EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Ez a cikk fordítás. Az eredeti blogbejegyzést EBSN Editor töltötte fel angolul.

A mesterséges intelligencia a futurisztikus koncepcióból a modern élet szerves részévé vált, átalakítva az iparágakat, az oktatást és a társas kapcsolatokat. Ahogy az automatizálás egyre elterjedtebbé válik, a készségfejlesztés iránti igény fokozódik, különösen az alacsony képzettséget igénylő munkakörökben dolgozók esetében. Sok felnőtt, különösen az alacsonyabb szintű készségekkel rendelkezők számára ijesztő kihívást jelenthet eligazodni e gyors fejlődési ütemben.

A mesterséges intelligencia felnőttképzésben betöltött átalakító ereje példátlan lehetőségeket kínál az alacsony képzettségű tanulók sajátos igényeinek kielégítésére. A rugalmas, személyre szabott tanulási élmények lehetővé tételével a mesterséges intelligencia képessé teheti az egyéneket arra, hogy az igényeikre szabott képzésekben vegyenek részt. Gondos tervezés és megvalósítás nélkül azonban fennáll annak a veszélye, hogy az alapvető készségekkel küzdő felnőttek kimaradnak ezekből a folyamatokból.

Az inkluzív, egész életen át tartó tanulás szükségessége

Az egész Európai Unióban gyorsan változnak a munkahelyek, mivel a mesterséges intelligencia és a digitális eszközök egyre inkább a munka részévé válnak. Az OECD 2023-as foglalkoztatási előrejelzése szerint a munkáltatók kétötöde szerint a releváns készségek hiánya már most is visszafogja a mesterséges intelligencia munkahelyi elterjedését. Bár a továbbképzés közös prioritás, nem mindenki indul ugyanonnan. Sok alacsony képzettségű felnőtt számára a digitális tanulási eszközök elérhetetlennek vagy akár ijesztőnek is tűnhetnek. A korábbi tanulási tapasztalatok – amelyek néha negatívak vagy elkeserítőek – szintén visszatarthatják az embereket. Célzott erőfeszítések nélkül, amelyek a tanulás befogadóvá és relevánssá tételét célozzák, az egyenlőtlenségek növekedhetnek, nem pedig csökkenhetnek.

A szakpolitika létfontosságú szerepet játszik ebben a tekintetben. A digitális infrastruktúrába való befektetés fontos, de az emberi oldal is – a tájékoztatás, az útmutatás és az inkluzív támogató struktúrák – fontos. Mindenekelőtt a tanulási programoknak jelentőségteljesnek és rugalmasan elvégezhetőnek, hozzáférhetőnek kell lenniük, hogy jobban illeszkedjenek a tanulók sokszínű élethelyzetéhez.

Az egyenlőtlen hozzáférés és a strukturális hiányosságok kezelése

Az online tanulás térnyerése ellenére is túl sok felnőtt marad ki belőle. Kapetaniou 2020-as tanulmánya szerint a mesterséges intelligenciával támogatott oktatáshoz való hozzáférés nagymértékben változik a földrajzi elhelyezkedéstől, a jövedelemtől és az infrastruktúrától függően. Vidéki vagy alacsony jövedelmű területeken a korlátozott internet-hozzáférés és az elavult eszközök továbbra is komoly akadályt jelentenek.

A fizikai hozzáférés azonban csak egy része a történetnek. A személyes tényezők – mint például a kudarctól való félelem, a tanulással kapcsolatos szégyenérzet vagy a digitális rendszerekkel szembeni bizalmatlanság – miatt az emberek vonakodhatnak a részvételtől. Az oktatási szolgáltatók számára létfontosságú, hogy megértsék ezeket az akadályokat, és ott nyújtsanak segítséget a tanulóknak, ahol szükséges.

A közösségi alapú oktatási központoknak, a könyvtáraknak és a megbízható helyi szervezeteknek mind kulcsszerepük van. A tanulókkal közösen kijelölt programok és a valós kihívásokra reagáló támogatás megtervezésével befogadóbb utakat építhetünk, amelyek inkább megnyitják az ajtókat, mintsem bezárják azokat.

Magabiztosság építése a mesterséges intelligencia ismeretével

A mesterséges intelligencia megértése nem csupán egy új technikai készség elsajátításáról szól – ez egy olyan alapot jelent, amely elősegíti a magabiztosságot és az aktív részvételt a mai világban. Az idősebb felnőttek vagy a korlátozott digitális jártassággal rendelkezők számára az MI működésének alapjainak elsajátítása kaput nyithat a további fejlődés felé.

Egy „AI Literacy for an Ageing Workforce” (MI-ismeret az idősödő munkaerő számára) című tanulmányban Chetty (2023) rámutat, hogy a célzott MI oktatás segíthet eloszlatni a rejtélyességet az algoritmusok körül, erősíti a bizalmat, és csökkenti a digitális változással kapcsolatos szorongást. Ezek a programok akkor működnek a leghatékonyabban, ha világos nyelvezetet, könnyen érthető példákat és gyakorlati tevékenységeket alkalmaznak. Legyen szó akár a javaslattevő rendszerek működésének megértéséről, akár az automatizált döntésekben megjelenő torzítás felismeréséről, a kis lépések is jelentős magabiztosságot eredményezhetnek.

A tanulás formája is számít. Az olyan vegyes megközelítések, amelyek ötvözik a személyes útmutatást a technológia gyakorlati használatával, általában sikeresebbek, mint az önálló online tanfolyamok. Emellett a mentorálás, a társas csoportok vagy egyszerűen egy barátságos légkör által nyújtott támogatás is fontos szerepet játszhat abban, hogy valaki újra bekapcsolódjon a tanulásba.

A munkahely, mint a tanulási színtere: a mesterséges intelligencia szerepe

Számos ágazatban a munkahelyi tanulás jelenti a felnőttek számára az első kapcsolódási pontot a digitális készségek fejlesztésében. Ebben az összefüggésben a mesterséges intelligencia erőteljes eszközként szolgálhat: intelligens oktatórendszerek, adaptív tanulási alkalmazások és készségfelmérő platformok már most is lehetőséget nyújtanak arra, hogy a képzéseket egyénre szabottan alakítsák ki.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az MI nem univerzális megoldás. Roumell és Jabarkhail (2023) kutatásai rámutatnak arra, hogy az alacsonyan képzett munkavállalók gyakran világos útmutatásra és bátorításra szorulnak ahhoz, hogy aktívan bekapcsolódjanak a munkahelyi tanulásba. Támogató vezetés, megfelelő időkeret és tanulásbarát vállalati kultúra hiányában még a legfejlettebb technológiai eszközök is hatástalanná válhatnak.

A legsikeresebb modellek ötvözik a technológiát az emberi kapcsolódással. A személyre szabott mentorálás, a közösségi tanulás és a rendszeres visszajelzés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanulók kitartsanak, és folyamatosan fejlődjenek. Amikor a munkáltatók nem csupán platformokba, hanem az emberekbe is befektetnek, a mesterséges intelligencia valóban értékes eszközzé válhat egy dinamikusabb és befogadóbb tanulási környezet kialakításában.

A tervezés számít: hogyan tegyük a mesterséges intelligenciát mindenki számára hozzáférhetővé

Az oktatási célú mesterséges intelligencia egyik leginkább figyelmen kívül hagyott kérdése a tervezés. Ha a platformokat technológiailag jártas, magas szintű írás-olvasási készségekkel rendelkező felhasználókra szabják, azzal éppen azokat zárhatják ki, akiknek a legnagyobb szükségük lenne támogatásra. Verhagen (2021) rámutat, hogy számos MI-eszköz olyan mértékű önállóságot vagy digitális jártasságot feltételez, amely nem tükrözi a felnőtt tanulók sokszínű valóságát.

A nehezen átlátható felhasználói felületektől kezdve a csak domináns nyelveken elérhető tartalmakig ezek az akadályok gyakran rejtettek, mégis jelentősek. Emellett nem szabad elfeledkezni az algoritmikus torzítás veszélyéről sem – olyan rendszerekről, amelyek akaratlanul is hátrányos helyzetbe hozhatnak bizonyos csoportokat a háttéradatok vagy mintázatok alapján.

E kihívások elkerülése érdekében az oktatástechnológiai megoldásokat már a kezdetektől fogva inkluzív módon kell tervezni. Ez magában foglalhatja a különböző hátterű tanulókkal végzett felhasználói tesztelést, akadálymentesítési funkciók – például hangvezérlés vagy fordítás – beépítését, valamint olyan visszajelzési mechanizmusok kialakítását, amelyek lehetővé teszik a valós idejű fejlesztést. A hatékony tervezés túlmutat a puszta működőképességen – a méltányosságot is előtérbe kell helyeznie.

Szempontok az inkluzív mesterséges intelligencia megvalósításához a felnőttképzésben

Számos gyakorlati szempont segíthet abban, hogy a mesterséges intelligencia valóban az inklúzió eszközévé váljon a felnőttképzési rendszerekben. Ezek nem csupán technikai, hanem társadalmi döntések is – olyan választások, amelyek meghatározzák, hogy ki kap lehetőséget a digitális gazdaságban való részvételre:

• A tervezés során vegyük figyelembe az alacsony készségekkel rendelkező felnőttek szükségleteit

• Támogassuk az olyan hibrid tanulási modelleket, amelyek ötvözik a technológiát az emberi támogatással

• Bátorítsuk a munkáltatókkal való együttműködést, hogy a tanulás szervesen beépüljön a munkavégzésbe

• Hallgassunk a tanulókra, és vonjuk be őket abba, hogy mit és hogyan tanuljanak

A mesterséges intelligencia akkor hozhat valódi változást a felnőttképzésben, ha az emberek igényeire szabjuk. Az alacsony készségekkel rendelkező tanulók számára az MI új utakat nyithat az oktatásban és a foglalkoztatásban. Ugyanakkor, ha nincs biztosítva a hozzáférés, a támogatás és az átgondolt tervezés, ezek az utak elérhetetlenek maradhatnak.

Felnőttképzési szakemberekként kulcsszerepünk van ebben a folyamatban. Inkluzív tanulási környezetek kialakításával, támogató szakpolitikák előmozdításával és azzal, hogy biztosítjuk: az MI mindenkiért dolgozik – segíthetünk abban, hogy a digitális átalakulás ne kirekesztést, hanem lehetőséget jelentsen. Mindenki számára.