chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

Eiropas Pieaugušo izglītības e-platforma

 
 

Emuārs

Informális tanulás – oxigén az egész életen át tanuló társadalom számára

22/08/2019
Györgyi Bajka
Valoda: HU
Document available also in: EN DE EL ET IT CS SK

/lv/file/informal-learningInformal learning

Informal learning

 

Michael Kenny azt vizsgálja meg, milyen alulértékelt szerepet tölt be az informális tanulás az egész életen át tanuló társadalmak megteremtésében.

Az Európa 2020 stratégia – amely olyan „intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá” kívánja tenni az Uniót, ahol „magas a foglalkoztatottság és a termelékenység, és erős a társadalmi kohézió” – jelentős szociálpolitikai vívmány az Európai Unióban, amely kiegyensúlyozottabb és fenntartható megközelítést hivatott kialakítani a jövőre nézve. Az, hogy a 2010-ben elfogadott stratégia céljai között szerepel a foglalkoztatás növelése, az oktatás fejlesztése, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése, fontos fejlemény, mivel ezek rámutatnak a szociálpolitikai célkitűzések jelentőségére Európa jövőbeli jóllétének vonatkozásában.

Problematikus azonban az a célkitűzése, amely szerint a felnőttek 15%-ának kellene részt vennie az egész életen át tartó tanulásban, mivel ez csak a formális tanulást és a nem formális tanulás egy részét veszi figyelembe.

/lv/file/adult-learning-participationAdult learning participation

Adult learning participation

Ebben a cikkben azt a kérdést járom körül, hogy nem kellene-e nagyobb figyelmet fordítanunk az informális tanulásra, amely oxigént biztosít az egész életen át tanuló társadalom számára.

Amint azt Andrew Bollington (a LEGO Alapítvány globális kutatási és tanulási igazgatója) az OECD „Miért nem tanul mindenki egész életén át?” című háttéranyagában (külső hivatkozás) megjegyezte, „Az, hogy valaki képzett, már nem arról szól, hogy mennyit tud, hanem hogy rendelkezik az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségekkel és motivációval, ami által képes új ismeretekre szert tenni, amikor csak arra szüksége van.”

 

Az informális tanulás jelentősége

Az Ír Köztársaság Központi Statisztikai Hivatalának (CSO) 2017 . évi felnőttoktatási felmérésről szóló jelentése megállapítja, hogy „Az informális tanulás népszerűbb, mint a formális vagy nem formális oktatási tevékenységekben való részvétel”, és beszámol arról, hogy a 25 és 64 év közötti írek több mint 60%-a vesz részt informális tanulásban.

A tendencia Európa-szerte hasonló: A Felnőttoktatási felmérés 2016-os adatai szerint a 28 tagú Unióban a részvételi arány 60,5%. Természetesen vannak különbségek – Cipruson a részvételi arány közel 100%-os, míg Litvánia esetében csupán 22%.

 

/lv/file/adult-learning-surveyAdult learning survey

Adult learning survey

 

Az informális tanulás formái

A legnépszerűbb a számítógéppel történő (online vagy offline) tanulás; ezt az Írországban informális tanulásban részt vevők 82,2%-a említette. Az idősebbekhez képest a fiatalok nagyobb valószínűséggel tanulnak számítógép használatával informálisan, a felsőfokú vagy annál magasabb végzettséggel rendelkezők körében pedig az informális tanulásban való részvétel valószínűsége háromszor nagyobb, mint a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők esetében (lásd a lenti 7. ábrát Írországra vonatkozóan).

/lv/file/types-informal-learningTypes of informal learning

Types of informal learning

 

Az informális tanulás meghatározása

A Cedefop fogalomtárának meghatározása szerint „[a]z informális tanulás a munkával, családdal, illetve pihenéssel kapcsolatos mindennapi tevékenységekből származó tanulás. A célkitűzések, az idő vagy a tanulási támogatás tekintetében nem szervezetten vagy strukturáltan történik. Az informális tanulás az esetek többségében a tanuló szempontjából nem szándékos.”

A tanulási tevékenység akkor tekinthető informálisnak, ha:

  • nem intézmény biztosítja; az egyén maga dönti el, mit, mikor és hol tanul;
  • a tanulás rendszerint nem vezet nemzeti szinten elismert képesítéshez;
  • jellegét tekintve általában nem hierarchikus;
  • nincsenek részvételi követelmények, illetve beiratkozási eljárások, mivel történhet a családban, a munkahelyen, valamint az ember mindennapi életében, önállóan, vagy a család, illetve a társadalom által vezérelve.

Az informális tanulás rendszerint a kötelezőnek tekintett tevékenységektől (azon belül az önálló tanulástól és a házi feladattól) eltérő tevékenységekhez kapcsolódik. Az előbbiek a formális és a nem formális tanulás körébe tartoznak. Az informális tanulási tevékenységek rendszerint a következő módokon valósulnak meg:

  • családtagtól vagy baráttól történő tanulás révén;
  • nyomtatott kiadványok, például könyvek vagy magazinok használatával;
  • televízió, rádió vagy videó révén;
  • számítógép használatával.

Az informális tanulás iskolán kívül zajlik, és olyan tevékenységekben való részvételből ered, amelyekre nem tanulási céllal kerül sor. A The Classification of Learning Activities (CLA) Manual (Kézikönyv a tanulási tevékenységek osztályozásához) 2016. évi kiadása rámutat arra, hogy van egy alapvető kritérium, amely megkülönbözteti egymástól az informális tanulást és a formális és nem formális oktatást és képzést. Ez pedig az, hogy intézményes-e a tanulási tevékenység, vagy sem.

Így tehát az informális tanulás a mindennapi élet mellékes, önkéntelen és elkerülhetetlen része, amelyet olykor „tapasztalatnak” is nevezünk.

 

Valóban külön lehet-e választani egymástól a formális, a nem formális és az informális tanulást?

Az informális tanulás a formális vagy nem formális tanulással párhuzamosan, és azzal átfedésben történik. Amikor tudatosan törekszünk valamilyen tanulási cél elérésére, elkerülhetetlenül tanulunk olyan dolgokat is, amelyek nem részei ennek a célkitűzésnek. Informális tanulás is történik a nem formális tanulás keretében például a kisgyermekeknek tartott úszófoglalkozásokon, a közösségi alapú sportprogramokon, valamint az olyan szervezetek keretében zajló programokon, mint a cserkészet és az ifjúsági klubok, illetve egyéb közösségi csoportok, továbbá az értékeléssel nem járó felnőttoktatási kurzusokon, a sport- vagy fitneszprogramokon, szakmai konferencia jellegű szemináriumokon stb.

Stephen Billett a Learning Throughout Working Life: Interdependencies at Work (A munkával töltött életszakasz alatti tanulás: kölcsönös összefüggések a munka világában) című 2001-es cikkében kifogásolja a tanulás formális, nem formális és informális tanulásra történő erőltetett felosztását. Meglátása szerint minden emberi tevékenység tanulás – mindennek, amit csinálunk, része egy tanulási folyamat. Billett úgy véli, hogy a tanulás nagyrészt társadalmi szervezeteken, illetve közösségeken belül, és az iskolarendszerű oktatás keretein kívül történik. Magam is gyakran eltöprengek azon, hogy mennyi mindent tanultam a nem formális közösségi szervezetekben való részvételem által – aminek nagy részét alkalmaztam is a szakmai életben.

Az információs és kommunikációs technológiák jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a rohanó életem közepette tanulni tudjak. Itt lehet szó egy zenedarabról, egy versről, aktuális kérdésekről, vagy arról, hogy miként oldjak meg egy azonnali feladatot. Például vizuális típusú tanuló vagyok, és folyamatosan használom a YouTube-ot informális tanulásra.

 

Az (informális) tanulási lehetőségek széles tárháza

A YouTube egyre inkább az informális tanulás egyik forrásává válik. A számadatok meghökkentőek: A YouTube felhasználóinak száma 1 300 000 000, és percenként 300 órányi videót töltenek fel a platformra. Egy 2018-as amerikai tanulmány megállapítása szerint a YouTube felhasználóinak 51%-a támaszkodik a videómegosztó szolgáltatásra ahhoz, hogy megtanuljon új dolgokat – ez informális tanulás.

Álljon itt egy példa: „Amikor először vettem fel nyakkendőt, megnéztem hozzá egy YouTube videót. Ha valami új dolgot szeretnék csinálni egy számítógépes programmal, például az Abletonnal, a Premiere-rel, vagy a Photoshoppal, rákeresek a YouTube-on. A YouTube-ról tanultam meg főzni is pár dolgot. Ezek csak az olyan tanulási célú kereséseim, amiket hajlandó vagyok bevallani; rengeteg viszont olyan kínos, hogy magammal viszem őket a sírba. De nem én vagyok az egyetlen, aki egyfajta digitális iskolaként használja a YouTube-ot.”

Az informális tanulásra további példákkal szolgálnak az EPALE platformon az alábbi cikkek:

 

Informális tanulás – oxigén az egész életen át tanuló társadalom számára

Ez a blogbejegyzés amellett szól, hogy jobban el kellene ismerni az informális és a nem formális tanulást, mint amely az oxigént jelenti az egész életen át tanuló társadalom számára. Amellett szól, hogy elő kell segíteni a kreativitást, a kíváncsiságot és a demokráciát a tanulásban, és visszább kell lépni a formális képesítési rendszertől, amelynek elsődleges célja a magas foglalkoztatottsággal jellemzett gazdaság előmozdítása.

A 15%-os részvételi arány nem ambiciózus – 95%-ot kellene kitűzni, és magában kellene foglalnia az informális tanulást is.

Mit gondol erről?

Ossza meg az informális tanulással kapcsolatos tapasztalatait!


Michael Kenny felnőttképzési és közösségi oktató, aki kiemelt figyelmet szentel az aktív részvétel kérdésének. Nyugat-Írországban, bevándorló vidéki gazdálkodók gyermekeként nőtt fel. Alapképzési diplomáját agrártudományból szerezte (BAgrSc) 1980-ban, mesterfokú diplomáját pedig vidékfejlesztésből (MAgrSc) 1990-ben, emellett „okleveles felsőoktatási szakember” végzettséggel is rendelkezik (HDHE, 1998). Az ifjúsági munka és a közösségi munka terén Írországban és Afrikában szerzett (hét év) tapasztalatot, valamint rengeteg hivatalos, nem hivatalos és önkéntes vidéki és városi szervezettel áll kapcsolatban.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

Tiek rādīts 1. - 4. no 4
  • Lietotāja Michael Kenny attēls
    Dear Andreas. Thank you for your comment.

    We are all always learning. Indeed it is a learning for me to post on EPALE and to get responses from people like you and Gabriella. I learn from this. I hope by stimulating comment I learn more. In particualr I want to take feedback on peoples' opinion and then ask myself how can I encourage greater recogntion of non-formal and in-formal learning.

    Michael
  • Lietotāja Gabriella Longu attēls
    "Apprendimento informale, ossigeno per una società dell'apprendimento permanente", già il titolo dell'articolo è una sintesi di quanto penso dell'apprendimento informale: ossigeno. Avere l'opportunità di valorizzare quanto uno apprende informalmente sarebbe uno stimolo per tanti che pensano di non valere. Uno strumento potente per aiutare tutti coloro che hanno abbandonato e abbandonano i percorsi tradizionali di studio, a costruirsi autostima e aumentare le possibilità di trovare un posto di lavoro o semplicemente aiutarli nella ripresa della propria vita. Crescendo l'autostima la persona acquisisce la consapevolezza che se vuole può e se può potrà farcela come tanti altri. E' sufficiente pensare ai tantissimi giovani e meno giovani fuori ormai da contesti formali (NEET) che magari hanno appreso da autodidatti tutta una serie di competenze digitali ma non le valorizzano e nessuno li aiuta a valorizzarle. Quanti giovani hanno abbandonato la scuola perché avevano difficoltà ad inserirsi nei processi istituzionali e a rispettarne le regole? Quante persone hanno la passione per cucinare ma non hanno nessun titolo perché hanno imparato da sole o appunto con you tube...io credo che proprio in virtù di tante persone che ho incontrato nelle aule giovani e meno giovani il riconoscimento delle competenze acquisite informalmente sia realmente un passo avanti verso un maggiore rispetto degli esseri umani e delle loro potenzialità. Speriamo che anche in Italia possa velocemente diventare un processo a cui facilmente chiunque potrà accedere.
  • Lietotāja Michael Kenny attēls
    Dear Gabriella, greetings. Thank you for your considered comment.

    I note you say
    "the recognition of the informally acquired skills is really a step towards greater respect for human beings and their potential"

    This is insightful and important. In my post I sought to question why we are so limiting of the learning ability and frequency of our fellow Europeans. Why do we only report on the formal education acahievements?

    I suggest that by only focusing on the formal data there is a implicit push towards valuing accredited learning over any other learning. This devalues unacredited learning.

    Gabriella you also say that having the opportunity to value what one learns informally would be a stimulus for many who think they have not learned validly, as a help all those who have abandoned traditional study paths, to build self-esteem for the purposes of finding a job or simply helping them in their life's recovery. So true.

    Therefore we must push for non-formal and in-formal learning recognition but not by forcing such leanring to be assessed as formal leerning is assessed.

    Apologies I cannot reply in Italian.

    Michael
  • Lietotāja Andreas Koreimann attēls
    Ständig informell Leben lernen!