Overslaan en naar de inhoud gaan
Blog
Blog

Mennyire vagyunk felkészülve az automatizálás következtében történő munkahelyek megszűnésére?

A munkahelyeknek az automatizálás következtében történő megszűnéséről folyó vita nem tudományos alapokon nyugszik, igen nagyfokú bizonytalanság és spekuláció övezi. A legtöbb elérhető adat azonban arra mutat rá, hogy olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a népesség leginkább kiszolgáltatottabb csoportjainak – akiket leginkább fenyeget a technológiai fejlődésből adódó munkanélküliség vagy készségeik elavulása – védelmet nyújthatnak.

Az európai készség- és munkahelyfelmérés adatai alapján az derül ki, hogy jellemzően az alacsonyabb iskolázottságú férfiak, az idősebb munkavállalók és a nem szokványos munkakörökben dolgozók vannak nagyobb mértékben kitéve az automatizálás kockázatának. Összességében a közepes vagy alacsonyabb szintű készségeket igénylő ágazatok és foglalkozások esetében nagyobb a valószínűsége az automatizációnak, míg a szakmai és interperszonális szolgáltatások (például egészségügy vagy oktatás) viszonylag elszigeteltek ebben a tekintetben.

Még egy tanulság a szakpolitikai döntéshozók számára: a gépekkel ellátható munkaköröket betöltő munkavállalók többnyire kevésbé vannak tudatában ennek a kockázatnak. Az európai készség- és munkahelyfelmérés feltárta, hogy átlagosan az automatizálható munkakörökben foglalkoztatott dolgozók 33%-a találkozott mostanában valamilyen új technológiával a munkahelyén, szemben az automatizáció kockázatának kevésbé kitett munkakörökkel, ahol ez az arány 48%. Általában a robotokkal vagy a digitális, illetve mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiákkal kevesebbet találkozó dolgozókra jellemző, hogy negatívan vélekednek a technológiai fejlődés „destruktív” természetéről, és kevésbé tudnak alkalmazkodni ahhoz.

A kívánatosnak tartott jövő felé

A fenti meglátások a szakpolitikai döntéshozók előtt álló legfontosabb kihívásokra hívják fel a figyelmet: biztosítaniuk kell, hogy azoknak a munkavállalóknak, akiknek munkája belátható időn belül a „félig analógból áttér a digitális világba”, ez a lehető legkevesebb problémát okozza. E folyamathoz el kell sajátítaniuk a releváns készségeket, megfelelő szociális biztonsági hálót kell biztosítani számukra, és nagyfokú alkalmazkodóképességről kell tanúbizonyságot tenniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy a jövő álláspiacán is foglalkoztathatóak maradjanak.

Az oktatási rendszerek és az egész életen át tartó tanulás modernizációja létfontosságú eleme az egyenletnek, ha azt szeretnénk, hogy a képzési programok erőteljesebben összpontosítsanak a kulcskompetenciákra és a humán készségekre, ideértve a négy „K”-t: kommunikáció, kollaboráció, kreativitás és kritikai gondolkodás.

Ahhoz, hogy biztosan az általunk kívánatosnak tartott jövő felé haladjunk, az is szükséges, hogy az EU érdekelt felei egy magas színvonalú készség-előrejelzési rendszert dolgozzanak ki az újonnan megjelenő munkakörökre és a keresett készségekre való felkészülés érdekében. A digitalizációban rejlő lehetőséget fel kell használni ahhoz, hogy jobb szakpolitikai döntések szülessenek, például az újonnan megjelenő munkakörökre és keresett készségekre vonatkozó valós idejű adatok kinyerésével: ez szintén kulcsfontosságú eleme a folyamatnak.

A szakpolitikai döntéshozóknak azonban biztosítékokat is be kell vezetniük, hogy a politikai döntéshozásban megfelelő bizalom, átláthatóság és irányítás jellemezze a mesterséges intelligencia által előállított értelem megértését és felhasználását.

Számos fejlett gazdaság alapvető küzdelmet folytat az alacsony termelékenység problémájával; a digitalizáció és a mesterséges intelligencia fejlődése számtalan foglalkozásnál, valamint az újonnan megjelenő gazdasági tevékenységek és piacok esetében meglehetősen ígéretesnek tűnik a hatékonyság kiterjesztésében. A munka kívánatosnak tartott jövője – például a munkanélküli vagy a teljes foglalkoztatottságot elérő társadalom a polarizált munkaerőpiac helyett – felé vezető úton nem hagyatkozhatunk csupán a több és jobb átképzésre, illetve készségfejlesztésre. Az előremutató készségstratégiák mellett innovációs, verseny- és foglalkoztatási politikák garmadájára lesz szükség ahhoz, hogy biztosított legyen a többség méltányos részesedése a digitalizácuó és az automatizáció előnyeiből és lehetőségeiből.

A Cedefop új digitalizációs és a munka jövőjével kapcsolatos programja egy árnyaltabb narratívát és információkkal alátámasztott képet kíván felajánlani a technológiai fejlődés által teremtett új lehetőségekről. Ehhez adatokat gyűjt, hogy tájékoztassa a szakpolitikai döntéshozókat arról, hogy hogyan kezelhetők a legjobban az új technológiák jelentette kihívások. A program arra is törekszik, hogy megerősítse az uniós tagállamok képességét egy olyan készség-előrejelzési kultúra alkalmazására, amely segíti a szakképzési politikák jobb kialakítását.

Forrás: Skillset and Match (CEDEFOP magazin)

ReferNet Magyarország

Login (1)

Want to write a blog post ?

Don't hesitate to do so! Click the link below and start posting a new article!

Laatste discussies

EPALE Discussie: Wat kunnen we doen om de volwasseneneducatie beter te maken voor mensen met een beperking?

In juni richt EPALE de schijnwerpers op hoe mensen met een beperking kunnen bijleren. We horen graag van jou hoe we volwasseneneducatie voor mensen met een beperking kunnen verbeteren. De schriftelijke discussie (in het Engels) zal plaatsvinden op 8 juni om 14 uur (CEST).
Meer

Vindt u het ook jammer dat de volwasseneneducatie nauwelijks bijdraagt aan het nieuwe decreet voor duaal leren?