chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Elektronisch platform voor volwasseneneducatie in Europa

Blogs

Ki tudná megtanítani a nagymamámat a Whatsapp használatára?

08/06/2020
door Györgyi Bajka
Taal: HU
Document available also in: FI EN SV MT ES PL

Picture: Canva

A globális koronavírus-járvány rámutatott, hogy egyre digitalizálódó világunkban milyen kiszolgáltatott lehet az idősebb nemzedék. Önkéntes karantén idején a digitális készségek elsajátítása a tanulás számos egyéb formája előtt is megnyithatja az utat.

A minap telefonon beszéltem a majdnem 90 éves nagymamámmal.

Sok más idős emberhez hasonlóan a koronavírus elleni küzdelemben a finn kormány által meghozott távolságtartási intézkedések miatt ő is karanténban van. Jól van, de nagyon hiányoznak neki a gyerekei és unokái látogatásai, valamint a heti kézimunkacsoport és a könyvtárba járás.

Az az ötletem támadt, hogy megismertetem nagymamámat egy olyan videohívás-alkalmazással, amelyet én is rendszeresen használok beszélgetésre a barátaimmal. Digitális könyvtárból kölcsönözhető könyveket is szerettem volna vele megosztani, amelyek szerintem érdekelhetik.

De a tervem nem alakult jól.

Fogalmam sem volt, hogyan fogalmazzam meg a nagymamám számára is érthető módon az instrukcióimat.

Amikor próbáltam elmagyarázni a nagymamámnak, hogy hogyan használja a WhatsAppot – akinek életében először tavaly lett mobiltelefonja, miután meghalt a nagypapám –, rádöbbentem, hogy mennyire nem tudom őt segíteni a digitális eszközök használatában.

Nem jutottunk közös nevezőre, és fogalmam sem volt, hogyan fogalmazzam meg úgy az instrukcióimat, hogy a nagymamám is értse. Nem az ő tehetetlensége dühített, hanem a sajátom.

Nem a felnőttoktatásban dolgozom, de elgondolkoztam azon, hogy hány olyan oktató lehet, aki ugyan más területeken nagy tapasztalattal rendelkezik, de most az enyémhez hasonló nehézségekkel küzd?

A GYORSAN ÖREGEDŐ ÉS VÁLTOZÓ VILÁGBAN minden korosztálynak szüksége van az egész életen át tartó oktatásra. Ezért az ELM Magazin első tematikus száma 2020-ban a Felnőttoktatás és idősebb tanulók címet viseli.

Az egész életen át tartó tanulás fontos szerepet tölt be abban, hogy az emberek tovább maradhassanak a munkaerőpiacon, és felkészíti őket az aktív életükben bekövetkező elkerülhetetlen változásokra. De – ahogyan Anita Malinen oktató is emlékeztet rá – kiemelten fontos észben tartanunk, hogy a nyugdíjba vonulás nem jelentheti azt, hogy a tanulástól is visszavonulunk. A tanulás az általános jóllétről is szól, az aktív polgári szerepvállalásról, a céltudatosságról és a másokkal való kapcsolatok fenntartásáról – és ez különösen igaz az idősebb polgárok esetében.

Ebben az összefüggésben különféle szempontokból akartuk megvizsgálni az idősebbek tanulását. Ellátogattunk egy menekülttáborba, ahol tapasztalt szociális munkások új készségeket sajátítanak el ahhoz, hogy megbirkózzanak stresszes munkájukkal. Megvizsgáljuk továbbá, hogy milyen érzés felnőttként megtanulni az új haza nyelvét, és hogy az idősek és a migránsok hogyan tudják önkéntes munkával támogatni egymás tanulását.

Sok idős ember gyakorlatilag saját otthonának a foglya, és a tanulás eszközt adhat a kezükbe ahhoz, hogy aktívak maradjanak, és küzdjenek a magány ellen.

A legtöbb válasz azonban az idősek digitális kompetenciájával, pontosabban ezek hiányával foglalkozik. Az idősebb internethasználók hiányos médiaműveltségi készségei például hozzájárulhatnak az álhírek terjedéséhez.

Ami még fontosabb: mivel a digitális eszközök használata egyre elfogadottabbá válik a társadalomban, az erre irányuló képesség hiánya miatt nagyobb a társadalmi kirekesztés kockázata.

