JD Carpentieri, a UCL Institute of Education munkatársa az alacsony iskolai végzettségű felnőttek megszólítását és igényeiknek megfelelő útmutatás és orientáció kidolgozására irányuló nemzetközi projektben való részvételéről beszél. Ez a cikk a részt vevő országok és régiók – Flandria, Litvánia, Szlovénia, Csehország és Izland – közül háromban végzett esettanulmányokra mutató linkeket is tartalmaz.

Az „Útmutatás és orientáció felnőtt tanulók részére” tárgyú projekt (a GOAL projekt) keretében hat partnerország működött együtt: Belgium (flamand régió), Csehország, Izland, Litvánia, Hollandia és Szlovénia. A projekt a részt vevő országok meglévő útmutatási és orientációs modelljeinek fejlesztésére törekedett annak érdekében, hogy az érintett szolgálatok megszólíthassák az alacsony iskolai végzettségű felnőtteket és kielégíthessék az igényeiket. A projekt tesztelte azt a feltevést, hogy az alacsony iskolai végzettségű felnőttek igényeire összpontosító pályaorientációs szolgáltatás segítséget nyújthat-e e kohorsz oktatásban és képzésben való részvételének fokozásában. Mind a hat partnerország két vagy több programhelyszínen új pályaorientációs modelleket kísérletezett ki az alacsony iskolai végzettségű felnőtt népességen belüli konkrét célcsoportok számára. Bár a GOAL beavatkozásának konkrét hangsúlya kismértékben eltért az egyes országokban, a kísérleti projekt négy elsődleges célt tűzött ki:

• partnerségek és hálózatok kiépítése és/vagy tökéletesítése a célcsoportokat kiszolgáló egyéb szervezetekkel;

• a célcsoportok számára pályaorientációs szolgáltatások nyújtására tervezett tájékoztatási tevékenységekben való részvétel;

• a tanácsadók azon kompetenciáinak meghatározása, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy kezelni tudják a GOAL projekt ügyfeleinek sajátos igényeit; valamint

• az alacsony iskolai végzettségű felnőtteket célzó pályaorientációs eszközök kidolgozása és eredményes használata.

E négy beavatkozási stratégia ötvözésével az országok egy ötödik, átfogó célt is kitűztek maguk elé: magas színvonalú pályaorientációs szolgáltatások nyújtása a felnőttek oktatás és/vagy foglalkoztatás terén elért eredményeinek optimalizálása érdekében.

A projekt eredményeire vonatkozó átfogó jelentések megtalálhatók a GOAL webhelyén. Itt a projektből a program és a szakpolitika fejlesztéséhez levonható tanulságokra összpontosítunk két tág kategória alatt:

1) a partnerségek és a megszólítás költségei és haszna, valamint

2) az útmutatás GOAL általi megközelítésének potenciális előnyei és korlátai.

A partnerségek és a megszólítás költségei és haszna

A sikeres partnerségek növelik annak valószínűségét, hogy a szakpolitikai és a programkörnyezet inkább az „ügyfél egészével”, semmint csak az ügyfél életének egyéni, ágazatspecifikus vetületeivel foglalkozzon. A jövőbeli programok esetében tisztában kell lenni a partnerségek egyértelmű hasznával, de a program erőforrásainak költségeivel is. A sikeres megszólítás azzal jár, hogy a munkatársak jelentős időt fordítanak a különböző szervezetek, valamint a pályaorientációs szolgálat és a potenciális ügyfelek közötti bizalmi kapcsolatok kiépítésére. A GOAL kísérleti projekt azt jelzi, hogy az eléréshez szükséges erőfeszítések és költségek feltehetően annál magasabbak, minél kiszolgáltatottabb és nehezebben megszólítható a potenciális ügyfél. Előfordulhat, hogy a jövőbeli programoknak azokra a célcsoportokra kell összpontosítaniuk, amelyek jobban igénylik a szolgáltatást, és amelyek kevésbé problematikusak a megszólítás szempontjából. Másképp fogalmazva: pénzügyi szempontból életképesebb és ésszerűbb lehet, ha ezek a programok a könnyen elérhető csoportokat célozzák meg, mint ha véges erőforrásaikat a marginalizáltabb felnőttekre fordítják, még akkor is, ha ez utóbbiak szorulnak erre a leginkább.

Hosszú távon a partnerségek és a megszólítás hatékonysága és fenntarthatósága a szóban forgó törekvések támogatására szolgáló pénzügyi és más szakpolitikai mechanizmusoktól függ. A GOAL projekt egy egyesített szakpolitikai intézkedést jelentett, azaz kifejezett célja volt, hogy a szakpolitikai határokat átlépő és a közszolgáltatások hagyományos „szakpolitikai silómentalitását” áttörő partnerségeket alakítson ki, támogassa azokat és kihasználja azok előnyeit. A programok javára válna, ha az ágazatközi partnerségek előtti strukturális akadályok csökkentése nagyobb szakpolitikai támogatást élvezne. A szakpolitikai döntéshozók egyértelműbben átlátnák, hogy az alacsony iskolai végzettségű felnőtteknek nyújtott oktatással kapcsolatos útmutatás hogyan illeszkedik a meglévő (és nagyobb érdeklődésre számot tartó) szakpolitikai célkitűzésekhez és kötelezettségvállalásokhoz (például a korai iskolaelhagyás mérsékléséhez vagy az egész életen át tartó tanulásban való részvétel fokozásához).

Az útmutatás GOAL általi megközelítésének potenciális előnyei és korlátai

Az alacsony iskolai végzettségű felnőtteknek szánt pályaorientációs programoknak az ügyfelek igényeire és felkészültségére kell alapozniuk elvárásaikat és módszereiket. Amennyiben a programok a kiszolgáltatottabb ügyfelekre összpontosítanak, valószínűleg nehezen lesz bizonyítható, hogy az átlagos hozadékuk jelentős az ügyfelek oktatás és/vagy foglalkoztatás terén elért eredményei szempontjából. Még a szolgáltatás rendkívül kiszolgáltatott felhasználói is érhetnek el számottevő eredményt, de nem valószínű, hogy ezek az ügyfelek a személyes és a pszichológiai problémák előzetes kezelése nélkül mérhető eredményeket érnének el az oktatás vagy a foglalkoztatás terén. Az alacsony iskolai végzettségű felnőtt népesség igen heterogén, azonban e kohorszon belül sok felnőtt számára az oktatás irányába való előrelépéshez már néhány színvonalas pályaorientációs foglalkozás is elegendő. Mivel valószínű, hogy a jövőbeli programokat a GOAL mintájára kell létrehozni ahhoz, hogy a finanszírozók és a szakpolitikai döntéshozók számára indokoltak legyenek azok költségei, előfordulhat, hogy ezek a programok (legalábbis kezdetben) azokat az alacsony iskolai végzettségű felnőtteket veszik majd célba szolgáltatásaikkal, akik nagyobb „hajlandóságot” mutatnak az oktatás vagy a képzés megkezdésére.

A GOAL ügyfelei számára általában nem az volt a legjelentősebb probléma, hogy nem akartak jobb végzettségre szert tenni, hanem az, hogy nem ismerték az oktatási lehetőségeket. Ez arra utal, hogy az alacsony iskolai végzettségű népesség akar és hajlandó is továbbtanulni, ám ezen szándékai nagymértékben kiaknázatlanok maradnak. Az alacsony iskolai végzettségű felnőtteknek szánt pályaorientáció így fontos szerepet játszhat abban, hogy a tagállamok segítséget kapjanak oktatási céljaik eléréséhez. Az alacsony iskolai végzettségű felnőtteknek nyújtott, oktatással kapcsolatos útmutatás iránti kellő mértékű szakpolitikai kötelezettségvállalás hiányában azonban nehéz, sőt lehetetlen színvonalas és fenntartható pályaorientációs programokat kidolgozni és fenntartani; ráadásul a felnőttoktatási kurzusok megfelelő finanszírozásának hiányában kevés ügyfél tud majd oktatásban részesülni és azt befejezni, függetlenül az általuk kapott útmutatás minőségétől. Ez utóbbi észrevétel arra utal, hogy a felnőttoktatással kapcsolatos pályaorientációs programok nem feltétlenül jelentenek ésszerű befektetést a kormányok számára, ha nincsenek olyan ingyenes vagy támogatott kurzusok, amelyekhez az ügyfelek az útmutatás következtében csatlakozhatnának. A megfelelő szakpolitikai környezetben azonban úgy tűnik, hogy a GOAL projektben kikísérletezett útmutatástípus jelentős eredményeket mutat fel, és fontos szerepet játszhat a nemzeti oktatási célkitűzések megvalósításában.