chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Elektroniczna platforma na rzecz uczenia się dorosłych w Europie

Blog

Alapkészségfejlesztés: „Amikor tanulunk, a legkisebb előrehaladás is győzelem”, avagy az analfabetizmus elleni jó gyakorlat Franciaországban

20/12/2019
by Eszter KARVAZY
Språk: HU

Franciaországban 2019. szeptemberében 6. alkalommal rendezték meg az analfabetizmus elleni országos kampányt.Az idei kampány témája („Amikor tanulunk, a legkisebb előrehaladás is győzelem”) a funkcionális analfabetizmussal szembeni győzelmek. Az iskolába való visszatérés kihívás lehet. Az ANLCI ezért a partnereivel közösen ezt a témát választotta, hogy sporteseményekhez hasonlóan megünnepelje az alapképzésben részt vevő személyek elkötelezettségét , és a leghívebben visszaadja azok motivációját, erejét és növekvő önállóságát, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy megszabaduljanak a funkcionális analfabetizmustól. A többi kampányához hasonlóan az ANLCI hiteles beszámolókra akart támaszkodni. Az ügynökség felajánlotta a normandiai szervezetek (ACSEA Formation, Boîte aux lettres, ENEFA és EPIDE) szervezésében alapképzést folytató személyeknek, hogy a CARIF-OREF normandiai regionális közvetítője és a funkcionális analfabetizmus elleni központ csapata által szervezett versenynek köszönhetően részt vegyenek az országos kampány megvalósításában. A figyelemfelhívó kampányra országszerte sor kerül a 2019. szeptember 8–15. között zajló helyi események – nyílt napok, vetítések, műsorok, műhelyek, konferenciák, előadások, stb., keretében.

Találkozás az „Amikor tanulunk, a legkisebb előrehaladás is győzelem” c., 2019. évi kampányban részt vevő tanulókkal

A caeni ENEFA képzési központ munkatársa, Nathalie BERTOT, aki az alapképzésért felelős, így emlékszik vissza: „amikor a csoport néhány tagjának felajánlottuk, hogy vegyenek részt az országos kampányban, és elmagyaráztuk nekik, milyen fontos, hogy üzenjünk azoknak, akik szintén nehéz helyzetben vannak, és arra ösztönözzük őket, hogy elvégezzék az alapképzést, nem hezitáltak. Számukra az, hogy ők képviselik azokat, akik megszabadultak a funkcionális analfabetizmustól, hogy elmesélhetik az életútjukat, és beszélhetnek arról, hogy a közös munka során mi szabadult fel bennük, elengedhetetlen és rendkívül értékes volt. Úgy tekintettek erre, mintha szinte közszolgálati szerepet töltenének be”. A szervezet már több éve részt vesz a funkcionális analfabetizmus elleni fellépés országos napjainak programjában:

„amikor először szerveztük meg a funkcionális analfabetizmus elleni hetet, sokat beszélgettünk egymás közt, és azt éreztük, hogy nevet kell adnunk ennek a helyzetnek, mivel nem jellemző, hogy beszélnénk róla. Márpedig beszélni kell róla, ki kell mondani a problémát és az okait, mivel ez az egyetlen mód arra, hogy megfelelően reagáljunk rá. A hét során a témákat a „cselekvésre késznek kell érezni magunkat” gondolat köré szőttük.

Sokszor találkoztunk olyan emberekkel, akik azt érezték, hogy magukra maradtak, ki vannak zárva, és ha nem érezzük jól magunkat a társadalomban, és elszigeteljük magunkat, az különböző vitákhoz, félreértésekhez vezethet.

Ide az emberek el tudnak jönni, és vissza tudnak térni, újból tudnak próbálkozni, mivel előfordulhat, hogy az első próbálkozás nem sikerül. A csoportokon belüli megfelelő dinamika kialakítása meghatározó számukra, oktató hatása van: mindenki más, de a problémák, amelyekkel találkoznak, gyakran közösek. A kampány fotóin látható, hogy az önbecsülés, amely gyakran újdonság számukra, segít abban, hogy merjék folytatni. Úgy élik meg mindezt, mintha «álom» lenne.”

Jean-Luc szintén hasonlóan érez: „fontos feladat a jövőre nézve, hogy beszéljünk a képzések létezéséről azoknak, akiknek nehézségeik vannak az írással és az olvasással, fontos, hogy a fiatalok megértsék, minél hamarabb el kell kezdeni a képzést. A csoporttal folytatott munka közben idővel azt tapasztaltuk, hogy valami megváltozott, más lett a kapcsolat a tagok között, más szavakat használtak, nyugodtabb lett a légkör, ahelyett, hogy mindenki magában üldögélt volna, elkezdtek körbejárni. A csoporton belül mindenki másképp tanul, meghallgatják egymást, és meghallgatva érzik magukat.” Esetében a kampány jelmondata, „Amikor tanulunk, a legkisebb előrehaladás is győzelem” összecseng a saját helyzetével: „Azelőtt, hogy képeztem volna magam, mindenki mást nagyobbnak láttam, biztos voltam benne, hogy «tudni» fogják, mi a helyzet velem. Egy nap azt mondtam magamnak: «és miért ne lennék képes rá?». Ha beszélünk a funkcionális analfabetizmusról, az lehetővé teszi mindenki számára, hogy elmenjen egy intézménybe, és ismét aktívan alakítsa az életét. Ráadásul annyi akadályt legyőztünk már, miért pont ez ne sikerülne?”

 

 

 

Christopher más motivációs tényezőkről beszél: „Amikor rájöttem, hogy ahhoz, hogy pályát válasszak, komolyan foglalkoznom kell az olvasás, írás terén felmerülő nehézségeimmel, úgy döntöttem, hogy megpróbálom az ENEFA képzését. Visszamentem az iskolába, és itt úgy érzem, hogy emelt fővel érkezem, jó napom lesz, és valóban tanulni fogok dolgokat. Elég félénk vagyok, és mégsem gondolkodtam egy percet sem azon, hogy fényképek készüljenek, azt mondtam magamnak, hogy hálás vagyok ennek a képzésnek, és én is jót tehetek azzal, ha elviszem a hírét. Még a Facebook-profilomon is megosztottam a portrét azzal a megjegyzéssel, hogy «semmit nem szabad feladni, mindig ki kell tartani». Most úgy érzem, hogy könnyebben fordulok másokhoz, és igen, „bajnok” vagyok, miért ne, jogom van ahhoz, hogy büszke legyek, úgy gondolom.”

 

Thierry nem vett részt a kampányban, de Jean-Luc meggyőzte, hogy végezze el a képzést, és most megosztja velünk az újonnan megtalált függetlenség gondolatát: „ma, ha bármi problémám van, akár adminisztratív jellegű, azt meg tudom oldani, és ami még fontosabb, merek segítséget kérni! Ez bizonyítja, hogy nem szabad feladni, nem szabad megrekedni, és azt gondolni, hogy semmi nem fog megváltozni.”

 

 

 

Lisieux-ben az ACSEA részéről a funkcionális analfabetizmus elleni fellépés országos napjaiban való részvétel hamar teljesen egyértelműnek tűnt Martine THOMASSET-MULLIER szolgálatvezető és Delphine DEXIDIEUX oktató számára: „a mozgalomban való részvétel nagyon pozitív. Megmutatja az embereknek, akik néha nagyon rossz véleménnyel vannak a funkcionális analfabetizmusról, hogy attól még, hogy ilyen helyzetben vagyunk, tudunk valamit kezdeni az életünkkel. Ez egy folyamatos érzékenyítő, tájékoztató munka, amely ismerteti azoknak a sikertörténeteit, akik részt vesznek az alapvető készségek újbóli megszerzésében.

Igyekszünk kapcsolatokat teremteni, megnézni, mi történik máshol, megismerni a különböző megközelítéseket, és közben igyekszünk kapcsolódni a mindennapos kérdésekhez. Nemrégiben az egyik polgármesteri hivatal titkárnője ezt mondta nekünk: «gyakran találkoztam funkcionális analfabétákkal, azonban mielőtt Önökkel dolgozni kezdtem volna, nem neveztem meg egyértelműen a problémát és az eszközöket, amelyekkel erről beszélni lehet.»

Képzőintézményként az a feladatunk, hogy folyamatosan tájékoztassuk a helyi érdekelt feleket, a vállalatokat és természetesen az érintetteket.

Mielőtt eljönnek hozzánk, néha ők maguk is nagyon szigorúan ítélik meg magukat, és amint elkezdjük az alapvető készségek fejlesztését, néha azt mondják, hogy ezek olyan dolgok, amelyeket tudtak, csak elfelejtettek, és amelyeket könnyebben elő tudnak hívni, mint gondolták volna. Gyakran mondják, hogy: «Ó, el is felejtettem, hogy ezt tudtam!».

 

 

Az ACSEA által követett csoporton belül Thamarati volt az, aki vállalta, hogy részt vegyen a kampányban, és amint a többiek meglátták a végleges képet, azt mondták neki, hogy a „hódító” volt az a jelző, amely a leginkább illett hozzá. Meglepődött és büszke volt, és elismerte, hogy ez a szó illik hozzá: „ahhoz, hogy eljöjjek a képzésre, meg kellett szerveznem mindent, vigyázni kellett a gyerekeimre, közlekedési eszközt kellett találnom, meg kellett szerveznem a munkaidőmet, ...úgyhogy igen, hódító vagyok, miért is ne! Mayotte-ból jövök, régen ott hagytam az iskolát, és a helyi foglalkoztatási szolgálat segített itt. Ahhoz, hogy elérjem a célom, és független legyek, bátorságra, akaratra és motivációra van szükség.”

 

 

Az igazi emberi portrék nagyon inspiráló hatást értek el, amelyek itt érhetők el, az eredeti cikk itt olvasható.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn