chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

Piattaforma elettronica per l'apprendimento degli adulti in Europa

 
 

Blog

A felnőtt, mint digitális állampolgár

17/06/2019
di Györgyi Bajka
Lingua: HU

A digitális kompetenciák, az információs társadalom kérdéseivel foglalkozó irodalmak a digitális műveltség témakörét javarészt a felnövekvők nemzedékére, az általános- és a középiskola tanulóira vonatkoztatják. Számos véleményt, ajánlást vagy gyakorlati ötletet fogalmaznak meg a tanulók digitális műveltsége fejlesztésének érdekében (www.digitalispedagogus.hu, www.ikt.sulinet.hu, www.oktataskepzes.tka.hu). A cél, hogy a közoktatásból kikerülő fiatalok már rendelkezzenek mindazzal a kompetenciával, amellyel felvértezve helytállhatnak az információs társadalomban. A társadalom részesei azonban azok a felnőttek is, akik ifjúként egyáltalán nem részesültek informatika oktatásban, mivel az alaptantervbe 1995-ben került be a kötelező informatika oktatás (Kovács – Rozgonyi-Borus, 2001), vagy iskolatípustól függően különböző lehetőséggel élhettek, hogy betekintsenek a digitális technológiák világába. Felnőttként – főként önirányított tanulással – szembesülnek a digitális világgal. Egyik sem jobb, vagy rosszabb helyzet, hiszen akár a fiatal tanuló is visszautasíthatja a technológia használatot, és a felnőtt is motivált lehet a tanulásra. A tanulmányban a felnőtt, mint tanuló, mint digitális állampolgár szemszögéből közelítek a digitális műveltség irányába. A felnőttek tanulása kapcsán a legfontosabb hívószavak az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL), a kapcsolatos uniós ajánlások (Memorandum, 2001, Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz, 2007, Az Európai Unió és a felnőttképzés, 2008), a felnőtt motivációja és a felnőttkori tanulás sajátosságai. A felnőttkori tanulás betölthet pótló, átképző és továbbképző funkciót, célja lehet a munkához való hozzáférés, vagy a munkahely megtartása, de az önmagunkért való tanulás lehetősége hozzásegíthet az életminőség, életvezetés megváltozásához is. Mindennapi aktivitásunk során, a tevékenységeink tapasztalatként létrejött tudást informális tanulásnak nevezzük (Kraiciné – Csoma, 2012). Az informális tanulás életünk szinte minden területét áthatja, a digitális technológia használatával pedig tanulási tevékenységünk folyamatossá vált. A digitális társadalom polgáraiként felelős és tudatos viselkedéssel tartozunk. A technológia gyors elterjedésével igyekszik lépést tartani a köz- és felsőoktatás, azonban az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakmai végzettséget adó felnőttképzés területén nagymértékű lemaradás tapasztalható. A felnőtt nem nevelődött bele a digitális állampolgári létbe, és intézményes felnőttkori tanulása során is csekély ismeretet szerez a technológia használattal kapcsolatban. A szemléletformáláshoz és készségfejlesztéshez átfogó változtatásra lenne szükség a felnőttek oktatása terén. A szándék már létezik, a megvalósításhoz viszont hosszú időre van szükség. (Nagy reformkönyv, 2012)

A digitális technológia használatról, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásáról és a digitális írástudásról több Európai Unió által kiadott és magyarországi dokumentum elérhető. Az andragógia történetében jelentős hatással bírnak az uniós dokumentumok, és mivel a digitális műveltségre vonatkozó javaslatokat szeretném bemutatni, eltekintek attól, hogy már idejétmúlt értekezést kihagyjak a felsorolásból. Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni tanácskozása alapján készült a Memorandum egész életen át tartó tanulásról című munkaanyag (Memorandum, 2000). Kulcsfontosságú üzenete az egész életen át tartó tanulás és az élet bármely területén történő tanulási folyamatban a hatékony tanítási és tanulási módszerek, valamint keretek kifejlesztése. A tanulási lehetőségeket a tanulóhoz legközelebb érdemes biztosítani, lehetőség szerint IKT eszközök segítségével is. Megfogalmazódott, hogy az életen át tartó tanulás egyik célja, hogy valamennyi ágazatban minőségi javulás valósuljon meg az oktatás és a szakképzés területén, hogy az így megszerzett tudással az egyén jobban megfeleljen a munkaerőpiac folyton változó igényeinek. A mai tudásalapú társadalomban a tudáshoz, mint erőforráshoz újonnan megszerzett készségekkel férhetnek hozzá az állampolgárok. Mivel a tudásalapú társadalom folyamatosan változik, a családi, munkahelyi és közösségi élethez egyre összetettebb készségekkel szükséges rendelkezni, amelyek – minimálisan elvárható – alapkészséggé válnak. 2000-ben új alapismeretként határozták meg többek között az informatikai jártasságot és a kommunikációs készséget. A digitális műveltséget olyan új készségként jellemzik, amely nélkülözhetetlen a tudásalapú társadalomban és gazdaságban történő tevékenységekhez. (Memorandum, 2000) Általános képesség a tanulás tanulása, az alkalmazkodás és az információ-áradatban való eligazodás, mivel a munkaerőpiac is elvárja az új ismeretek, készségek gyors elsajátítását és az új helyzetekhez való alkalmazkodás képességét. A munkanélküliséget a Memorandum az elvárt készségek hiányának vagy alacsony mértékének tulajdonítja. (Memorandum, 2000)

Számos dokumentumot hoztak létre az elektronikus tanulással kapcsolatban a 2000-es évtől kezdve: eEurope – Információs társadalom mindenkinek, E-learning – A jövő oktatásának tervezése, eEurope 2002 cselekvési terv, E-learning cselekvési terv, Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, eEurope 2005 – Mindenki információs társadalma, Az oktatási programok új generációja, Az oktatás és képzés korszerűsítése (Az Európai Unió és a felnőttképzés, 2008).

Szerző: Tankács Anita

 

A teljes cikk a linkre kattintva érhető el

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn