chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Hírek

Összefoglaló az AL Agenda (A Felnőttkori Tanulás Európai Menetrendjének Nemzeti Koordinátora) projekt 2. szakpolitikai műhelymunkáról

30/05/2019
Nyelv: HU

2019. március 27-én az NSZFH Központi Könyvtára adott helyszínt a második szakpolitikai műhelymunkának, amelyen az alacsony szintű alapkészség-fejlesztéssel foglalkozó döntéshozó szervek képviselői vettek részt.

A szakmai műhelymunka célja annak megvizsgálása és megvitatása volt, hogy a „Készségfejlesztési pályák” hazai megvalósítása érdekében milyen motivációs és ösztönző intézkedéseket szükséges alkalmazni az alacsony szintű alapkészségekkel rendelkező munkanélküliek, az alacsony szintű alapkészségekkel rendelkező munkavállalók és az munkáltatói, és a Kompetencafejlesztési pályák célcsoportját alkotó további alcsoportok számára.

A rendezvényt Szűcsné Szabó Katalin, az NSZFH Felnőttképzési Főosztály főosztályvezetője, mint a projekt szakmai megvalósítója nyitotta meg.

A műhelymunka külföldi előadója Lars Alroe Olesen Dániából érkezett, széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik az oktatási – képzési rendszerek fejlesztése terén, nemcsak hazájában és a skandináv 

/hu/file/muhelymunka2jpgmuhelymunka_2.jpg

országokban, hanem kelet- közép európai és ázsiai országok stratégiai fejlesztéseiben és innovatív – kísérleti programjaiban is közreműködött szakértőként.

A résztvevők az előadó által hozott személyes példákon keresztül arra keresték választ, hogy hogyan hozhatnak valódi változást a Kompetenciafejlesztési pályák az emberek életében?

A motivációs és ösztönző eszközök kialakítása kiemelt szerepet kap a „kompetenciafejlesztési pályák” / „upskilling” nemzeti rendszereinek és programjainak kialakításában is. Ennek érdekében a makro megközelítéssel párhuzamosan mikro megközelítésre is szükség van, amelynek során a célcsoport különböző élethelyzetben lévő képviselőinek mozgatórugóit, ellenállásának okait és motivációs kihívásait tárják fel. Az ösztönzők tekintetében egyaránt fontosak a „kemény” (hard), a „minőségi” (soft) és az egyén alapvető értékeihez és életfelfogásához kapcsolódó „life” ösztönzők.

Az egyéni perspektívák, motivációk és ösztönző eszközök elemzése után Lars Olesen azokat a hajtóerőket vagy húzóerőket (kulcstényezőket) mutatta be, amelyek egy rendszer működésében sikerhez vagy minőségjavuláshoz vezetnek, vagyis esetünkben a kompetenciafejlesztésre irányuló erőfeszítéseket eredményessé teszik.

A hatékony kompetenciafejlesztő rendszer ismérveit a következőképpen kategorizálta:

  • rugalmas támogatást biztosít, hogy minden érdekelt fél számára optimális megoldások szülessenek;
  • a rendszerek közötti összehangolás és szoros koordináció az ösztönző eszközök megfelelő rendszerének és finomra hangolásának kialakítása érdekében;
  • a karrier és képzési tanácsadás a legfőbb eszköze a személyre szabott utak kialakításának és a motiváció folyamatos fenntartásának;
  • a munkahelyi igényekhez és folyamatokhoz kapcsolódó képzési és tanulási megoldások érdekében az innováció és szakmaimódszertani fejlesztések ösztönzése;
  • az előzetesen megszerzett tudás elismerése, a nonformális tanulási keretek között és informális tanulás során (önkéntes vagy közösségi munka) megszerzett kompetenciák láthatóvá tétele és elismerése;
  • a motivációs és ösztönző rendszerek céltudatos, összehangolt kialakítása és folyamatos finomra hangolása elengedhetetlen az eredményes kompetenciafejlesztési utakhoz.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn