chevron-down chevron-left chevron-right chevron-up home circle comment double-caret-left double-caret-right like like2 twitter epale-arrow-up text-bubble cloud stop caret-down caret-up caret-left caret-right file-text

EPALE

EPALE A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja

 
 

Blog

Humán készségek, nehézségek és tágabb perspektívák – a szülői szabadság mint informális tanulási tapasztalat

27/06/2019
by Györgyi Bajka
Nyelv: HU
Document available also in: EN CS EL SL ET

Valószínűleg minden szülő egyetért azzal, hogy egy gyermek felnevelése az átalakulás lehetőségét magában rejtő feladat és tapasztalás. De vajon informális tanulási tapasztalatnak tekintik-e a kisgyermekes szülők a káosz és az áldás naponta megélt egyvelegét?

A szülői szabadság tanulási dimenziójának jobb megértése érdekében az EPALE interjút készített három kisgyermekes szülővel, akik valamennyien tapasztalattal rendelkeznek a gyermekek otthoni gondozása terén. 

 

Ruth Sarrazin: "Új megvilágításban látom az életet és a munkát"

/hu/file/ruth-sharrazin-epaleRuth Sharrazin EPALE

Ruth Sharrazin EPALE

Ruth Sarrazin, 38 éves, Bonnban (Németország) él. Ruth és férje egy 3 éves energiabomba, Martha szülei. Amikor Martha 2016-ban megszületett, Ruth számára egyértelmű volt, hogy az új helyzetben szabadságot vesz ki.

„Azt is tudtam, hogy nem akarok nagyon sokáig otthon maradni. Németországban az anyák jellemzően hosszabb ideig – sokszor évekig – otthon maradnak, aztán pedig részmunkaidőben dolgoznak, ami természetesen kihat a jövedelmükre és a karrierjükre. Ez azonban változóban van, köszönhetően az új szerepmintáknak és a javuló gyermekgondozási rendszernek.”

Ruth végül kilenc hónapot töltött otthon szülési szabadságon; ezt követően Martha napközi gyermekfelügyeleti intézménybe került.

Az otthon töltött napok alatt anya és lánya kellemes rutint alakított ki: parkokat látogattak, sétáltak, más szülőkkel találkoztak, mindig igazodva a szoptatás idejéhez. 

„Jó és nagyon boldog időszak volt, ugyanakkor ellentmondásos. Az első hónapokban sokszor éreztem egyszerre úgy, hogy túlterhelt vagyok, és hogy nem ér elég kihívás. Én voltam felelős mindenért, ugyanakkor érthető módon mindent a gyermek igényei határoztak meg.”

A túlterheltség érzése sokszor az éjszakai szoptatás és gondozás miatti alváshiányból adódott. Ruth csodálkozott, mekkora fizikai megterhelést jelent pusztán az, hogy átvészelje az alváshiányos napokat. Ezekben a napokban saját bőrén tapasztalhatta, hogy mennyire fontos saját jóllétünkről gondoskodni ahhoz, hogy másokról gondoskodhassunk. Már egy magára fordított rövidke idő is segített. 

Ruth számára a szülési szabadság tanulási tapasztalata lényegében az volt, hogy megtanuljon „szervezetten élni egy szervezetlen környezetben”. Elmondása szerint rugalmasabb lett, és a lehető legjobban képes kihasználni a rendelkezésre álló kis időt egy adott feladat elvégzésére. Tapasztalása túlmutat az egyéni készségeken.

„Azt hiszem, szülőként tágabb perspektívában látom az életet, és általában kevesebbet stresszelek a kis dolgokon, a munkahelyemen is. Emellett csodálattal tölt el, hogy mi emberi lények milyen belső programozással rendelkezünk. Mindannyian ugyanezt a valóban folyamatos tanulásból álló utat követtük, hogy azzá váljunk, akik vagyunk.”

Mikko Salokangas: "A szülői szabadságnak köszönhetően jobb vagyok a munkámban"

Mikko Salokangas, 33 éves, Helsinkiben (Finnország) él, és két gyermek büszke apja. Elsőszülött gyermeke, egy kislány, nemsokára négy gyertyát fújhat el a születésnapi tortáján. Kisöccse hamarosan két éves lesz.

Mikko szakmája szerint gondozó, fogyatékkal és autistaspektrum-zavarral élőkkel foglalkozik.

Mikko hat hónap szülői szabadságot vett ki a kislányával, majd hét hónapot a kisfiával. Az interjú idején még két hónap van hátra a szabadságból. Vegyes érzelmekkel beszél a munkába való visszatérésről.

„Élvezem a munkámat, de még jobban a gyerekekkel otthon töltött időt! Amikor az első szabadságot elkezdtem, egy kicsit izgultam, de ez alábbhagyott, amikor rájöttem, hogy valójában egészen jó vagyok a gyermekgondozásban.”

Finnországban a társadalom egyre inkább elfogadja és normálisnak tekinti, hogy az apák maradnak otthon a gyerekekkel, ugyanakkor a szülői szabadságok legnagyobb hányadát továbbra is az anyák veszik ki. Mikko családjában a két szülő körülbelül ugyanannyi ideig maradt otthon. Mivel jövedelmük hasonló, egyikőjüknek sem kellett lemondania a szülői szabadságról a vaskosabb fizetés érdekében. 

Reggel hét körül kelnek, nyugodtan megreggeliznek, majd irány a napközi, ahol Mikko lánya fél napot tölt. A jól bejáratott rutinnak köszönhetően a gyerekek és az édesapjuk napjai zökkenőmentesen és kiszámíthatóan telnek. Délelőtt játszótérre mennek: Mikko leteszi a babakocsit a többi parklátogató által leparkolt, hosszú sorban sorakozó biciklik és babakocsik mellé.

„A parkokban más szülőkkel is találkozol. Van egy úgymond apai hálózatunk, ami remek lehetőség egymás támogatására!”

Mikko úgy érzi, hogy a szülői szabadság egyértelműen hatással van szakmai készségeire. Hogy egy kis keresethez jusson, Mikko a szabadság alatt néha beugrott dolgozni a munkahelyére. Észrevette, hogy jobban megérti kliensei mentális állapotát, miután otthon éppen most tanult meg jobban olvasni az emberek fejében.

„Van néhány olyan speciális szükségletű személy a gondozottak között, aki lehet, hogy az életkora alapján felnőtt, de olyan hisztit tud levágni, mint egy kisgyerek. Ma már jobban értem ezt az érzelmi dinamikát. A munkától eltekintve nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy milyen jó a szülői szabadság az apáknak! A szülő ugyanannyit tanul, mint a gyerek, és a gyerek ugyanolyan mélységű kapcsolatot épít ki mindkét szülővel.”

Teresa La Marca: "Látom a gyermeket minenkiben"

/hu/file/teresa-la-marca-epaleTeresa la Marca EPALE

Teresa la Marca EPALE

Teresa La Marca arcán mosoly jelenik meg, amikor hat éves fiáról, Francescóról mesél.

„Nagyon nyugodt, boldog fiúnk van! Azt hiszem, ő volt az egyetlen gyerek, aki nem sírt, amikor először az óvodában hagytuk.”

La Marca 47 éves, Nápolyban (Olaszország) élő tanárnő. Az első nap az óvodában, amit Teresa most felidéz, akkor volt, amikor Francesco egy éves lett. Azelőtt otthon gondozták: édesanyja két teljes hónap szabadságot vett ki, a fennmaradó időt pedig a férjével és a nagymamával oldották meg. Olaszországban is egyre több apa marad otthon, azonban csak néhány napra fizetnek teljes összegű szülői szabadságot.

„Be kell vallanom, hogy nőként aggódtam amiatt, hogy a szabadság alatt meg tudom-e tartani az állásomat.”

A munkahellyel kapcsolatos aggodalmakat leszámítva Teresa úgy emlékszik vissza a szülői szabadságra, mint apró, ám fontos pillanatokból álló, örömteli időszakra: együtt jártak baba-mama jógára, gondozták a növényeket és sétáltak a tengerparton. Na és Mozart!

„Sokat hallgattunk Mozartot! Hiszem, hogy javítja a kognitív képességeket. Már akkor is játszottam neki, amikor a pocakomban volt.”

Teresa a szülői szabadságot és az egész anyaságot tanulási folyamatként élte meg. Sajátos nevelési igényű gyerekekkel dolgozik, tehát a munkahelyén szükséges olyan szakmaibb jellegű készségek, mint a tervezés, az időbeosztás vagy egyszerűen csak a feladatok elvégzése, megegyeznek az otthon szükséges készségekkel. Teresa számára azonban a humán készségek határozzák meg az anyaságot.

„Francesco tanított meg arra, hogy figyelmesen meghallgassak másokat, és odafigyeljek az igényeikre. Úgy vélem, hogy a munkahelyemen nagyon gyorsan alakítok ki kapcsolatot a diákjaimmal, mert érzik bennem ezt a nyitottságot. Olyan, mintha mindenkiben meglátnám a gyermeket. A felnőttekben élő gyermeket is, aki mindannyiunkban ott van.”

Érvényesíthetők-e a szülői szabadság ideje alatti informális tanulás eredményei?

Az EU arra ösztönzi a tagállamokat, hogy intézményesítsék a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítését, például a 2012-es tanácsi ajánlásban.

Ha a fenti cikkben szereplő Ruth, Mikko vagy Teresa érvényesíteni szeretné a szülői szabadság alatti tanulás eredményeit, milyen konkrét lépéseket kellene tennie?

Odd BjØrn Ure oktatással és a munkaadó szervezetekkel foglalkozó tanácsadó és független kutató. Az érvényesítés az egyik szakterülete.

Odd BjØrn Ure: „Ha valaki érvényesíteni szeretné a szülői szabadság alatt szerzett tapasztalatait, először az alábbi kérdést kell feltennie: Milyen tanulási pályához szeretném érvényesíteni ezeket a tapasztalatokat? Amint ezt megválaszolta, fel kell vennie a kapcsolatot a megfelelő képzésszolgáltatóval. Fontos tudni azonban, hogy e döntés meghozatala előtt a tanulónak tanácsadásra lehet szüksége. Általában ez a legjobb módszer, ha nem áll rendelkezésre konkrét rendszer a szülői szabadság alatt szerzett tapasztalatok érvényesítésére. Én még nem találkoztam ilyen rendszerrel.

Arról tudok, hogy néhány iskola engedélyezi a beiratkozást szülői tapasztalatok alapján (a képzési program lerövidítését azonban általában nem). Ugyanakkor ez elsősorban olyan programokra vonatkozik, amelyek esetében az ilyen tapasztalatokat különösen fontosnak tartják a szakmai tevékenységek szempontjából.”

EPALE: „Létezik európai szintű bevett rendszer az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére?”

Ure: „Nincs olyan bevett rendszer az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére, amely összehasonlítható lenne a felsőoktatásban meglévő európai kreditátviteli rendszerrel (ECTS). Eltérő mértékben ugyan, de minden nemzet szisztematikus kereteket adott érvényesítési gyakorlatának. Jól mutatja ezt a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítésére vonatkozó európai adattár.”

EPALE: „Hogyan összegezné a tudományos és a szakértői közösségben az érvényesítésről folyó jelenlegi vitát?”

Ure: „Az érvényesítés területén az egyik égető kérdés a bevándorlók – főként az Európába 2015 óta érkezők – nem dokumentált képességei ellenőrzésének módja.”

Szűkebb körökben jelenleg vita folyik arról, hogy a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítése hogyan kapcsolható össze a nemzeti képesítési keretrendszerekkel, és általában véve az uniós szakpolitikai eszközökkel. A szülői szabadság alatt szerzett tapasztalatokat például szerepeltetni lehetne az adott személy Europass önéletrajzában. Ugyanakkor az még nem világos, hogy ezt az első lépést követően például hogyan jussunk el oda, hogy az oklevélmellékletekbe automatikusan bekerüljenek a szülői tapasztalatok.”

További olvasmányok

Gyermekgondozás Európában  (Európai Bizottság, 2014), tudományos dolgozat a gyermekgondozás és a szülői szabadság közötti kapcsolatról Európában.


Markus Palmén újságíró, író, audiovizuális producer és szabadúszó. 2017 augusztusa óta ő az EPALE szakpolitikáért felelős témakoordinátora. Markus nyolc éven át volt a European Lifelong Learning Magazine vezető szerkesztője és főszerkesztője.

Share on Facebook Share on Twitter Epale SoundCloud Share on LinkedIn