chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Holisztikus emberszemlélet és egészségtudatosság az andragógus munkájában

01/02/2018
létrehozta Gabriella Sallai
Nyelv: HU

A XXI. század elejére elért jelentős gazdasági-társadalmi eredmények mellett, az egyre súlyosbodó problémák kezelése is világszerte sürgetővé válik. Korunk társadalmait érintő civilizációs ártalmak, globális krízisek kezelése (klímaváltozás, környezetszennyezés, fogyóban lévő energiahordozók, túlnépesedés, elöregedő társadalmak stb.), továbbá jelentős társadalmi rétegeket érintő nehézségek megoldása (tartós munkanélküliség, elszegényedés, egyenlőtlenség, az egyén életminőségének romlása stb.) egyre sürgetőbbé válik.

WHO 2010-es jelentésében olvasható, hogy a káros egészségmagatartás formák nagymértékben veszélyeztetik egy társadalom életminőségét. Ezek közül hat rizikófaktor (kevés mozgás, túlsúly, alacsony zöldség és gyümölcsfogyasztás, magas vérnyomás túlzott alkoholfogyasztás és dohányzás, valamint a stressz okozta pszichés vagy pszichoszomatikus problémák) jelentős mértékben hozzájárul a kialakuló betegségekhez.

Ugyanezek a problémák tükröződnek a magyar társadalom egészségi állapotát vizsgáló tendenciákban is. A születéskor várható élettartam alacsony értéke és az időelőtti halálozás magas száma szoros összefüggést mutat a szív- és érrendszeri-, daganatos- és alkohol okozta májbetegségek emelkedő tendenciájával.

Az egészségi állapot alakulásában legmeghatározóbb szerepe az egyén életvitelének, egészségkultúrájának van, mely az egyén értékrendjén keresztül alakul ki. A testi, lelki, szociális jólétet is magába foglaló egészség biztosítása függ egy adott ország gazdasági helyzetétől, társadalmi berendezkedésétől, fenntartható fejlődésének és életminőségének alakulásától. Az egyének rossz egészségi állapota meghatározza a társadalom egészségtelen életmódját is. Ezért az egyén hozzáállásának pozitív irányú változásával társadalmi szinten érzékelhető pozitív változás érhető el. A szaporodó problémák megoldásához és kezeléséhez szükségessé vált azok holisztikus és multidiszciplináris vizsgálata. Hatékony beavatkozások pedig nem képzelhetőek el komplex, emberközpontú szemléletmód kialakítása és alkalmazása nélkül.

Az egészségfejlesztés első nemzetközi alapdokumentuma az Ottawai Charta meghatározta a szakterület öt kulcsfontosságú stratégiáját. Ezek jelölték ki az egészségfejlesztés gyakorlatának és célkitűzéseinek fő irányvonalát. A hatékony egészségfejlesztés az egészséget meghatározó tényezőkben eredményez változást.

Az egészségi állapot társadalmi szintű rosszabbodásának megállításáért az egészségügy mellett a többi szektor intézményeire is súlyos felelősség hárul. A felnövekvő generáció legtöbb esetben nem kap kielégítő egészségmintát családjában. A közoktatás falai közül kikerülve szemben találja magát a globalizált világ elvárásaival, valamint a rossz életmódminták által sugallt egészségtelen életmóddal, mint például a rossz táplálkozási szokások, mozgásszegény, stresszel teli életmód. Elmondható tény sajnos, hogy az egészség értékvesztése – különösen a fiatal felnőtt korcsoportban – elkezdődött.

Az egészségfejlesztésben a szintér–szemlélet (település, város, munkahely, oktatási–képzési helyszín) kidolgozása újdonságot hozott. Egy adott színtéren kifejtett egészségvédelmi tevékenység egy meghatározott népességcsoportra irányul, amely formálja a társadalmi rendszereket, az emberek esélyeit, szokásait, attitűdjét és a kockázati tényezőket. A színtér program nem az egyént, hanem a társadalmi rendszert helyezi az egészségfejlesztő beavatkozások középpontjába. Az egészségfejlesztésnek a lakosság egészére ki kell terjednie, kiemelt figyelmet fordítva a társadalmi egyenlőtlenségek kérdésére.

Ahhoz, hogy az egészségfejlesztés a társadalmi rendszer részévé válhasson, helyet kell biztosítani számára. Ez a folyamat új szakmai szerepek kialakítását igényli, melyekhez erőforrásokat kell biztosítani, valamint feladatát és kompetenciáit pontosan meg kell határozni.

A negatív irányú társadalmi szintű változások pozitív irányba történő átfordítása a felnőttoktatás és képzés szintereit és szereplőit is megújulásra készteti. Kiemelten fontos terület a felnőttoktatás és képzés színtere, ahol az egyén egész élete során – kisebb, nagyobb megszakításokkal – jelen van. Már meglévő intézményi struktúrába szükséges az egészségfejlesztési célokat integrálni.

Bizonyítást nyert, hogy amennyiben a felsőoktatás, felnőttképzés színterein több figyelmet fordítunk az egészségtudatos életmód fejlesztésére, akkor a társadalmi hatékonyság szempontjából az egyik legjobb célcsoportot, a fiatal felnőtt korosztályt érhetjük el. Egy olyan intézményi szintű, átfogó fejlesztés indulhat el, amely minden képzésben résztvevő (hallgató, oktató, dolgozó), valamint a környezetükben élők egészségének, életminőségének, életkörülményeinek javítására irányul. Az egészségtudatosság intézményi szintű megjelenése növelheti a képzőhely versenyképességét, minőségét és reputációját, javíthatja a hallgatókat bevonzó és megtartó képességét, egyben csökkentheti a lemorzsolódás veszélyét. Mindez egy rendszerszemléletű, átfogó egészségközpontú szervezetfejlesztést jelent, amely a képző intézmény összes fontos működési területét érinti. Ennek egyik fontos eleme a felnőttképzési szakember.

Napjainkban a felnőttképzési szakember munkájában már nem elég az oktatással, képzésekkel kapcsolatos tudnivalók pontos ismerete, hanem interdiszciplináris tudás elsajátítása szükséges. Az andragógus szakember megfelelő készségekkel és képességekkel felvértezve, egészségtudatos attitűddel, szemléletformáló hatással élhet a felnőtt célcsoport irányába. Az egészségfejlesztő andragógussal szembeni elvárás, hogy ismerje az egészségnevelés gyökereit és összefüggéseit, képes legyen a felnőtt (különösen a fiatal felnőtt) korosztály személyiségére hatni, azon vonásokat erősítve (autonómia, önértékelés, belső kontroll), amelyek meghatározóak a szokások kialakulása és megszilárdulása szempontjából. Fontos a felnőttképzési szakembernek olyan jártasságokat szerezni, amelyek segítséget nyújthatnak a felnövekvő nemzedéknek, és a munkavállalóknak, hogy tanulmányaik, munkavégzésük, mindennapi életük során olyan attitűddel, készségekkel és képességekkel rendelkezzenek, amely támogatja a testi-lelki jóllét elérését és fenntartását. A korszerű szakmai ismeretek átadása közben elő kell segíteni, hogy a résztvevők megfelelő készségekkel és jártasságokkal rendelkezzenek egészségük megőrzésére és védelmére vonatkozóan is.

Holisztikus megközelítést alkalmazva a képzésben szem előtt kell tartani, az oktatásban résztvevő egyén egészséges testi, lelki és szociális fejlődését. Olyan személyi és tárgyi környezet megteremtésén kell munkálkodni, amely segíti a pozitív beállítódások, magatartások és szokások kialakulását, mert a felnőtt egészségi állapotát hosszú távon ezek javítják és határozzák meg. Felkészíti a munkavállalókat arra, hogy akarjanak és képesek legyenek életmódjukra vonatkozóan helyes döntéseket hozni, egészséges életvitelt kialakítani, konfliktusokat megoldani, stressz helyzetet kezelni. Képesek legyenek az egészséges életmóddal kapcsolatos értékek közvetítésére, a káros szenvedélyek kialakulásának megakadályozására és a társas kapcsolatok létrejöttének elősegítésére.

A diplomamunka kutatási része igyekezett helyzetelemzést adni a felnőttképzésben és felsőoktatásban az egészségtudatosság jelenlétéről. További célja volt feltárni a már meglévő támogató folyamatokat, valamint a jó gyakorlatokat, esetlegesen a hiányzó erőforrásokat és kijelölni az fejlesztési irányokat.

 A kutatás hipotézise, hogy a 18–28 éves, tanulmányokat folytató fiatal felnőttek életkori sajátosságaik (rizikó magatartás) miatt, illetve az életmódra vonatkozó ismeretek hiányossága miatt nem rendelkeznek kielégítő egészségmagatartással. Továbbá azt vizsgálta, hogy a közoktatásban megjelenő egészségnevelés, egészségfejlesztés, prevenciós beavatkozások kiterjedtsége és a célcsoport által megítélt hatásossága nem kielégítő, illetve nem ad elég impulzust a teljes életen át tartó, egészséges életvitel folytatásához. Feltételezte azt is, hogy a felnőttképzés és felsőoktatás területén az egészségtudatosság szempontjai csak esetlegesen, vagy egyáltalán nem jelennek meg, ezért maga az vizsgált korosztály is szükségesnek és indokoltnak érzi egészségkulturáltságát, egészséggel kapcsolatos műveltségét fejleszteni a további tanulási színtereken is.

Jelen kutatás azt igazolta, hogy az első feltételezés - miszerint a fiatal felnőttek az életkori sajátosságok és az egészség megőrzésével, egészségtudatossággal kapcsolatos ismeretek hiánya miatt nem rendelkeznek kielégítő egészségmagatartással - csak részben nyert igazolást. Az adatokból az látható, hogy a közoktatás teljes rendszerében megjelenik az egészséggel, egészséges életmóddal és magatartás kialakításával kapcsolatos ismeretanyag. Ezt a pozitív megállapítást árnyalja, hogy a használt oktatási módszerek tekintetében hiányosságok mutatkoznak, mely nagymértékben befolyásolja a foglalkozások hasznosságának megítélését is. Véleményem szerint új, célközönségre szabott kommunikációra és az érintettek bevonására van szükség ahhoz, hogy az életminőség javításával kapcsolatban megfogalmazott üzenetek hatásosak és hatékonyak legyenek. A megszólítottak elvárásához kellene igazítani a módszertant és nem a már meglévő, „jól bejáratott” eszközrendszer használatával ellátni a feladatot. Az egyén kreativitását és önismeretét fejlesztve megtalálni egy-egy probléma gyökerét, és azok mentén egy új látásmód kialakításával, egyénre szabott módszerek alkalmazásával eredményesebb munkát lehetne folytatni. Hasonló problémákkal és attitűddel rendelkező egyéneket kiscsoportokba rendezve, fókuszáltabban lehetne a prevenciós munkát végezni. Bár ez sokkal nehezebb és feltételezhetően költségigényesebb, mint az eddig használt módszerek, de hosszabb távon nagyobb egészségnyereséget eredményezhetnek.

Ahogy azt az elméleti rész áttekintésében láttuk a vizsgált korosztály esetében is az egészség a legfontosabb értékek között szerepel, hiszen a többi érték biztosításához vagy megtartásához is elengedhetetlen feltétele annak megléte. Ezért meg kell jelennie a képzési- vagy felsőoktatási intézmény céljai között, hogy az egészség és egészségtudatos magatartás az intézményi és hallgatói kultúra része legyen.

A mai kor egész életen át tartó tanulásra vonatkozó elvárásait, szemléletmódját figyelembe véve olyan helyszín és találkozási pontot jelölhet ki a felnőttoktatás és képzés színterén, ahol a felnőtt személyiség és az egészségnevelő/fejlesztő andragógus hatékony beavatkozással élhet az egészségtudatos életmód ismereteinek közvetítésére.

Amennyiben felnőttoktatás és felnőttképzés szinterein több figyelmet fordítunk az egészségtudatos életmód fejlesztésére, akkor a társadalmi hatékonyság szempontjából is fontos célcsoportot érünk el. Az ország kevés ráfordítással komoly eredményekre, valamint egészségesen és tovább élő állampolgárokra számíthat. Fontos hangsúlyozni az egészségtudatos nevelés multiplikátor hatásait is. Azok a felnőttek, akik egészségtudatos színtereken, egészség szempontjait is magába foglaló tudást szereznek, családjukban továbbörökítik az egészséges életmód iránti elkötelezettséget, így a jövő magyar családjai is egészségesebb életet élhetnek majd.

Ennek a munkának lehet az egyik fontos szereplője az egészségtudatos andragógus szakember, aki a felsőoktatás és felnőttképzés intézményrendszerében a megfelelő prevenciós ismeretek átadásával segítheti és támogathatja a pozitív életvezetési stratégiák kialakítását és kompetenciák fejlesztését az egyének életében és multiplikátor hatásként a társadalom egészében is.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn