chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

A szakképzés jövőjének megtervezése

29/05/2019
létrehozta Annamária Kiss
Nyelv: HU

Minden korábbinál gyorsabban változó világunkban a szakképzés is átalakul. A Cedefop egy hároméves vezérprojekt keretében tanulmányozta, milyen fejlemények és kilátások mutatkoznak az ilyen alapvető oktatási és munkaerőpiaci lehetőségek terén. Az eredményeket a szakmai készségek 2018. évi európai hetének novemberben Bécsben megrendezett központi eseményén mutatták be.

Az Európai Bizottsággal közösen szervezett konferencián több mint 400, a szakképzésben így vagy úgy érintett európai és máshonnan érkező látogató vett részt. A tanulók, szakpolitikai döntéshozók, gyakorlati szakemberek, szociális partnerek és a szakképzési ágazat képviselői lehetőséget kaptak mások meghallgatására és véleményük megosztására. A Cedefop által a szakképzés Európán belüli változó jellegéről és szerepéről készített tanulmány az érdekelt felek bevonásával azt térképezte fel, hogy milyen lehetséges kockázatokat és lehetőségeket rejt magában a szakképzés. A tanulmány célja az uniós szintű gondolkodás és a tagállami szintű cselekvés megalapozása.

KÜLÖNBÖZŐ FORGATÓKÖNYVEK

Bécsben a szakképzés 2035-ig terjedő jövőjére vonatkozóan három forgatókönyv került terítékre. A forgatókönyvek kidolgozásához a tanulmány kiindulásként alapos elemzés alá vette az elmúlt 20 év legfontosabb tendenciáit és fejleményeit. A Cedefop megbízott igazgatója, Mara Brugia történelmi időutazásra hívta a résztvevőket. A szakképzés időről időre divatba jön – mutatott rá, hozzátéve, hogy a közelmúltbeli gazdasági visszaesés következtében a szakképzés ismét előkelő helyre került az EU szakpolitikai menetrendjében, a tanulószerződéses gyakorlati képzés pedig reneszánszát éli. Mara Brugia arra is rámutatott, hogy a szakmai alapképzésben ma már számos országban kevesebb, ám átfogóbb képesítés szerezhető, ami arra utal, hogy egyes szakképzési rendszerek jobban kiállják az idő próbáját, mint mások.

A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának főigazgatója, Joost Korte szerint „az élethez szükséges készségek azok, amelyekre manapság a munka világában szükség van: kreativitásra, kíváncsiságra, kezdeményezőkészségre. Nem csak szakmai készségekről beszélünk; a kiválóság a szakképzésben azt jelenti, hogy mindenki a maximumot tudja kihozni magából és teljesen ki tudja bontakoztatni tehetségét.”

A forgatókönyvek bemutatásakor a Cedefop szakképzési rendszerekkel és intézményekkel foglalkozó osztályának vezetője, Loukas Zahilas abbéli reményének adott hangot, hogy e forgatókönyvek hasznosnak bizonyulnak majd az érdekelt felek és a szakpolitikai döntéshozók stratégiai megbeszélésein. Arra is figyelmeztetett, hogy „bizonyos fokú eltérésre lehet számítani, nem valószínű, hogy a helyzet úgy alakul, ahogy az itt bemutatásra kerül, mindazonáltal a forgatókönyvek jó kiindulópontot jelentenek a szakképzés jövőjével kapcsolatos lehetőségek átgondolásához.”

 

1. FORGATÓKÖNYV: Középpontban az egész életen át tartó tanulás

Ez a forgatókönyv kiszélesíti a szakképzésről alkotott elképzeléseink és fogalmaink horizontját. A hangsúly minden szinten és valamennyi intézményi környezetben a szakképzési és a munkaerőpiaci orientációjú tanulásra helyeződik. A szakképzési orientációjú tanulás nem korlátozódik a jelenleg kifejezetten szakképzési szolgáltatóként meghatározott intézményekre, hanem egy, az egész életen át tartó tanulást középpontba állító integrált módszer részét képezi.

2. FORGATÓKÖNYV: Középpontban a szakmai kompetencia

Ez a sajátos forgatókönyv a szakképzésről kialakított jelenlegi, uralkodó elképzelést kívánja megerősíteni azzal, hogy a szakmába való belépésre összpontosít.

3. FORGATÓKÖNYV: Középpontban a munkaorientált képzés

Ez a forgatókönyv leszűkíti a szakképzésről alkotott elképzeléseket és fogalmakat. A hangsúly a munkára felkészítő képzésre, az átképzésre és a továbbképzésre helyeződik a rövid és középtávú munkaerőpiaci igények figyelembevételével.

HANYATLÓ VAGY VIRÁGZÓ SZAKKÉPZÉS?

A tanulmány megállapításait a Cedefop szakértője, Jens Bjørnåvold projektkoordinátor és Jörg Markowitsch, a külső kutatókonzorcium vezetője mutatta be.

Jens Bjørnåvold arra hívta fel a figyelmet, hogy ma két narratíva versenyez egymással a szakképzés tekintetében Európában. A negatív változat szerint a szakképzés egyre inkább a perifériára szorul, és egyre kevesebben jelentkeznek szakmai alapképzésre. A tudományorientált felsőoktatás érzékelhető vonzerejének megfelelően a szakképzésben elsajátítható készségekre láthatóan kevésbé van szükség a digitalizáció és a munkahelyek polarizációja nyomán. A pozitív narratíva szerint viszont a szakképzés bővül, sokszínűbbé válik, és egyre hangsúlyosabb lesz a felsőoktatási eleme.

Összességében a számadatok azt mutatják, hogy a szakképzés 2005 óta hanyatlik, ám az egyes országokat tekintve sok helyen kedvező fejleményeket tapasztalunk. Az olyan országokban, mint Finnország, Görögország, Portugália, Spanyolország és Svédország figyelemre méltó a növekedés, igaz, mélyről indul. Az olyan országokban, ahol nagyobb a szakképzés szerepe (70% feletti az aránya), mint Ausztria és Hollandia, sikerült megtartani vagy javítani is ezt az arányt.

Jörg Markowitsch szerint paradox módon mindkét történet helytálló attól függően, hogy hogyan tekintünk a szakképzésre. Szűk értelmezésben – miszerint a szakképzés kizárólag a fiatalok számára elérhető, konkrét szakmákra és középfokú készségeket igénylő munkakörökre irányuló formális tanulási lehetőség – a szakképzés valóban veszélyben van. Tágabban értelmezve a szakképzést – miszerint az alacsonyabb és magasabb szintekre is kiterjedő szakmaorientált képzést jelent – viszont virágzik.

2035-re előretekintve Jens Bjørnåvold rámutatott, hogy egy 1500 szakképzésben érdekelt fél részvételével végzett felmérés megerősített bizonyos kirajzolódó tendenciákat: a felsőfokú szakoktatás bővülése, a munkaalapú elemek térnyerése és a reagálóképesség javulása biztosan folytatódni fog a jövőben.

Jörg Markowitsch hangsúlyozta, hogy különböző emberek különféleképp látják a szakképzés jövőjét. Egy csoportjuk arra számít, hogy a következő 15 évben a szakképzés lesz mindenki számára a megszokott tanulási út, és az az egész életen át tartó tanulás részét fogja képezni; következésképp a felsőfokú szakoktatás a felsőoktatás részévé válik. Ez a csoport egyensúlyt lát a szakképzés gazdasági és társadalmi orientációja között is. Egy másik csoportjuk szintén azt szeretné, ha a szakképzés lenne mindenki számára a megszokott tanulási út, de úgy gondolják, hogy 2035-re a szakképzés önálló oktatási szektorrá növi ki magát, és a felsőfokú szakoktatási szektor elválik a felsőoktatástól.

MELYIK MODELL?

Ez magyarázattal szolgál arra vonatkozóan, hogy miért van szükség több forgatókönyvre, ahol mindhárom szakértő másik forgatókönyv mellett érvel. A pluralista forgatókönyvet Andrew McCoshan helyettes kutatócsoport-vezető mutatta be. Eszerint a szakképzést az oktatási rendszerrel fennálló szoros kapcsolatok fogják jellemezni, és nem lesz önálló szektor: sokféle célcsoportot megszólító képesítések köré szerveződik; számos egyénre szabott szakképzési út működik egymás mellett; és egyre többféle szolgáltató lép színre.

Philippe Grollmann a német Szövetségi Szakképzési Intézettől (BIBB) a disztinktív szakképzési modellt taglalta: a szakképzés az oktatási rendszer egy világosan meghatározott alszektora; szakmák köré szerveződik; a 8. szintig elérhető tanulószerződéses gyakorlati képzések jelentik benne az etalont; a képzésszolgáltatást a munkaadók irányítják.

Anastasia Pouliou, a Cedefop szakértője a különleges célú és/vagy perifériára szorult szakképzés „problémás” forgatókönyvét vázolta fel, amelynek legfontosabb jellemzői az alábbiak: munkaerőpiaci integrációt támogató készségfejlesztés; elsősorban az átképzésre, illetve továbbképzésre szoruló vagy a társadalmi kirekesztés és a munkanélküliség kockázatának kitett felnőtteket célozza meg; nincs kimondottan képzési út, a hangsúly azonban a munkaerőpiacra való (újbóli) belépésre helyeződik; a képzés maga munkahelyi gyakorlattal egybekötött rövid kurzusok formáját ölti.

Az ezt követő vita során egyes résztvevők egyik vagy másik forgatókönyvben vélték felfedezni azt, hogy országukban mire van szükség. Néhányan úgy vélték, hogy ezek kombinációja életszerűbb lenne, míg mások egyetlen forgatókönyv továbbfejlesztése mellett érveltek.

A konferencia eredményeinek elemzése az év végéig folytatódik, a frissített projektmegállapítások 2019-ben lesznek elérhetők.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn