chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

Eiropas Pieaugušo izglītības e-platforma

 
 

Emuārs

A formális és a nem formális oktatás összekapcsolása: professzionalizálódás és kapacitásépítés a felnőttoktatásban

22/08/2019
Györgyi Bajka
Valoda: HU
Document available also in: EN DE HR EL ET FR

/lv/file/formal-and-non-formal-education-divideFormal and non-formal education divide

Formal and non-formal education divide

Regina Egetenmeyer professzor a formális oktatás keretében végzettséget szerzett felnőttoktatók és a nem formális oktatás keretében képzett gyakorlati felnőttoktatási szakemberek közötti szakadék kérdéskörét járja körül. Mi okozza ezt a szakadékot, és hogyan hidalható át? A cikkből kiderül.

Az egyetemek és a felnőttoktatási szolgáltatók közötti együttműködés

A felnőttoktatás területén napjainkban demográfiai változások zajlanak a munkavállalók tekintetében. Sok munkatársunk nyugdíjazás előtt áll, és új, fiatal kollégák lépnek munkába felnőttoktatókként. A dél-németországi Würzburg esetében az figyelhető meg, hogy jelenleg több diákot képzünk a felnőttoktatás területén, mint amennyire a munkaerőpiacnak szüksége van. A végzett hallgatók felnőttoktatási és továbbképző központokban, szakképzési központokban, az egyetemi klinikán, vállalatok humánerőforrás-fejlesztési osztályain stb. helyezkednek el. Mindez annak eredménye, hogy az elmúlt években szoros együttműködést alakítottunk ki a felnőttoktatási és továbbképzési tanszékünk, valamint a gyakorlat területe között. Hallgatóinkkal ellátogatunk különböző oktatási központokba, különféle gyakorló szakembereket hívunk meg vendégelőadókként, hallgatóink helyi központoknál végeznek szakmai gyakorlatot, együttműködünk kutatási projektekben (olykor a mesterképzésben részt vevő hallgatóinkat is bevonva ezekbe a projektekbe), valamint levelezőlistánk is van, ahol közzétesszük az álláshirdetéseket.

A különbségek

Mindkét oldal örül annak, hogy betekintést kap a másik területeibe. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy jelentős a különbség az egyetemi professzionalizálódás és a gyakorlati kapacitásépítés között. Az andragógia vagy pedagógia szakon végzett hallgatók nevelés- és oktatáselméletet, neveléstörténetet és oktatáspolitikát tanulnak, és (empirikus) kutatásokat tanulmányoznak. Másfelől azonban az andragógia, illetve a pedagógia terén kínált tanmenetek jellemzően elvont szinten maradnak, olyan ismereteket nyújtva, amelyek a jövőben számos különféle tevékenységi területen lehetnek hasznosak és alkalmazhatóak. A gyakorlat területén a kapacitásépítés gyakran sokkal inkább a konkrét tevékenységi területre összpontosít.

Bár az andragógia, illetve a pedagógia terén folytatott egyetemi tanulmányok Európa-szerte eltérőek, az egyetemi tantárgyak és a bolognai folyamat egyfajta szabványosítást eredményeztek a tanulmányok tekintetében. A gyakorlati szakemberek kapacitásépítése gyakran egy felnőttoktatási szervezet vagy felnőttoktatási központok felépítéséhez kötődik. Ez kihívásokat jelent a felnőttoktatásban dolgozók számára, akik gyakran több különböző felnőttoktatási központban tevékenykednek.

A legnagyobb különbség azonban az egyetemi tanulmányok és a kapacitásépítés között figyelhető meg: ez a szakadék minden olyan esetben fennáll, amikor az egyetemi képzéseket vagy „hagyományos hallgatóknak” (fiatal, nappali tagozatos hallgatóknak), vagy gyakorló szakembereknek kínálják. A szakadék akkor is észlelhető, ha még csak néhány intézményesített kapcsolat van a felnőttoktatás területén dolgozó gyakorló szakemberek, illetve a hagyományos hallgatók számára kínált tanulási ajánlat/kapacitásépítés között. Egyelőre csak kevés példa van arra, amikor a felnőttoktatás és a továbbképzés terén dolgozó gyakorlati szakemberek kompetenciáinak érvényesítésére irányuló eszközök egyetemi elismeréshez vezetnek (VINEPAC, Weiterbildungsakademie Österreich, GRETA).

A két eltérő megközelítésmód miatt hatalmas szakadék alakult ki az egyetemi professzionalizálódás és a kapacitásépítés között.

/lv/file/winter-school-iintall-projectWinter School IINTALL project

Winter School IINTALL project

Fotó: EAEA

A különbségek áthidalása

A különbségek áthidalása azt jelenti, hogy a tanulás során össze kell hozni egymással a gyakorló szakembereket és a hallgatókat, másrészt viszont tekintetbe kell venni az eltérő szükségleteiket.

Az INTALL projekt „International and Comparative Studies in Adult Education and Lifelong Learning” (Nemzetközi és összehasonlító tanulmányok a felnőttoktatás és az egész életen át tartó tanulás területén) című téli képzése kísérletet tesz a formális és a nem formális oktatási útvonal közötti szakadék áthidalására. Miután öt éven át kizárólag andragógia szakos hallgatókkal dolgoztunk, 2019-ben a gyakorlat területéről is meghívtunk kollégákat, hogy egy héten át tanuljanak együtt a külföldi hallgatókkal a würzburgi egyetemi kampuszon.

Azt láthattuk, hogy mindkét fél nagy tisztelettel van a másik iránt: a gyakorló szakemberek úgy találták, hogy a hallgatók és az andragógia szakon végzett diplomások jártasak a neveléselméletekben, széles körű ismeretekkel rendelkeznek az empirikus bizonyítékokat illetően, és nagyon hozzáértőek a pedagógiai elemzés terén. A hallgatók pedig úgy ítélték meg, hogy a gyakorló szakemberek ismerik a felnőttoktatás tág és konkrét területét, rendelkeznek az adott területen legmegfelelőbb munkastratégiákkal, és értenek a gyakorlati helyzetek elemzéséhez.

A 2019-es tapasztalatok alapján abból indulunk ki, hogy a formális és a nem formális oktatási útvonal közötti szakadék áthidalásának sikere nemcsak azon múlik, hogy pontosan azonosítjuk-e, mi iránt érdeklődnek az egyes célcsoportok. Hanem attól is függ, hogy hogyan értékeljük a különböző résztvevők szakértelmét és kompetenciáit. Ez olyan kihívást jelentő felnőttoktatási feladattá teszi az egyetemeken történő didaktikai tervezést, amelyhez a felsőoktatásnak tanulnia kell a felnőttoktatási központoktól.


Regina Egetenmeyer a Würzburgi Egyetem felnőttképzési professzora és aCOMPALL/INTALL-"Téli iskolák" koordinátora a felnőttképzésre vonatkozóan.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

Tiek rādīts 1. - 2. no 2
  • Lietotāja Sibilla Drews attēls

    Danke für den Hinweis auf die europäische Dimension dieses Themas. Das ist wichtig!

    Einen Schritt in diese Richtung geht das Projekt DEMAL (Desing, monitoring and evaluating adult learning classes - Supporting quality in adult learning classes). Es beschreibt ausgehend vom Europäischen Kompetenzrahmen für Weiterbildungspersonal Kernkompetenzen von Lehrkräften in der Weiterbildung in den Bereichen Planung und Begleitung von Lernprozessen auf europäischer Ebene. Ein kleiner Ausschnitt, aber immerhin...

  • Lietotāja Heike Kölln-Prisner attēls
    Der Artikel beschreibt sehr genau mein tägliches Erleben, weil die Anforderungen in der Praxis der EB so unterschiedlich und diffus sind (auch aufgrund der noch immer geringen Standardisierung in vielen Teilbereichen), dass die Universitäten dazu nur abstraktes und theoretisches Wissen vermitteln können. Selbst bei starker Methodenvielfalt in den Seminaren des Studiums bleibt die Kluft, dass in der Realität der EB die gleichen Zielgruppen selten vorkommen, also Student/innen. 
    Mit GRETA, das in Zusammenarbeit von 8 national tätigen Dachorganisationen der EB (DVV, DIE, KEB, Arbeit und Leben e.V, u,a) entwickelt wurde und sich zurzeit in der Erprobung der Validierungsschritte befindet, ist aus meiner Sicht ein gutes Instrument entwickelt worden. (Siehe auf EPALE den Beitrag von Anne Strauch:

    Bei fortschreitender Mobilität sollte aber auch daran gedacht werden, die nationalen Aktivitäten auf die nächste Ebene zu heben: mithilfe einer EU-Förderung könnten doch "willige" Länder gefunden werden, die sich diese Bemühungen (trotz aller Unterschiedlichkeiten) genauer ansehen wollen. In einem Internationalen Seminar mit Vertreter/innen aus 5 Ländern habe ich das Modell vorgestellt und es ist auf sehr viel Begeisterung gestoßen. Vielleicht ein Anstoß, BMBF?