chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE - A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

Hírek

Tanulók a digitális oktatásban – Szülők a home officeban

29/03/2020
létrehozta Adrienn Kiss-Márton
Nyelv: HU

Hazajöttünk Londonból a BETT Show-ról. Ottlétünk alatt ütötte fel fejét Európában a COVID-19. Csak legyintettünk rá. Akkor még nem is sejtettük, hogy a világ legnagyobb oktatási kiállításán tapasztalt digitális oktatás, távolról történő munkavégzés hamarosan a mindennapjaink részévé válik.

A BETT Show a világ legnagyobb oktatási kiállítása, melynek célja, hogy be-/megmutassa a technika, a technológia legmodernebb rendelkezésre álló eszközeit mennyire remekül, sokrétűen lehet használni az oktatásban, a digitális oktatásban. A modern eszközök - a tablet, telefon, laptop - használata ma már a felnövekvő nemzedék alapkelléke. Ezeket az eszközöket megfelelően használva fantasztikus dolgokra lehetünk képesek. Ehhez érdemes mélyebben megismernünk a bennük rejlő lehetőségeket. A több, mint 800 kiállító célközönsége főként az iskolák, tanárok, diákok, iskolaigazgatók voltak. Számukra kínáltak különböző online platformokat, ahol nyomon követhető az oktatás, az oktató, a diák fejlődése, előrehaladása. Bemutatták, hogy a digitális teret hogyan lehet biztonságosan használni a gyerekek motiválására, munkába való bevonásra. Rengeteg alkalmazás, applikáció, mely mind játékos formában teszi lehetővé a tanulást olyan módszerekkel, hogy a gyermek közben észrevétlenül tanul. Lehetőség van többek közt a különböző tanulási nehézségekkel küzdő diákok differenciált oktatására is pusztán egyetlen eszközzel. Az applikációt a gyerekek saját igényük szerint állítják be olyan formában, hogy számukra az oktató instrukciói, magyarázata érthető legyen. A kiállításra rengeteg iskolás osztály is kilátogatott, aki szemmel láthatóan élvezték a különféle kihívásokat, feladatokat. Az interaktív programok között voltak pl. Lego kockákból építés, Canva programmal képszerkesztés, Adobe program segítségével animált videó készítés, de még kosárra dobás is a Microsoft egyik standjánál, ahol a diákok kvíz kérdéseket válaszoltak meg a helyes palánkra dobással, hogy csak néhányat említsek.

Az előadások, a kiállító cégek üzenete egyértelműen az volt, hogy a jövő oktatása a diákokat szolgálja és nem az iskolát. Ennek keretében a legfontosabb momentum a diák aktív résztvevőként való bevonása a tanulási folyamatba a megszokott passzív szemlélődéssel szemben. 

 

A rendezvényen nem oktatási szakemberként vettem részt. Akkor mégis mit kerestem ott?

Gyakorló HR szakember vagyok, aki saját kísérleti projektem keretében 2011-ben azon kezdtem gondolkodni, hogy az addigi 10 éves hazai, nemzetközi, kkv és multi szinten szerzett tapasztalatomat hogyan tudom átültetni távoli munkavégzésbe. Egy olyan munkavégzési módot szerettem volna felépíteni, ahol az elvégzett munka számít, függetlenül attól, hogy a munkavállaló ezt fizikailag honnan és mikor teljesíti. Akkor még a home office kifejezés nem nagyon volt a köztudatban, sőt még fél évvel ezelőtt is a hazai szakmai portálok úgy tekintettek a távolról dolgozó munkatársakra, mint egy igen szűk szegmenst képviselő rétegre a hazai munkavállalói palettán. 2017-ben kezdtem egyre inkább elmélyülni a távoli munkatársak megtartásában, motiválásában, az így foglalkoztatott munkatársak speciális igényeivel HR szemszögből főként nemzetközi cikkek alapján. Tudásom bővítésére, ismereteim mélyítésére kezdtem meg 2019. januárjában tanulmányaimat a PTE-n. Ennek és az EPALE blogger versenyének köszönhetően 2020. januárjában eljuthattam a BETT Show-ra Londonba. Annak ellenére, hogy nem szerepelt a terveim között a kiállítás meglátogatása remek tapasztalás volt és nagyon sajnáltam, hogy egy ilyen ismeretszerző rendezvényt nem lehet kötelezővé, elérhetővé tenni a hazai pedagógusok számára...

Nem telt el sok idő azóta, hogy hazaérkeztünk. Még az ígért blogcikket sem volt időm megírni, mire...

2020. márciusában a hazai iskolák átálltak a digitális tanrendre, s egyre több cég szervezte ki home office-ba a munkatársait, hogy lassítsa a járvány terjedését. Az oktatás nem az asztalom, így a mostani bejegyzésemben egy a munkámmal összefüggő, régóta a levegőben levő paradigmaváltásra érett jelenségről szeretnék röviden beszámolni.

 

2020.03.23-án osztottam meg a képen látható posztot egy szakmai közösségi portálon. A hatása (a kép alján jól látható, hogy hány ember látta a posztot és milyen sokan reagáltak) elképesztő volt, mely sok kérdést vet fel munkaszervezés, menedzsment, számonkérés, ha még tovább gondoljuk akkor HR oldalról is.

 

47540 views

 

A probléma eredője természetesen számos ok lehet, melyek feltérképezésére ez a bejegyzés nem elegendő, de úgy gondolom mindenképp érdemes a válaszokat, reakciókat elolvasni és a megoldások keresése, a majdani talpra állás során figyelembe venni.

2016. óta követem nyomon a nemzetközi trendeket, távoli munkavégzési formákat is. Nem csak hazai szinten van jelen a bizalmatlanság. Nemzetközi cégek tekintetében is létezik számos szoftver, mely időközönként képernyőképet rögzít, követi az egérmozgást, stb. Ezeket a létező igények hívták életre és tartják életben mai napig is...

Több éve dolgozom nemzetközi és hazai cégekkel is több száz kilométeres távolságból kizárólag online formában tartva a kapcsolatot. Tapasztalataim azt mutatták, hogy a sikeres együttműködések alapja a jól kidolgozott folyamatok, a pontos feladatmeghatározások, a feladatokhoz rendelt határidők és a kommunikáció. Ma már rengeteg olyan platform van, amelyet közösen, többen is elérünk párhuzamosan, így az ott végzett munka, feladat kapcsán folytatott kommunikáció, mindenki, vagy legalább az adott munkafolyamatba bevont kollégák számára elérhető. Ezen eszközök használatával jól nyomon követhetőek, átláthatóak a feladatok is és az elvégzett feladatok hatására a bizalom is épül.

 

A most közzé tett posztomban semmi különleges nem volt. Erről beszélek évek óta. A jogszabályi körülmények, a túlzott adminisztrációs terhek eddig a legtöbb céget visszatartották ettől a rugalmasabb, környezetkímélőbb munkavégzési módtól. Most, a COVID-19 kapcsán azonban nem nagyon volt választás. Szükségessé vált a rögtönzött home office bevezetése.  Többen vártuk, hogy talán ezen külső kényszer hatására, zökkenőmentes lesz a home office-ra való áttérés és végre az elvégzett feladatok fontossága kerül fókuszba a kötelezően letöltendő munkaidő helyett. Tévedtünk. Magam több ízben tapasztaltam a hozzám fordulóktól, illetve különböző fórumokat olvasgatva, szembetaláltam magam olyan kérdésekkel, melyekben szoftvereket keresnek cégek, vállalkozók a home office-ban dolgozó munkavállalók monitorozására.

Alább kiemelek néhány, számomra érdekes, elgondolkodtató megjegyzést az eredeti posztra reagálók közül, de szeretném kérni a kedves olvasót is, hogy ossza meg velünk nézeteit a témában.

 

  • Ami számomra meglepő volt, hogy a rengeteg reakció, komment ellenére csupán egyetlen cégvezető írta, hogy ő kilenc éve home office-ban foglalkoztatja a munkavállalóit hatékonyan és sikeresen.
  • Többen a vezető személyében látják vélni az okokat, úgy gondolják, hogy a vezető hibája, ha nem bízik az embereiben, ha ennyire "mikromenedzselni" akarja a beosztottjait. - Ez szintén egy érdekes aspektusa a történetnek, hisz sok vezető egy nagy szervezet része. Ez esetben egyes vezetők önmagukban nem mindig képesek a szervezet egészét alapjaiban megváltoztató forradalmakra.
  • Rávilágítottak a jelenlegi elavult, működésképtelen vezetői szerepekre, továbbá, hogy a jelenleg népszerű delegálás-elszámoltatás modell most hullik darabjaira, előremutatva a folyamatszervezésben mutatkozó potenciálokat, a vezető és a munkatársak partneri viszonyát.

 

Ahogy cikkem elején is írtam, nem vagyok oktatási szakember a BETT show-ról azoban HR-esként is rengeteg hasznosítható tudást hoztam haza. Többek között párhuzamot vélek felfedezni a jövő oktatása és a jövő munkavállalója között is, ahol az oktatási folyamatba  a diákok bevonása a fontos, a munka világában a munkavállalók proaktivitására, partneri viszonyára.

Jól látható, hogy a paradigmaváltás elengedhetetlen ebben a témában is. Kérdés, hogy tudunk-e élni a jelen helyzet lehetőségeivel. Hajlandóak vagyunk-e szakítani az "így szoktuk" szemlélettel és felépíteni az igényeket hatékonyabban kiszolgáló, a lehetőségeket jobban kihasználó rendszert?

Természetesen ez most mindannyiunk számára egy nehéz, megterhelő időszak. Én mégis hatalmas izgalommal várom, hogy milyen irányba sikerül elmozdulnunk.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn
Refresh comments Enable auto refresh

1 - 3/3 megjelenítése
  • Éva Szederkényi képe
    Köszönöm az értékes gondolatokat. Valóban igaz lehet, hiszen Adrienn ebben a szektorban dolgozik, a "jogszabályi körülmények, a túlzott adminisztrációs terhek eddig a legtöbb céget visszatartották ettől a rugalmasabb, környezetkímélőbb munkavégzési módtól." Most a COVID-19 kapcsán van lehetőségünk és módunk is átgondolni, milyen optimális megoldásokat találjunk a kihívásokra.
  • Alexandra Szabo képe
    Az otthoni munkavégzés, akár egyedül végezzük, akár egy csapat részeként, mindenképpen magas fokú munkaszervezési készséget igényel az egyéntől.
    Volt idő amikor egyedül dolgoztam otthonról, a gyerekek pedig iskolában voltak. Ez sokkal könnyebb volt, még úgy is, hogy az esti mese után még visszakapcsoltam a számítógépet, és elvégeztem a napi adminisztrációt.
    A mostani új helyzet, hogy egyszerre kell szervezni a család életét, egy csapat munkáját és a saját munkámat sokkal komplexebb feladator ró rám, és másokra is. Egyenlőre sok féle megoldás kínálkozik, nehéz megtalálni a számomra legmegfelelőbbet.
  • Adrienn Kiss-Márton képe
    Köszönöm szépen, hogy megosztotta a tapasztalatát. Igen, valóban ez egy komplex feladat, amire még mindannyian keressük az optimális megoldásokat.
    Kitartást és jó egészséget Önnek!