chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Mit tanulhatunk a portugál felnőttoktatástól?

31/10/2018
létrehozta Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN FR

/hu/file/portugal-lessons-learnt-epalePortugal Lessons Learnt EPALE

Portugal Lessons Learnt EPALE

 

Paula Guimarães a felnőttoktatás előtt álló portugáliai kihívásokkal kapcsolatban osztja meg gondolatait, és azt vizsgálja, milyen tanulságokat vonhatnak le ezekből más országok és az Európai Unió.

 

A felnőttoktatási politikák a középpontban állnak, a részvétel azonban még mindig alacsony

Az 1974-es portugáliai demokratikus forradalom óta a felnőttoktatást ritkán tekintették központi szakpolitikai témának és a portugál lakosság számára releváns kérdésnek.

Az „Oktatás és képzés 2020” elnevezésű keretrendszer célkitűzései – köztük az egész életen át tartó tanulásban való részvételre vonatkozó célkitűzések – ellenére Portugáliában továbbra is magas a korai iskolaelhagyók aránya, a portugál lakosság írni-olvasni tudásának szintje pedig alacsony más uniós tagállamokhoz képest. Emellett az alacsony képzettséggel rendelkező személyeket nehéz bevonni az élet hosszon át tartó tanulásba, különösen a formális oktatásba.

A felnőttoktatási politika jelentősége 2000 és 2011 között az „Iniciativa Novas Oportuidades” elnevezésű felnőttoktatás-politikai program révén növekedett meg. A részvételi arányok elmúlt években tapasztalt javulása azonban nem bizonyult maradandónak, ami magyarázatot ad az egész életen át tartó tanulásban való részvétel arányának az EUROSTAT adatai alapján megfigyelhető közelmúltbeli csökkenésére. Emellett az Instituto Nacional de Estatística közelmúltbeli adatai szerint a lakosság nagy hányada nem vesz részt egész életen át tartó tanulásban.

 

Sokféle felnőttoktatás és a programok közötti koherencia hiánya

A résztvevők elérésének egyik módja rövid távú képzési programok kínálása. Ezeket főként számos nem állami, civil társadalmi és nem kormányzati szervezet bonyolítja le. Emellett az államilag finanszírozott és szabályozott képzési szolgáltatások is elmozdulnak ebben az irányban, és egyre sokszínűbbekké válnak. Számos, jelenleg végrehajtás alatt álló projekt és tevékenység nem része a felnőttoktatási politikának, ami miatt különböző típusú képzések létezhetnek koherencia és szakpolitikai következetesség nélkül. Ezt a helyzetet felerősítették a nemzeti és európai szinten előírt, nem folytonos felnőttoktatási politikák, valamint az Európai Szociális Alap egységes finanszírozási módja, amely elsősorban az iskolai képesítésre és a szakképesítésre irányul.

Mindezek miatt úgy tűnik, hogy a jelenlegi európai és a nemzeti szintű szakpolitikai megnyilvánulások:

  • túlságosan hangsúlyozzák az oktatás és a gazdaság közötti kapcsolatot;
  • figyelmen kívül hagyják a felnőttoktatás más fontos dimenzióit (például a társadalmi/kulturális/politikai/állampolgári hatását).

 

A felnőttoktatók szakmai identitásának hiánya

A változó szakpolitikai környezet, a sokféle program és projekt miatt leértékelődik a felnőttoktatók munkája, akiket ritkán szerződtetnek, és akik szabadúszóként vagy önkéntesként dolgoznak, bizonytalan munkakörülmények közepette. Ezért a felnőttoktatók nem tekintenek magukra szakmai közösségként. Ennek fő okai a következők:

  1. A szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikák fejlődése során soha nem létezett professzionális felnőttoktatói karrier. A felnőttoktatókat az emberierőforrás-menedzsment igényei szerint veszik fel, kevés hivatalos szabályon és jogszabályon alapuló rövid távú szerződésekkel, és amikor a felnőttoktatás nem prioritás a politikai napirendben, elbocsátják őket.
  2. Nem léteznek kifejezetten felnőttoktatók képzésére irányuló (BA szintű) felsőoktatási útvonalak. A tantárgyak és a kurzusok között a felnőttoktatást is magukban foglaló, meglévő MA szintű szakok túl széles körűek, és nem szakosodott felnőttoktatókat képeznek, hanem általában véve pedagógusokat, akik nagyon különböző oktatási környezetekben dolgozhatnak.
  3. Nem léteznek felnőttoktatói szakmai szövetségek, és a meglévő szakszervezetek nem szorgalmazzák a felnőttoktatók professzionalizálódását. Emiatt hiányzik a felnőttoktatók szakemberekként, illetve a felnőttoktatás szakterületként való társadalmi elismerése.
  4. Nincs olyan társadalmi nyomás a politikai döntéshozatalra irányulóan, amely kedvezne a felnőttoktatásnak, mint szakmai tevékenységnek. Továbbá nem gyakran fordulnak elő olyan – akár tudományos, akár egyéb – rendezvények, amelyek kifejezetten a felnőttoktatói szakmában felmerülő problémák megvitatását céloznák.

Ezek a körülmények nem segítették elő a felnőttoktatók szakmai identitásának fejlődését Portugáliában, és ez a helyzet példaként szolgál arra, ami számos európai országban tapasztalható. Az EPALE mint platform azonban erősíthetné ezt annak bemutatásával, hogy bármilyen felnőttoktatási szakmát űzünk is, szakmai csoportként vannak közös jellemzőink.

 

Felnőttoktatási politikák és a felnőttoktatók szakmai identitásának biztosítása

A felnőttoktatási politikákkal, valamint a felnőttoktatók szakmájával és munkakörülményeivel kapcsolatban zajló portugáliai vita fontos a hasonló kihívásokkal küzdő többi ország számára, valamint az Európai Unió számára is, amely szakpolitikai napirendjében hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás és a felnőttoktatásban dolgozók jelentőségét.

Portugáliától megtanultuk, hogy:

  • a felnőttoktatás szempontjából közvetlen eredményekkel járó közpolitikák iránti igény értékelése és végső soron megváltoztatása időbe telik;
  • a felnőttoktatóknak olyan szakmára van szükségük, amelyet országuk és Európa egésze szempontjából fontosnak tekintenek (a felnőttoktatói munka sajátosságai alapján többféle szakmai modellt lehet megvitatni).

Paula Guimarães 2012 óta a portugáliai Lisszaboni Egyetem Pedagógiai Intézetének adjunktusa; 1992-től 2011-ig a Minhói Egyetem Felnőttoktatási Központjának kutatójaként is dolgozott. Paula kutatási területei közé tartoznak a felnőttoktatási politikák, valamint a civil társadalmi szervezetek felnőttoktatásban való közreműködése. Számos publikációja jelent meg különféle európai és portugáliai folyóiratokban és könyvekben.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn