chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Elektronisch platform voor volwasseneneducatie in Europa

Blogs

Így nevel az utcaszínház

18/06/2020
door Györgyi Bajka
Taal: HU

Hogyan simít el az utcaszínház konfliktusokat? Hogyan küzd sikerrel a társadalmi egyenlőtlenségek ellen? Milyen változásokat hoz a színházi életbe? Erről beszélgetett a Tempus Közalapítvány munkatársa Pintér Géza projektkoordinátorral, aki gyakorló utcaszínész és színházantropológiai kutató, a Control Stúdió Egyesület munkatársa. Különböző európai országok társulataiban dolgozott már, így megtapasztalta, hogy az utcaszínház milyen különleges lehetőségeket rejt a felnőttoktatás számára is.

Az Erasmus+ program keretében megvalósult RIOTE (Rural Inclusive Outdoor Theatre Education – vidéki inkluzív szabadtéri színházi nevelés) projekt első szakaszában öt európai ország hat független színházi szervezetének alkotói oszthatták meg tapasztalataikat és adhatták át egymásnak kölcsönösen a tudásukat. Az olasz és szlovén partnerek több évtizedes szabadtéri és utcaszínházi rutinnal érkeztek, míg a magyar, román és angol résztvevők a vidéki színházi és kulturális életében játszanak úttörő szerepet, együtt pedig azért tevékenykednek, hogy a szabadtéri színjátszást hátrányos helyzetű településeken is elterjesszék. A RIOTE 2 projektben némileg változott a partnerség összetétele (magyar részről az Utcaszak Színházi Alkotó Közösség is csatlakozott, és kiegészültek egy angol szervezettel, így hétre bővült az együttműködők száma), a partnerség célja pedig konkrétabbá vált: elsősorban szellemi termékek megtervezésén és kivitelezésén dolgoztak együtt.

Mit keres a Kis herceg Dunaszekcsőn?

Az utca, a domboldal, a templomudvar és szinte minden színpaddá válhat, és bármi szerepet kaphat az utcaszínházban – amely az úgynevezett részvételi vagy harmadik színházi mozgalom része. „Itt mindannyian tanulunk egymástól, hiszen képzett színész és műkedvelő együtt alkot, és a néző is „bevonódik” a játékba, ahol az előadó az érzéseit nemcsak nyelvhez kötötten fejezheti ki, hanem akár az egész testével is. Ezzel egy újabb, nem verbális kommunikációs forma tanítható és tanulható meg, ami nagyszerűen mutatja, hogyan jelenhet meg az utcaszínház pedagógiája a felnőttoktatásban” – mondja Pintér Géza.

Dunaszekcsőn (amely egyben a projektet koordináló Control Stúdió Egyesületnek is székhelye) egy előadást hoztak létre, szervezők és helyiek együtt. A címe – Kis Herceg Lugióban – tulajdonképpen el is árulja, hogyan született, és akár modellezheti is, hogyan ölt formát a részvételi színházban a közösségi alkotás.

„A csatlakozó helybéliek elhozták kedvenc olvasmányaikat – például Antoine de Saint-Exupéry klasszikusát – és személyes történeteiket, emlékeiket szülőfalujukról, így került a kis herceg Baranya észak-keleti csücskébe” – emlékszik vissza a koordinátor. „Lugio pedig Dunaszekcső római kori neve, ugyanis már akkoriban is lakott település volt. A szekcsőiek ismerik, és büszkék a falu történelmi gyökereire, így lett ez egy helytörténeti ihletésű színjáték, amelyben a mi kis hercegünk bolygóról bolygóra járva ismeri meg a település krónikáját Marcus Aurelius római császár uralkodásának felelevenítésétől a II. világháború zsidóüldözésének tragédiáján át a jelen korban a falu elnéptelenedése okozta kihívásokig.”

Dunaszekcső mellett a romániai, 150-200 fős magyar falu, Kide lakói is belekóstolhattak hasonló élménybe. Az ott bemutatott műben még indiai táncok is szerepeltek.

„Amit ott létrehoztunk, azt barternek, azaz cserének hívjuk” – magyarázza Pintér Géza. „A velünk táborozó színinövendékek bemutattak a helybélieknek egy előadást, a kideiek pedig „cserébe” megvendégelték őket, elmesélték saját történeteiket és ízelítőt adtak dalkincsükből is. Ezzel tulajdonképpen két előadás született, és olyan társadalmi esemény jött létre, ahol felcserélődhettek, átjárhatóvá váltak a szerepek, az idegenség érzésének pedig semmi jele nem volt.”

Ahol a régi sebek is begyógyulhatnak

Számos esetben bebizonyosodott, hogy az utcaszínház a társadalmilag hátrányos helyzetű területeken nemcsak kultúrateremtő erővel bír, hanem a közösség érzékeny problémáit is felszínre hozhatja, és eszközöket adhat ezek kezelésére. Ha például konfliktus van a társulat tagjai között, az előadás elindíthatja a konszolidáció, a kölcsönös megbocsátás folyamatát. „Akár színházi tréningeken is megtörténhet ez, ahova mindenki a személyes történetét hozza el, azt osztja meg, és így „kimondódhatnak”, feltárulhatnak korábbi súrlódások” – mondja a koordinátor.

A részvételi színháznak emellett abban is van szerepe, hogy mérsékelje a kultúra hozzáférhetőségének egyenlőtlenségeit, és megpróbáljon tenni annak igazságtalan volta ellen.

„Ez nem csak a magyar viszonyokra jellemző. A RIOTE projekt kínálta tapasztalatcserében közelről megismertük azt az angol modellt, amely negyven éve küzd az ellen, hogy az előadóművészet élvezete ne csak a nagyvárosokban élő felső középosztály tagjainak kiváltsága legyen, földrajzi és gazdasági okok miatt. Akik nem jutnak el színházba, azoknak elviszik helybe, úgy, hogy azt adaptálják is a kistelepülés adottságaihoz, és ma már sikeresen kötik össze azokat a helységeket, ahol meghonosodott a részvételi színház kultúrája.”

A RIOTE 2 projekt feladata már részben az volt, hogy ezt Magyarországon is megvalósítsák. Egyre több helyen lehet fellelni a nyomait annak, hogy az általuk elért eredmények változásokat generálnak a színházi életben. Megjelent például az utcaszínház a Déryné programban és különböző fesztiválokon. „Az egyik filmünket pedig nemrég a Nemzeti Színház osztotta meg a honlapján egy, az olasz partnerünkről készített portré részeként” – meséli büszkén Pintér Géza.

The show must go on

Már az első RIOTE együttműködés ideje alatt, illetve a partnerek szükségletfelmérései alapján megfogalmazódott az igény különböző szellemi termékek létrehozására. Így a második Erasmus+ támogatású projektben egy utcaszínházi tankönyv, egy vidékjáró kézikönyv és egy három részes dokumentumfilm készült az utcaszínházról. Az anyagok fontosságát más szakmai szervezetek és felnőtt tanulói csoportok körében végzett igényfelmérések is alátámasztották, hiszen korábban nem álltak rendelkezésre pedagógiai eszközök a témában.

„Az angol, olasz és szlovén társulatok, egy-egy epizód főszereplőiként egészen eltérő mozgóképi látványvilágban mutatkoznak meg” – avat be a részletekbe a koordinátor. „A partnereink nagyon speciális műhelyeknek számítanak a saját hazáikban, és nemzetközi szinten is. Az ezeket fenntartó csoportok esetében mikro-társadalmi kontextusokról beszélhetünk, amelyek megismerése a projekt fő céljai közé tartozott. Ennek megfelelően valamennyi szellemi termék egy-egy csoportmunka módszereihez kötődik.”

Az már az eddigi együttműködések során is egyértelművé vált, hogy az utcaszínház képes elősegíteni a párbeszédet, ösztönözni az interaktív kulturális cserét, a közösségi nevelést és a társadalmi változásba vetett hitet. Egyes példák szerint pedagógiai szerepénél fogva javíthatja a résztvevők alapkompetenciáit és együttműködési készségét is. A közös munka tehát nem állhat itt meg, már körvonalazódik a folytatás: a RIOTE 3 projektben további szellemi termékek létrehozása a cél.

 

További információ: www.riote.org, www.controlstudio.hu

Összeállította: Szekeres P. Mónika és Győrpál Zsuzsanna

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email