chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Eiropas Pieaugušo izglītības e-platforma

Emuārs

Virtuális szabadegyetem – a kiaknázatlan lehetőség, amelyet lassan kezdünk felismerni

29/06/2020
Györgyi Bajka
Valoda: HU
Document available also in: SL EN EL FR ET

A virtuális szabadegyetemek az elektronikus távoktatási folyamat részét képezik, ily módon egyszerre nagyszámú résztvevő számára teszik lehetővé az oktatásban való részvételt (az összefoglaló forrása: Safe.si). A virtuális szabadegyetemek rendkívül sokféle témakörrel foglalkozhatnak. Külföldön gyakran rangos egyetemek és oktatók hozzák létre őket.


Az online tanfolyamok egyik legnagyobb szolgáltatója, a Coursera 2019-ben több mint 35 millió jelentkezést regisztrált, és az eddigi legtöbb résztvevőt (240 000 fő) vonzó tanfolyamát is ekkor indította. Az első virtuális szabadegyetem minden résztvevő számára díjmentes volt. Az elmúlt években egyre több virtuális szabadegyetem esetében számítanak fel bizonyos díjat vagy térítést az osztályzásért, amelynek eredményeképpen a résztvevők digitális kitűzőt vagy a tanfolyam teljesítését igazoló oklevelet kapnak. 2019-ben a Coursera is díjat számított fel a tanfolyamaiért, az egyes tanfolyamok ára 29 és 99 USD között volt (Bates, 2016, 216. oldal).


Mindazonáltal a tartalom jelentős része továbbra is díjmentes (egy részéért csak akkor kell fizetni, ha a résztvevők a tanfolyam végén oklevelet kívánnak szerezni), és sajnálatos lenne, ha a felhasználók nem tudnának ezekről a lehetőségekről, így nem is vennék igénybe őket.

 

„Ma virtuális szabadegyetemre fogunk felvételizni” – jelentettem ki, amikor egy csoport fiatal felnőtt elé álltam, akik azért vettek részt tanfolyamon, hogy életviteli készségeket sajátítsanak el különböző gyakorlatok útján.


Előszőr meglepődtek, nem tudták, miről beszélek, de amint bemutattam nekik a virtuális szabadegyetemek alapvető jellemzőit, rögtön elkezdtek kérdezgetni. A csoport tagjainak eltérő tanulmányi tapasztalatai voltak, lemorzsolódtak az oktatásból, de általában jó angolnyelv-ismerettel és rendkívül széles érdeklődési körrel rendelkeztek. A „hagyományos” oktatás egyszerűen nem érdekelte őket, nem találták benne a helyüket. Az egyik résztvevő fiúnak ráadásul kiemelkedő művészi tehetséggel is rendelkezett, korábban európai rajzversenyt nyert. A csoport másik tagját, egy lányt, az irodalom vonzotta: rendkívül élénk képzelete volt, és érdeklődött az írásművészet iránt. Tehát nagyon sokféle ember jött össze, egyikük sem kedvelte a klasszikus oktatást, ugyanakkor bizonyos érdeklődési területeket nagyon is szívesen mélyítettek el. E csoport tagjainak digitális készségei is viszonylag fejlettek voltak, és mivel a program keretében megfelelő szoftvereket és internet-hozzáférést is kaptak, így be tudtam nekik mutatni ezt, az iskolában megszokottól eltérő szemléletű, független tanulási lehetőséget. A FutureLearn platformmal ismertettem meg őket, ami legtöbbjüknek azonnal felkeltette az érdeklődését: regisztráltak, és kiválasztották a nekik tetsző virtuális szabadegyetemet. Emellett a többségük azt is jelezte, hogy szívesen venné, ha az iskolák is hasonló tanulási elvet követnének.

A virtuális szabadegyetemek számtalan kiaknázatlan lehetőséget kínálnak az oktatás terén. Más országokban neves, tekintélyes egyetemek is tisztában vannak azzal, hogy nyomatékot adhatnak hírnevüknek és rangjuknak azzal, ha virtuális szabadegyetemeket indítanak, amelyek mindenki számára hozzáférhető, színvonalas lehetőséget kínálnak az ismeretszerzésre. (Bregar et al., 2020, 2012).

 

 

Bregar és Puhek 2017-ben elemzést készített a digitalizáció és az elektronikus távoktatás felsőoktatáson belüli helyzetéről Szlovéniában. Az Oktatási, Tudományos és Sportminisztérium nyilvántartása alapján 101 felsőoktatási intézményt kértek fel a felmérésben való részvételre. Közülük a kérdőívet megfelelően kitöltő 45 intézmény válaszait vették figyelembe a végső elemzéshez. A szerzők feltárták, hogy a szlovén felsőoktatási intézmények lemaradással küzdenek a virtuális szabadegyetemek szervezését illetően: a felmérésben szereplő felsőoktatási intézmények között a 10%-ot sem érte el azoknak az aránya Szlovéniában, amelyek virtuális szabadegyetemet szerveztek 2017-ben. Más európai országokban viszont már 2014-ben is a felsőoktatási intézmények egynegyede szervezett virtuális szabadegyetemeket (Bregar és Puhek, 2017).

Jelenlegi helyzetünk rámutatott a digitális készségek rendkívüli fontosságára. Egyes oktatási intézményeknek gyakorlatilag egyik napról a másikra kellett különböző megoldásokat találniuk az elektronikus távoktatásra, hogy a pedagógiai folyamat ne szakadjon meg. És természetesen tenni is akartak ennek érdekében! A koronavírus-járvány valóban felnyitotta a szemünket, és megmutatta, hogy a távoktatás nemcsak lehetőség, hanem számos előnnyel is jár. Ugyanakkor felszínre kerültek a hátrányai is, amelyek általában véve a virtuális szabadegyetemek oktatási rendszerbe való beépítése során is jelentkeznek.

Nemzetközi szinten hivatkozási alapnak tekinthető, ahogy Szlovénia megnyitotta az oktatás területét a nyitott oktatási segédanyagok rendszerének bevezetése előtt (Bregar et al., 2020, 217. oldal). Személy szerint azt szeretném, ha a kialakult helyzet hatására belátnánk, hogy az elektronikus távoktatás minden formájában és az összes előnyével együtt jobban előtérbe kerülhetne, különösen a felsőoktatásban és a felnőttképzésben.


Véleményem szerint a virtuális szabadegyetemek kiváló lehetőséget kínálnak az önálló tanulásra, és bizonyos témakörrel vagy tanfolyam-szolgáltatóval való megismerkedésre. A virtuális szabadegyetemeket ajánlom mindazoknak, akik szeretnék megtudni, hogy valóban érdeklődnek-e egy adott témakör iránt, és szívesen foglalkoznának-e vele például későbbi tanulmányaik során, és továbbá javaslom azoknak is, akik csak arra kíváncsiak, hogyan működik az online tanulás.

 

 

 

Maruša Mohorič a felnőttképzés elkötelezett híve, aki alkalmanként tanulócsoportok vezetőjének szerepében találja magát. Emellett tagja az EPALE szlovén nemzeti támogató szolgálatának, amely a Szlovén Köztársaság mobilitással és európai oktatási és képzési programokkal foglalkozó központja (Erasmus+ nemzeti iroda), a CMEPIUS keretében működik.

 

**************************************************************************************

Hivatkozások:

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

Tiek rādīts 1. - 6. no 6
  • Lietotāja Dimitris Kiriakos attēls
    According to many education experts, MOOC;s will be the standard in the future...
    Especially the VOOC's (Vocational Open Online Courses) which will be custom made for Professionals.
    An example is the BLISS Project (http://bliss-project.eu/ ) which is Blockchain skills for ict professionals  that uses a VOOC platform to give updated knowledge in the new area of "Blockchain "
  • Lietotāja Demos Michael attēls
    Πράγματι, πολύ ενδιαφέρον άρθρο και οπτική για την εξ αποστάσεως εκπαίδευση. Κάθε πρόκληση (π.χ. COVID19) μας δίνει την ευκαιρία να ανακαλύψουμε νέο ανεξερεύνητο έδαφος. Τα πλεονεκτήματα της εξ αποστάσεως εκπαίδευσης είναι πολλά, αρκεί να αξιοποιηθεί σοφά.
  • Lietotāja Marija Elena Borg attēls
    You are right! In 2012, the New York Times announced that it was the “Year of the MOOC”. However, it is highly probable that we will look back and remember 2020 as the year when online/virtual education became mainstream.
  • Lietotāja Maruša Mohorič attēls
    Hi Maria Elena,
    thank you for your comment. I think a year 2020 will forever be marked in our mind and memory as a year of change and challenges. I truly hope this era can bring positive changes, also on the field of education. I some cases e-learning can be the only possible way for accessing education. It is good to know e-learning possibilities and use them for advantage.

    Kind regards,
    Maruša   
  • Lietotāja Marija Elena Borg attēls
    Couldn't agree more, Marusa!
  • Lietotāja Zvonka PANGERC PAHERNIK attēls
    'MOOC – vsem dostopen način pridobivanja znanja na visoki kakovostni ravni (Bregar et all. 2020, 212) …' Bere se odlično in ve(rjame)m, da je. A le, če je izpolnjenih nekaj pogojev – tako kot pri vseh oblikah učenja, ki vključujejo rabo sodobne IKT. Potencialni udeleženec mora imeti ustrezen računalnik z dodatno opremo (kamera, mikrofon/zvočniki ipd.), zmogljiv dostop do svetovnega spleta ter dovolj digitalnih spretnosti, da se dokoplje do izobraževanja, ki ga zanima. Še pred tem mora informacija o tem sploh priti do njega. Mora ga navdušiti in spodbuditi, morda celo opogumiti. Slednje še bolje opravi kompetentna oseba (mentor, svetovalec, sošolec, ki že ima izkušnjo ipd.). Ta oseba (ali pa kdo drug) pa mu stoji ob strani tudi, če se kje zalomi, kar se rado zgodi. 
    Priložnosti so, tudi to se je pokazalo v času covid-19! Pokazalo pa se je tudi, da se neenakosti, ki jih poznamo v izobraževanju odraslih, v izrednih okoliščinah le še poglobijo. Zato ni (bilo) pričakovati gladkega prehoda v digitalno ali vsaj kombinirano učenje! Treba je upoštevati potrebo po vzpostavljanju ustrezno opremljenih učnih okolij. In treba je zagotoviti podporo – človeško, empatično in naravnano na značilnosti udeleženca, še posebej, če ta prihaja iz katere od ranljivih skupin!  
    Zato bravo Maruša, brez tebe najbrž ne bi tako zlahka MOOC-ali. ;)