Talán ez tény és mindenki tisztában van Japán kultúrájával és oktatási rendszerének komolyságával. Felvégi is felhívja a figyelmet arra, hogy Japánban már gyermekkorban megkezdik a tudatos és alapos oktatást hiszen úgy tartják eredményesnek. Egy érdekességet is megvizsgált, amit egy másik tanulmányra épített, ami pedig nem más, mint a karaoke. Felvégi által felhasznált egyik forrás „Changing adult learning in Japan: the shift from traditional singing to karaoke” című nemzetközi újságból való cikkből származik, ami szerint „a könnyed, de tudományos módszerekre támaszkodó tanulmánya a karaokét az élethosszig tartó tanulás egyik módjaként vizsgálja. A szerző a szabad hozzáférés és részvétel révén szoros közösségi szellem formálódásáról ír, a karaokeéneklés segít kilépni a mindennapok tradicionális szerepeiből, és a formális zenetanulás élvezetes alternatíváját is nyújtja.”

Ha már itt élünk Európában kitérnék a tanulmány Európáról írt információira. Norvégiát vizsgálta meg elsőnek, ahol magas az állami támogatottság aránya továbbá jellemző a folytonos tanulás és a magasan képzett polgárság.

Franciaországban 1971-ben bevezették az úgynevezett „szakképzési törvényt”, amely több-kevesebb sikerrel működik.” A sikerek közé tartozik a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők szakképzésbe történő bevonása, ugyanakkor a már megszerzett iskolai végzettség a kudarc egyik fő oka is: nehezebb az alacsonyabb végzettségű felnőtteket visszacsalogatni az iskolapadba, illetve jelen esetben a munkapadhoz. A közoktatási rendszer a középfokú képzés folytatására vagy befejezésére ösztönözte a tanulókat, míg a szakképzés rövid távú megoldásokat keresett a munkaerőpiac változásai során létrejött szakmák feltöltésére, ahelyett, hogy hosszú távú terveket dolgoztak volna ki egy alapos, az egyenlőtlenségeket kompenzáló rendszer megvalósítására (Felvégi).”

Észak-Amerikában a gazdasági érdekek kerülnek előtérbe. Ami a legérdekesebb és a „legüdítőbb” Kanadával kapcsolatban, az a nyugdíjba vonulók informális tanulási lehetőségei. Olyan nonprofit szervezetek működnek, amelyek támogatják a nyugdíjba vonult társadalom további tanulási esélyeit. Például létezik egy úgynevezett „utaztató-tanuló program, melynek keretében az ötven évet betöltött felnőttek egy-két hetes útra indulnak felsőoktatási, felnőttképzési intézményekbe az USA-n belül vagy külföldön, hogy az éghajlatváltozás és városnézés mellett hagyományosabb keretek között is tanuljanak (Felvégi Emese).”

Befejezésképp fontosnak tartom megjegyezni újból, hogy ha a felnőttoktatás témakörével foglalkozunk „jó, ha tudod alapon” érdemes a környező országokat megvizsgálni, hiszen könnyen levonhatunk különböző hasznos tanulságokat vagy fejlesztésre szolgáló lehetőségekre is szert tehetünk.

Felhasznált tanulmány ezen a linken érhető el

 

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn