chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - Piattaforma elettronica per l'apprendimento degli adulti in Europa

Blog

Nem formális munkaalapú tanulás – minőséget kapnak-e a felnőttek?

30/08/2017
di Györgyi Bajka
Lingua: HU
Document available also in: EN DA FR DE IT PL ES LT LV CS HR

/it/file/non-formal-workplace-learningNon-formal workplace learning

Non-formal workplace learning

A munkaalapú tanulás legtöbbször nem formális. Az EPALE tematikus koordinátora, Andrew McCoshan megvizsgálja, mit tudunk, és mit nem tudunk róla, és milyen kérdések merülnek fel a minőség szempontjából.

 

A munkaalapú tanulás az elmúlt években hirtelen fontos témává vált, nem utolsó sorban a tanulószerződéses gyakorlati képzések európai szintű előmozdításából és fejlesztéséből adódóan. A munkaalapú tanulás azonban túlnyomórészt nem formális, nem pedig formális, és ez az egyik oka annak, hogy nagyon keveset tudunk róla.

Mi a nemformális tanulás?

A nem formális tanulás az uniós fogalommeghatározások szerint olyan tanulást jelent, amely (a tanulási célkitűzések és a tanulási idő tekintetében) tervezett tevékenységeken keresztül valósul meg, továbbá ahol jelen van valamilyen formájú tanulástámogatás (pl. tanár–diák kapcsolat); ide tartozhatnak olyan programok, amelyek munkahelyi készségeket, felnőttkori írni-olvasni tudást és az iskolából kimaradók számára alapoktatást kínálnak; a nem formális tanulásra közkeletű példa a vállalaton belüli képzés, amelynek során a vállalatok naprakésszé teszik és fejlesztik munkavállalóik készségeit, például az információs és kommunikációs technológiákra vonatkozó (IKT) ismereteiket, a strukturált online tanulás (pl. nyitott oktatási segédanyagok felhasználásával), valamint civil társadalmi szervezetek által tagjaik, valamely célcsoport vagy a nagyközönség számára szervezett képzések

Ezzel szemben a formális tanulás olyan tanulást jelent, amely szervezett és strukturált, kifejezetten tanulási célokra kialakított környezetben zajlik, és rendszerint valamilyen képesítés megszerzésével zárul, általában bizonyítvány vagy diploma formájában; ide tartozik az általános képzés, a szakmai alapképzés és a felsőoktatás rendszere

Nélkülözhetetlen funkciót tölt be...

A felnőttek számára a nem formális munkaalapú tanulás a tanulás alapvető forrása. Uniós statisztikák azt mutatják, hogy egy 12 hónapos időszakban általában a foglalkoztatottak egyharmada vesz részt a munkaadó által finanszírozott, munkához kapcsolódó nem formális tanulásban, és a felnőttek által nem formális oktatásban és képzésben töltött órák számának mintegy 71%-a munkához kapcsolódik, és a munkaadók finanszírozzák, bár országonként nagyok a különbségek.

Kétségtelen, hogy a nem formális munkaalapú tanulás nélkülözhetetlen funkciót tölt be a tekintetben, hogy a munkaadókat és a munkavállalókat is ellátja azokkal a készségekkel, amelyekre az adott munkához közvetlenül kapcsolódóan szükségük van. Emellett az, hogy ilyen nagy arányban finanszírozzák a munkaadók a felnőttek képzését, azt mutatja, hogy a munkaadók valójában egy hiányt pótolnak azok esetében, akiknek másképpen – a költségek miatt – nem állna módjukban hozzáférni a képzéshez.

 

...de vannak jelentős hiányosságok

A statisztikákból azonban két másik jellemző is kitűnik:

  1. Van egy nemek közötti szakadék: A 28 tagú Unióban a felnőtt férfiak által nem formális oktatásban töltött órák számának 77%-a munkához kapcsolódott és a munkaadók finanszírozták, míg ez az arány a nők esetében 65%. Egyes országokban ennél nagyobb volt a különbség, Olaszországban és a Cseh Köztársaságban például a férfiak esetében az arány 2011-ben 19,0, illetve 17,1%-kal volt magasabb a nőkhöz képest. A különbség okai nem egyértelműek. Kapcsolódhatnak a képzésben való részvétel általános mintázataihoz és/vagy egyéb munkahelyi folyamatokhoz, ideértve a férfiak és a nők esetében a fizetés és a feltételek tekintetében alkalmazott eltérő bánásmódot.
  2. Van egy képzettségi szakadék: A magasabb végzettséggel rendelkezők nem formális képzését nagyobb valószínűséggel finanszírozzák a munkaadók – ez az arány a felsőfokú vagy felső középfokú végzettséggel rendelkezők esetében mintegy 71%, míg a legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezők esetében 65,5%. Egyes országokban különösen nagy a különbség: Lengyelországban például az arány 75%, illetve 51%, Cipruson 68%, illetve 49%; máshol az arány hasonló vagy fordított: Bulgáriában például 85%, illetve 95%, Spanyolországban 66% és 66%, Olaszországban 56%, illetve 58%, míg Portugáliában 77%, illetve 64%. Az okok itt sem egyértelműek.

 

Egyes alapvető minőségi szempontokat pedig tovább kell vizsgálni

A nem formális munkaalapú tanulás sikeres biztosításának kiindulópontja az, hogy mennyire jól ismerik a vállalatok képzési szükségleteiket. Sajnos – amint arra egy közelmúltbeli Cedefop-jelentés rámutatott – a munkaadók gyakran nem tudják, melyek „azok a területek, amelyeken be kellene ruházniuk a munkavállalóikba, és nincsenek stratégiák a munkaalapú tanulásba való beruházásra irányulóan”.

Mi a helyzet magával a képzés nyújtásával? A nem formális munkaalapú tanulást nagyrészt általában maguk a vállalatok biztosítják, vagy külső szolgáltatók nyújtják. A vállalaton belül biztosított képzés inkább azoknál a nagyobb vállalatoknál fordul elő, amelyek rendelkeznek humánerőforrás-stratégiákkal és személyzettel, valamint jól fejlett minőségbiztosítási rendszerrel. A kisebb vállalatok ezzel szemben inkább támaszkodnak a rövid képzési programok növekvő piacára, amelyeket esetlegesen helyben, de egyre inkább online biztosítanak. Ezekről a magán képzési piacokról, erősségeikről és hiányosságaikról keveset tudunk. Az ilyen szabályozatlan piacokon azonban valószínűsíthető a változó minőség, és felmerül a kérdés, mennyire lehet egyszerű a vállalkozásoknak olyan minőségi képzést találniuk, amely megfelel az igényeiknek.

 

Lehetőség a felnőttoktatási szakemberek számára

Sokkal több kutatásra van szükség annak kiderítéséhez, hogy a felnőttek minőséget kapnak-e a nem formális munkaalapú tanulás során. Ha azonban a dolog pozitív oldalát nézzük, ez a fajta tanulás lehetővé teszi a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt szükséges készségek fejlesztését, emellett számos felnőtt számára ez az egyetlen lehetőség a tanulásban való részvételre.

Ugyanakkor meg kell válaszolni néhány fontos kérdést azzal kapcsolatban, hogy miként oszlanak meg a tanulási lehetőségek a munkahelyen belül, a férfiak és a nők között, valamint a különböző végzettséggel rendelkezők között. Emellett a munkaadók közül sokan, különösen a kkv-k feltehetően értékelnék, ha támogatást kapnának képzési szükségleteik azonosításához és minőségi képzési szolgáltatók igénybevételéhez.

Számomra úgy tűnik, hogy a felnőttoktatók és a közszférabeli szolgáltatók készségeiknek és szakértelmüknek köszönhetően sokat tudnak kínálni ezen a téren. Egyes országokban, például az Egyesült Királyságban a felnőttképzési szolgáltatók munkájának már fontos részét képezi a rövid képzések munkaadók számára történő kidolgozása és biztosítása.


Andrew McCoshan több mint 30 éve dolgozik az oktatás és a képzés területén. Több mint 15 éve készít tanulmányokat és értékeléseket az EU számára, azt megelőzően pedig az Egyesült Királyságban volt tanácsadó. Andrew jelenleg független kutatóként és tanácsadóként dolgozik, az Egyesült Királyság ECVET-szakértője, emellett az írországi Dublini Városi Egyetem oktatásbeli hátrányokkal foglalkozó központjának tudományos főmunkatársa.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

Commenti 1 - 10 di 11
  • Ritratto di Jelena Kuzmina
    Uzskatu,ka darbinieku apmācība darbavietā ir ļoti noderīga. Jo tajā pašā laikā mēs varam ka paplāšināt  zināšanas savā profesionālajā jomā, ta arī mācīties no kolēgiem, piemēram, kuriem ir lielāka darba vai dzīves pieredze. Jo darba procesā ne katram no mums ir laiks apstāties un uzklausīt "gudra " cilvēka, kurš strādā blakus.
  • Ritratto di Madara Kosolapova
    Neformālās izglītības nozīme mūsdienās strauji pieaug, jo tā ļauj salīdzinoši vienkārši iegūt papildus zināšanas, prasmes un attīstīt redzesloku. 
    Rakstā tiek pieminēts fakts, ka salīdzinoši vairāk vīriešu apgūst ar darbu saistītu noformālo izglītību, turklāt tādu, ko apmaksā darba devējs. Sievietēm šīs stundu skaits ir attiecīgi zemāks no visa kopā apgūto stundu skaitu. Jautājums - vai tiek analizēts vispārējais stundu skaits, kas tiek veltīts neformālajai izglītībai? Jo tieši sievietes bieži vien izvēlās apgūt papildus prasmes uz zināšanas, kas varbūt nav saistītas ar tiešo darba sfēru, ber sieviete izrādā interesi par šo tēmu hobija līmenī vai pat kā iespējamo nākotnes karjeru. Šobrīd nav nekas neparasts, ja darba mūžā tiek nomainītas pat vairākas jomas, kurās cilvēks attīsta savu karjeru. Bieži vien tieši neformālā izglītība var radīt šādu vēlmi un interesi izpētīt citas jomas piedāvātās iespējas. No darba devēja puzes neformālās izglītības mācības ir lieliskas veids kā apmierināt savu darbinieku v;elmi apgūt ko jaunu un sevi attīstīt, kā arī ar šādu iespēju neformāli mācīties var parādīt to, ka darbinieks tiek novērtēts un viņā ir vērt ieguldīt. No šī izriet arī rakstā pieminētai fakts, ka neformālās mācības tiek nodrošinātas darbiniekie ar augstāku izglītību. Šādi cilvēki jau ir pierādījuši, ka izglītība ir vērtība un neformālās apmācības tiks novērtētas un darba devējs atpakaļ saņems vērtīgu ieguldījumu sava uzņēmuma/iestāde auģsupejai. 
  • Ritratto di Ilze Veinberga
    Mūsdienās lielākoties visas jomas saskaras ar strauju attīstību un izmaiņām, tāpēc katram uzņēmumam ir aktuāli nodrošināt iespēju darbiniekiem paplašināt savas zināšanas, lai izvairītos no stagnācijas un profesionalās kompetences trūkuma salīdzinājumā ar konkurentu uzņēmumiem.
    Šobrīd vairākas kompānijas piekopj praksi viedot kursus jaunajiem vai topošjaiem darbiniekie jomās, kas saistītas ar veicamajamiem pienākumiem. Tas paātrina jauno darbinieku iepazīšanās periodu ar darba struktūru un pielietojamajām metodēm.
  • Ritratto di Violeta Ponomarjova

    Neformālā izglītība ir ieguvums gan darbiniekam, gan darba devējam, proti tai jābūt orientētai uz darbinieka esošo vai jauno zināšanu un prasmju papildināšanu. Uzskatu, ka jebkurā darba jomā darba vadītājam ir jāorganizē un jāsekmē savus organizācijas darbiniekus pilnveidot savas zināšanas un prasmes, ka arī celt savu kvalifikāciju vai pārkvalificēties. Ir ļoti lietderīgi organizēt neformālo izglītību pašā organizācijā, kur apmācību vada kolēģi, tādējādi tas sekmē saliedētību un sadarbību kolektīvā, ka arī tie darbinieki, kuri vada apmācību iegūst labu pieredzi, izmēģinot sevi citā no profesijas jomā (skolotājs), ka arī nostiprina un papildina savas zināšanas, gatavojoties vadīt apmācību. Arī ir lietderīgi organizēt neformālo izglītību ārpus iestādes, tādējādi darbinieki iepazīsies ar citiem speciālistiem savā jomā. Neformālā izglītība arī būs lietderīga ja abas puses (skolotājs un skolēni) būs motivēti un ieinteresēti šajā procesā.

  • Ritratto di Kristīne Stulberga
    Neformālā izglītība noteikti palīdzētu darbiniekiem papildināt zināšanas un praktiskās iemaņas, pie tam tas ir ļoti vērtīgi, ja šī izglītošanās tiek organizēta iestādē uz vietas, lai kolektīvam nav jādodas ārpus iestādes. Tā ir arī savā ziņā savstarpējā sadarbība kolektīva vidē un saliedētība. Protams ir nepieciešams izglītoties arī ārpus iiestādes, satikt citus speciālistus un kolēģus! Galvenais, lai neformālās izglītības programma ir piemērota un izmeklēta un nepieciešama visiem darbiniekiem. Par to būtu jābūt pārliecinātam arī vadītājam, lai visiem darbiniekiem šīs neformālās programmas būtu noderīgas.
  • Ritratto di Sabīne Petruseviča
    Nav jau vairs noslēpums, ka mūsdienu cilvēks savas dzīves laikā var mainīt līdz pat 2-3 profesijām. Bet nepieciešamība pēc izglītības darba vietā ir ieguvums gan darbiniekam, gan darba devējam. Tādējādi darba devējs iegūst kvalificētākus profesionāļus, bet darba ņēmējs rod sajūtu, ka viņš var būt vairāk novērtēts, viņam ir iespējas augt. 
    Nezinu, kāda ir Latvijas statistika, bet, pašai strādkuājot, paralēli studijām, varu novērot, ka darba devējs bieži vien nemaz nevēlas veidot apmācības, jo uzņēmumā pārsvarā strādā studenti, vidusskolas skolēni, kuru vidū novērojama bieža rotēšana gan interešu maiņas, gan zemās algas, gan necilvēciskās attieksmes dēļ. 
    Katrā ziņā, pilnveidojoties dažādos kursos, uzņēmumā ieguvēji ir visi, jautājums tikai, cik ieinteresēti tam ir darba devēji un darba ņēmēji. 
  • Ritratto di Elīna Pļaveniece Kuļša

    Savā darba vietā arī bieži rīkoju mācības saviem darbiniekiem, kā arī Vecāku skoliņas, audzekņu vecākiem, kuras laikā piesaistu atbilstošās nozares specialistus, lai vecākus lekcijas laikā, informētu viņus par sev interesējošajiem jautājumiem, kā arī pēc tās veicinatu diskusijas, tādā veidā, viņi mēģina atrisināt bērnu audzināšanas jautājumus. Ļoti lietderīgas ir šādas lekcijas vecākiem.

    Kas attiecas uz darbinieku apmācību darba vietā, tas ir ļoti noderīgi, ja apmācības nepieciešamas visam kolektīvam, lai gan jāsaka,ka mūsu gadījumā bieds ir laiks, jo šādām apmācībām maksimums ir laiks 1,5h, kamēr ir pusdienlaiks, jo pārējais laiks jāvelta bērniem. Tādēļ gūti spriest par kvalitāti, jo tik īsā laikā, ir grūti iedot plašu informācijas apjomu, bet pašmācība jau ir katra paša atbildība.

    Bet uzņēmumi, kuri var atļauties rīkot vienas dienas apmācības vai seminārus, noteikti ir progresīvi un noderigi.

  • Ritratto di Solvita Siliņa

    Izvēloties apgūt jaunas kompetences ar neformālās izglītības palīdzību, neapšaubāmi, tā ir iespēja ne tikai apgūt ko jaunu, bet arī daudzpusīgi attīstīt un pilnveidot personību. Tādēļ atbalsts, augsti kvalitatīvu neformālās izglītības piedāvājumu atrašanā, darba devējiem patiešām būtu nepieciešams, jo bieži kursu satura piedāvājums un realitātē sniegtais tikai daļēji atbilst gaidītajam rezultātam. 

  • Ritratto di Dace Puriņa

    Aspekts, kas man šķiet interesants neformālās izglītības darbavietā kontekstā ir mācīšanās no kolēģiem (peer-learning), kas šajā rakstā ir nedaudz pieminēts lielo uzņēmumu kontekstā kā to salīdzinošā privilēģija. Minēto pieeju noteikti var izmantot ne vien lielie uzņēmumi, bet arī mazāki privātā sektora spēlētāji, kā arī noteikti valsts pārvaldes sektors.  Latvijā iespējas un pozitīvos rezultātus, ko var sniegt mācīšanās no kolēģiem, manuprāt, netiek pilnībā novērtēta un vēl mazāk mērķtiecīgi izmantota. 

  • Ritratto di Jolanta Tāraude

    Neformālās izglītības programmas ir tik dažādas un noderīgas. Uzskatu, ka neformālā izglītība darba vietā var ne tikai sniegt labumu katram darbiniekam individuāli kvalifikācijas celšanas ziņā, bet arī uzlabot un nostiprināt sadarbības prasmes un attiecības kolektīva starpā, kas arī ir nozīmīgs faktors darbavietās.