A globális koronavírus-járvány újból rámutatott, hogy egyre digitalizálódó világunkban milyen kiszolgáltatott lehet az idősebb nemzedék. Sok idős ember gyakorlatilag saját otthonának a foglya, és a tanulás eszközt adhat a kezükbe ahhoz, hogy aktívak maradjanak, és küzdjenek a magány ellen.

De ahogyan egyre több létfontosságú szolgáltatás kezd online működni, és egyre jobban ösztönzik a távoktatást, milyen sors vár azokra, akik képtelenek eligazodni a digitális világban?

Ahogy Pirkko Ruuskanen-Parrukoski nagyon helyesen írja, a mindennapi élethez az időskorúak pedagógiáján alapuló digitális oktatásra van szükségünk, mégpedig minél hamarabb. Mivel a hagyományos, személyes jelenléttel zajló oktatásra jelenleg nincs mód, önkéntes karantén idején a digitális készségek elsajátítása a tanulás számos egyéb formája előtt is megnyithatja az utat.

Szerencsére vannak már példák olyan innovatív digitális képzési kezdeményezésekre, amelyeket kifejezetten idősebb tanulóknak szánnak. A németországi Mettmannban az idősek az online média használatát egy olyan alkalmazás fejlesztése révén tanulták meg, amely segíti a többi idős ember akadálymentes közlekedését a városban. A finnországi Netikäs-projekt részeként idősek egy csoportja a Skype-ot használja arra, hogy találkozzon és a médiaműveltségről beszélgessen.

A jelenlegi válság már így is sokak életét forgatta fel, és jelentős, tartós hosszú távú hatásai lesznek.

Az már most világos, hogy szükségünk van egymásra ahhoz, hogy tudjunk alkalmazkodni a váratlan körülményekhez. A fiatalok ugyanannyit tanulhatnak az idősebb generációtól, mint fordítva. Ehhez viszont talán most érkezett el az idő arra, hogy a valamennyi korosztály számára könnyebben elérhető tanulási pályákba fektessünk.

Heini Huhtinen az Elm Magazine főszerkesztője. Ez a blogbejegyzés először 2020. április 1-jén jelent meg az ELM Magazine-ban.

 

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn Share on email
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 3 van 3 weergegeven
  • afbeelding van Dóra Czirfusz
    AgeUK's initiative is also very interesting on this topic, with several informative materials and courses to help seniors gain digital confidence. Topics are about how to stay safe online or how to contact others, and there is also a great glossary with the most frequently used digital expressions: https://www.ageuk.org.uk/information-advice/work-learning/technology-int...
  • afbeelding van Izabela Kulej
    Niesamowite, że ludzie poradzili sobie z tak szybkim rozwojem technologii, bo tak było w pewnym momencie trzeba było opanować wiele nowych ,,języków'', które już niby znaliśmy ale widocznie nie za dobrze. Poradzić musieli sobie i Ci młodsi i Ci starsi. To dowód na to, że człowiek może uczyć się całe życie. Wielu starszych ludzi z nudy uczyło się tej całej technologii, ale też dlatego bo chcieli być nadal aktywni, chcieli wiedzieć co się dzieje i nie chcieli czuć się samotni, bo tak ważne w tych czasach jest to by zostali w domu i dbali o siebie. Młodsze pokolenie miało za zadanie nauczyć ich tego co najważniejsze, by potrafili kontaktować się z innymi gdy czegoś potrzebują, by być wśród ludzi poprzez media społeczne, skoro nie da się z nimi normalnie spotkać. Wydaje mi się, że należało im się to od młodszego pokolenia za to choćby, że nauczyli nas do czego służy łyżka albo jak się wiąże buty.
  • afbeelding van Malgorzata Dybala
    Teraz świat (niezależnie od tego, czy to dobrze czy źle) opiera się na komunikacji online. I tego powinni uczyć się starsi, nie tylko w czasach COVID-19. Trudno się z tym pogodzić, że wnuki chętniej porozmawiają z dziadkami poprzez komunikator niż wpadną z wizytą, ale może to być też punkt zwrotny w wielu relacjach. Może różne pokolenia dzięki sieci zobaczą, że mają wspólne zainteresowania? Spotkania online w grupie facebookowej zmienią się w takie na żywo? A sam internet, narzędzia czy aplikacje okażą się nie takie straszne...