Nem kérdés, hogy az oktatás és képzési rendszernek segítenie kell az egész életen át tartó tanulás érvényesülését a különböző társadalmi rétegek körében. Nagyon sok hátrányos helyzetű ember él közöttünk, akiknek a beilleszkedését a megfelelő képzések biztosításával segíthetjük. Ehhez elengedhetetlenül fontos az intézmények fejlesztése, a képzési kínálat átgondolása, kibővítése a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok igényeinek figyelembevételével. (Farkas 2010, Kerülő 2009, Bajusz–Németh 2011). A felnőttkori tanulási folyamatok megismerése egyre fontosabb feladat az andragógusok számára azáltal, hogy a tanulás „kényszere" ma már nem korlátozódik a tankötelezettség korára, illetve a fiatal felnőttkorra, hanem minden életszakaszban jelentkező feladattá, mintegy életformává vált.

A GINOP-6.1.1-15 kódszámú „Alacsony képzettségűek és közfoglalkoztatottak képzése” célja, ösztönözze az alacsony iskolai végzettséggel, vagy szakképesítéssel nem rendelkező felnőtt lakosság részvételét az oktatásban, képzésben kiemelten a közfoglalkoztatottakat és lehetőséget biztosítson számukra a munkaerő-piaci szempontból elengedhetetlen ismeretek, készségek, kompetenciák megszerzésére. 2015-ös vizsgálatunk alanyai estében (15 fő) résztvevő megfigyelés módszerét és fókuszcsoportos interjút alkalmaztunk. A képzésen nyert tapasztalatokat vettük számba, andragógiai szempontok szerint vizsgálva a képzésben résztvevők örömeit, sikereit, nehézségeit, problémáit, hiszen ennek a képzésnek nemcsak az ismeretszerzés, sokkal inkább a társadalomba való beilleszkedés, a hasznosságérzet, egy esetleges új jövőkép kibontakoztatása a fő célja.